Gyurcsány és Kóka szorosan Potemkin és Brezsnyev nyomában

2005. december 7., 13:51

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az igazi, szabad asszociációim akkor támadnak, amikor nagyon vidám, vagy nagyon szomorú vagyok. Nos, most ez utóbbi esettel kell szembenéznem, de nem is lehet másként, hiszen folyamatosan olvasom a magyar forint- és devizaadósság Fitch általi leminősítésének híreit. Meg persze a reakciókat.

S így nem véletlen, hogy rögtön a jó Potemkin ötlik az eszembe, aki állítólag, II. Katalin cárnő megnyugtatására és lenyűgözésére díszlet falvakat, városokat, erődöket mutogatott, persze kellő távolságról, s kellő sikerrel. Mint Gyurcsány úr, honunk miniszterelnöke.
Gyurcsány, aki lépten-nyomon hangoztatja, minden rendben, a kormány a helyén van, minden leminősítés és figyelmeztetés csak az unió és a Fidesz koprodukciójában előadott ármánykodás, amitől persze nem ijednek meg, és ami nem tántorítja el őket a nemzet felvirágoztatása 100 lépésben című performansz folytatásától. Hű csatlósa, Kóka miniszter pedig tovább dübörögteti a gazdaságot és papírdíszletek helyett papírlapokon osztogatja fizetett hirdetéseit az álmélkodó polgárok legnagyobb örömére.
Őrizzük meg hidegvérünket!
Ez nem az én jó tanácsom, (bár az enyém is lehetne), hanem Kóka úré. Ő így reagált az angol minősítő intézet hírére, egy valódi angol lordra - elnézést az érintettektől a hasonlatért - hajazó higgadtsággal.
Ez jó. Hitük már van, csak hitelük nincs már.

Vajon mi izgatná fel őket? Egy talált gyerek, vagy egy ingyen helikopter?

Nem tudom. De róluk jut eszembe a régi vicc:

Épül a Szovjetunió egyik legnagyobb vállalkozása, a Transzszibériai vasút. Az első szakasz avatására meghívják Lenint, aki boldogan ül a kényelmes kupéban. Egyszer csak megáll a vonat és jelentik, hogy azért, mert elfogyott a sín. Sebaj elvtársak - mondja Lenin - építsenek ide egy síngyárat s mindjárt itt a megoldás. Gyár megépül, vonat tovább.
Bent ül Sztálin, amikor megállnak és jelentik, hogy elfogyott a sín. Sztálin higgadt marad és azt mondja: Sebaj elvtársak, ha öt percen belül nem lesz sín, mindenkit agyonlövetek. Lett és mennek tovább.
Bent ül Hruscsov, amikor megállás után jelentik, nincs több sín. Sebaj elvtársak, mondja Hruscsov és a nyomaték kedvéért leveszi a cipőjét. Az a megoldás, hogy felszedik hátulról a síneket és előre teszik. Megtörténik és mennek tovább.
Bent ül Brezsnyev a vonatban, amikor megállnak és jelentik elfogyott a sín. Brezsnyev összehúzza szemöldökét, majd kiböki: Sebaj elvtársak, húzzák be a függönyöket és rázzák a vonatot, mintha menne!

Gyurcsány, Kóka - büszke lenne rájuk a dús szemöldökű mester.
Szét kellene húzni végre a függönyöket. És el kellene feledni végre az ilyen vicceket. De nem. Az lenne a legjobb, ha már tavasszal azt mondhatnánk Gyurcsány és Kóka ül a vonaton...
S ez már tényleg csak vicc lenne.
Addig is csak ebben reménykedhetünk.
Meg persze Járai Zsigmondban.

Schubauer Ferenc jegyzete; MNO

mno.hu - fideszfrakcio.hu