Akik ennek ellenkezőjét állítják, nézzenek maguk köré. Nézzék meg az utakat, ahol ott száguldanak a legdrágább autók. Nézzék meg a tömött szupermarketeket, ahol a vásárlók százezrei költenek óránként milliókat. Nézzenek a tőzsdére, amely rekordot, rekordra dönt. Gyurcsány miniszterelnök azonkívül a médiák királya. Legyen az újság, televízió, rádió, munkája jogos dicséretét kapja mindenhol. Nem is szólva arról, amikor ő maga beszél, netán műsort vezet, miközben hazánk nemzetközi elismeréstől, nemzetközi elismerésig halad azon az úton, amely csak újabb nemzetközi elismerésig vezet. Jellemző, nem Gyurcsány Ferencnek kell Tony Blairhez látogatnia, hanem a brit miniszterelnök jön el Gyurcsány Ferenc rendkívül sok verejtékkel felépített hatalmas villájába, amely messze nagyobb a brit miniszterelnök szerény lakóhelyénél is - megérdemelten. Gyurcsány Ferenc azonkívül közvetlen is. Amolyan mindennapos csávó. Lehetne a szomszéd haver is, csakhogy annál különb. Szuper csávó és szuper haver. Személyében egyesíti meg a koalíciót. Nemcsak ő az MSZP, de ő az SZDSZ is. Sőt, gálánsságára jellemző, hogy sokszor azt hisszük, inkább az utóbbi, a kisebb, az SZDSZ. Egyszóval ő a példakép. Mindezt nem azért mondtam el, hogy beálljak a sorba, hanem azért, hogy a fenti dicséret fejében Gyurcsány Ferencék Parlamentje szavazzon meg végre sok-sok pénzt az anyagilag oly mostohán kezelt és legatyásodott Magyar Rádiónak. Most, miután ezt elmondta, hadd tegyem hozzá Gyurcsány Ferenc egy másik tulajdonságát is. Mégpedig azt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeret, hogy finoman fogalmazzak, olykor eltérni a tényektől és a példaképet, Gyurcsányt követve most bevallom, én is azt tettem. Ugyanis az igazság az, hogy Gyurcsány Ferenc, meg nem választott miniszterelnök tovább folytatta megválasztott elődje, Medgyessy Péter politikáját, amelynek következtében röpke három és félév alatt Magyarország, az egykor mindkettejük által istenített Európai Unióhoz csatlakozó államok közül mintatanulóból sereghajtó lett. Ezt csak olyan emberek tagadják, akik még a legkézenfekvőbb tények hasába is lyukat tudnak beszélni, mint például Tabajdi Csaba, a Brüsszelben székelő szocialista delegátusok nem túlzottan szorgalmas vezetője, aki biztosan elmondaná még azt is, Magyarországon kívül vannak még olyan uniós tagok, amelyek költségvetésében a miénkhez hasonlóan, nagy hiány tátong és amelyeket azzal fenyegetnek, hogy elvonják tőlük a felzárkóztatási pénzeket. Márpedig a Tabajdin és Gyurcsányon kívüli tények világában ilyen ország nincs, rajtunk kívül. Lemaradtunk bizony, mint a közmondásos borravaló. Az országban pedig csak körbe kell nézni, hogy lássuk hol állunk. Olyan nyugat-magyarországi városkákban, ahol korábban nem volt kínai bolt és turkáló, megjelentek már ezek is. A kosz és a bűnözés, az emberek saját tapasztalata szerint egyenes arányban nő a munkanélküliséggel és az energiaszolgáltatóknak való anyagi kiszolgáltatottsággal. Úgy állunk, hogy már a korábbiakban a kormányt támogató külföldi befektetőknek, sőt még a spekulánsoknak is elegük lett a kormányból és rebesgetik, mégpedig nem is akármilyen körökben külföldön, hogy február felé egy kormányváltás elősegítése érdekében e külföldiek a forintpiacba beavatkozva, a magyar fizetőeszközt megroggyantva, segítik kiszedni a hatalmat a jelenlegi kormány kezéből, amely kormány a növekvő adósságfelhalmozás bizonyosságán kívül biztonságot nem teremt, noha e nélkül nincs nyugodt üzleti élet és fejlődés. Gyurcsány Ferenc elképesztően rossz miniszterelnök, hiszen hihetetlenül rossz a teljesítménye. Akinek, mint a bűvésznek, ne a száját, hanem a kezét nézzék. Azt, hogy mennyit fizettek ugyanazokért a szolgáltatásokért négy évvel ezelőtt és mennyit fizetnek most. Vagy nézzenek maguk köré és nevezzenek meg egyetlen építményt, amelyet akár Gyurcsány, akár megpuccsolt elődje alatt építettek. Az eredmény gyakorlatilag nulla. Annyit, amennyit ez a koalíció is ér.

Lovas István jegyzete; Vasárnapi újság

radio.hu - fideszfrakcio.hu