Most, amikor a halványuló emlékezetre építve egy kormányszóvivőként megbukott, patrónusait szélkakasként váltogató politikai kalandor tudatosan ferdítve idézi fel a 2001-es áramárat érintő országgyűlési döntést, nem árt, ha mi is vetünk egy pillantást a közelmúltra. A legutóbbi parlamenti választás előtt az MSZP kampányának nem a gazdaság válságának kárhoztatása volt a vezérszólama. Szó sem volt arról, hogy az Orbán-kormány csődbe juttatta az országot (régi szép idők: ez akkora hazugság, amit akkor még egy szocialista sem mondhatott volna következmények nélkül), a kritika inkább úgy szólt, a Fidesz kevesebb jövedelmet oszt szét, mint amit a gazdaság állapota megengedne. Szó se róla, a választások közeledtével akkor is enyhült a költségvetési szigor, amiről azonban a politikai eredményesség mérlegére helyezve utólag csak annyit mondhatunk: nem eléggé. Az MSZP a veszni látszó választás előtti utolsó pillanatokban olyan ígéretlicitbe kezdett, ahová felelős erő már nem követhette; ezt a koncepció nélküli intézkedéshalmazt nevezték el aztán a jóléti rendszerváltás programjának. (Jut is eszembe, a mostani licitálást szintén ez a csapat kezdte.) A győzelem után a holdudvar ultraliberális közgazdászai hiába biztatták a politikai erkölcsöt semmibe véve az MSZP-t rövid távú és a költségvetést alaposan megterhelő ígéretei megszegésére (Tetszettek volna előbb kiabálni!), azok jó részét a helyhatósági választásokra és bizonytalan legitimációjára tekintettel megvalósította a Medgyessy-kormány. Hogy aztán más intézkedésekkel később részben visszavegye, amit szétosztott (pedig az a pénz tényleg jó helyre került), illetve megfeledkezzen egyéb ígéreteiről. Miután a parlament a napokban lényegében változtatás nélkül elfogadta a minden szakember által tudottan ideiglenes jövő évi választási költségvetés keretszámait, kimondhatjuk, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak, a két koalíciós pártnak egy teljes parlamenti ciklus is kevésnek bizonyult a költségvetési egyensúly helyreállítására, komoly reformok végigvitelére. Ez a kormány a válságteremtés kormánya, pusztító tehetségtelensége agyonnyomja a gazdaságot. A mögöttünk hagyott négy év az ígéretlicit legfőbb gátja. A helyzet az államszocializmus gazdasági összeomlásának idejére (ismert nevén: rendszerváltozás) emlékeztet.

Az akkori választás után a reformkommunista szakértelem iszonyú öröksége alatt rogyadozó MDF-kormány jámborul tűrte, hogy az országot megnyomorítókat nemhogy senki felelősségre nem vonta, hanem még ők adtak leckét gazdaságpolitikából, s ők lettek az átalakulás nyertesei is. Az ország jövőjét hazárdjátékosként kockára tevő időközi miniszterelnök abban a tudatban cselekszik, hogy a legrosszabb, ami történhet vele, a politikai főhatalom elvesztése. S ha lesz kormányváltás, másnap ő lesz a legharsányabb populista ellenzéki. Pedig az okozott kár forintosítható, a leszakadás drága években mérhető. A jogállam nem Keller László, de nem is a döntéshozók felelősségnélkülisége. A kíméletlen elszámoltatás jogos és teljesíthető ígéret.

Vannak hibák, amelyeket a kormányra kerülő jobboldalnak nem kellene újra és újra elkövetnie.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu