Már látom a szervilis kormánylapok nívós ellenzékellenes karikatúráit: ott áll Rogán szerencsétlenkedve a rajtvonalnál, egyik kezében stopper, a másikban startpisztoly, utóbbiból az a bizonyos lőporfüst gomolyog, amit vén csatalovak szoktak érezni. Komoly és elfogulatlan szakértők majd emlékeztetnek, hogy a már szülőhazájában sem alkalmazott francia módi szerint a kormányoldalt kétharmados, míg az ellenzéket egyharmados műsoridő illeti meg; izzadságszagú humoristák meg kényszeresen felemlegetik, hogy bezzeg Rogánék négy éve még nem tiltakoztak az arányok ellen. Eme élceken és érveken bárki kedvére kacaghat és eltöprenghet - egészen addig, amíg nem szembesül a valóságos számokkal. Tudom, hogy sokan az érettségi óta hallani sem akarnak a matematikáról, néha azonban muszáj alkalmazni. Mint például most. Az alábbi adatok az adóforintokból fenntartott ORTT adatbázisán alapulnak, hitelességükhöz tehát aligha fér kétség.
A Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Kossuth rádió, a TV2, az RTL Klub, a Danubius Rádió, a Sláger Rádió, az ATV és a Hír TV fő hírműsoraiban ezek szerint 2004 szeptembere és 2005 szeptembere között Gyurcsány Ferencnek 1495 szóbeli szereplése volt. Ezzel szemben Orbán Viktor 2000 szeptemberétől 2001 szeptemberéig 416 szóbeli szereplést jegyzett. Aki a hibádzó megszólalásokat netán annak tudná be, hogy az előző kormányzati ciklusban még nem volt Hír TV, annak azt a toplistát ajánlanám figyelmébe, amely az idei év harmadik negyedévének médiaszerepléseit összesíti, s a húsz leggyakrabban feltűnő politikust lajstromozza. Ki nem találják, ki a listavezető! Bizony, Gyurcsány. (Ezért a válaszért nem jár hangszóró.) A becserélt miniszterelnök 583 szerepléssel áll a médiatoplista élén, aminek a 46 százaléka a nyilatkozat. Ezzel az összes idő három százalékát birtokolja. Orbán mindössze 249 szerepléssel követi, azon belül is csupán 43 százalékos nyilatkozati aránnyal. Ezután rendre a kormányoldal jön: Veres János (230), Kóka János (175), Batiz András (173), László Boglár (165). A következő ellenzéki szereplő, Varga Mihály a hetedik helyre jó (109), aztán megint három kormánypárti sorjáz: Kuncze Gábor és Magyar Bálint holtversenyben (103), valamint Lamperth Mónika (89). A második tízben Rogán, Gráf, Sólyom, Szijjártó, Hiller, Herényi, Szili, Demszky, Pokorni, Révész a sorrend.
Aki mindebből valamiféle médiaegyensúlyra következtet, az vagy kormányzati zsoldban van, vagy megbukott a matekérettségin. Ez a statisztika jobban illik egy banándiktatúrához, mint egy demokráciához. Különösen szembetűnő, hogy Gyurcsány egymagában annyit szerepel a médiában, mint Orbán, Varga, Rogán, Szijjártó és Pokorni együttvéve. Néhány hete az egyik internetes hírportál egy teljes délután kizárólag Gyurcsányról szóló híreket és álhíreket közölt, annak érzékeltetésére, hogy a médiában még a csapból is ő folyik. Egyesek a portál fideszes vagy MSZP-s feltörésére gyanakodtak, de a virtuális gesztus tudatos volt: szégyenszemre a Magyar Köztársaságban a kereskedelmi és közszolgálati média oly mértékben enged a kormányzati nyomulásnak, mintha a személyi kultusz idejét élnénk. Egy nárcisztikus hatalom néz velünk szembe. Ha nem hallgatnak Rogánra, akár ki is írhatják magukra: Fletórádió, Fletóvízió.

Csontos János; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu