"Történelmi, sorsdöntő, a nemzet életében fordulópont" - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették egy évvel ezelőtt a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás napját - idézi fel hétfői vezércikkében a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ). Salamon Márton László, a lap főszerkesztő-helyettese emlékeztet a voksolás végeredménye ismeretében elhangzott apokaliptikus megállapításokra, amelyek "mostohaanya-országról", "kettéhasadt nemzetről" szóltak.
"A szimbólumok szaporodtak, az indulatok hevültek, hetekig magyarországi-ellenességről szóló hírekkel volt tele a sajtó. Alig hittünk a fülünknek, amikor azt hallottuk, hogy magyarországi autóknak állítólag erdélyi magyarok betörték a szélvédőit, székelyföldi lokálokban nem szolgáltak ki magyar állampolgárokat, testvértelepülési kapcsolatokat szakítottak meg, magyarigazolványokat ítéltek tűzhalálra" - írja a cikk szerzője.
"Derült égből villámcsapásként hatott december 5-én a referendum kudarcélménye, de akkor legalábbis azt hihettük, remélhettük, hogy az indulatok idővel lecsillapodnak. Egy év elteltével azonban elmondható: ez csak részben történt meg, a trauma emléke ott lebeg a levegőben" - olvasható az ÚMSZ vezércikkében, melynek írója ugyanakkor megállapítja: egy évvel ezelőtt új korszak kezdődött a magyar nemzet életében. Ez a folyamat pedig hasonlatos kissé ahhoz, mint amilyen egy kamasz nagykorúvá válása. És - ugyanúgy - azon múlik minden, hogy a kamasz hogyan dolgozza fel gyermekkori traumáit - írja Salamon Márton László.
Csinta Samu, az erdélyi Krónika főszerkesztője azt fejtegeti, hogyan éli meg ma az erdélyi magyar a tavalyi népszavazás eredményét. "Az elmúlt év talán segített abban, hogy feldolgozza: boldogulását legfeljebb egyénként keresheti a siker reményével az anyaországban, mert egymagában könnyebb prédája a hitét, tartását felőrölni kész hatalmi mechanizmusoknak. A nemzet részének számító, határon túl élő kisebbségként nincs szükség rá" - véli a cikkíró, aki szerint a nemzeti kérdés várhatóan kisebb súlyt kap a küszöbön álló magyarországi választási kampányban, mint a korábbiakban.
Ugyanebben a lapban Bakk Miklós politológus úgy vélekedik: egy évvel a népszavazás után világosan látszik, hogy a népszavazás és a róla folyó vita igazi tétje Magyarország önértelmezése az Európai Unió kapujában. "Úgy is mondhatnók, a népszavazás ma már nem a haraggal visszanézők +ügye+, hanem az egész Magyarország ügye" - fogalmaz Bakk Miklós.
A kolozsvári Szabadság szomorú, gyászos emlékű napként idézi fel a népszavazást. Az akkor nem szavazatra buzdítók teszik magukat, mintha mi sem történt volna. Miközben egyesek azt sugallják: "ezt a fejezetet jobb lenne lezárni. Az a hajó elment. Kár időt és energiát pocsékolni erre a történetre, hadd csillapodjanak le végre a kedélyek és kezdődhessen újra a magyar-magyar enyhülés". Ez addig nem következik be - szögezi le a kommentár szerzője -, amíg a kérdés nem rendeződik tisztességesen. Mert ez a hajó egyáltalán nem ment el - fűzi hozzá a szerző.
A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék cikkírója megállapítja: "Egy esztendő alatt meggyőződhettünk arról, hogy a magyar-magyar szolidaritás ügyét azért mégsem Gyurcsányék intézik, hanem maga az egységes magyar nemzet, mely jelképes és tényleges tettekben és gesztusokban juttatta kifejezésre, hogy a Kárpát-medence magyarságának megmaradásához és felemelkedéséhez meg kell fognunk végre egymás kezét".

MTI - fideszfrakcio.hu