Tisztelt Miniszterelnök Úr !
Nem sokkal a "történelminek" beharangozott, valójában csúfos kudarccal végződött 2005. október 20-21-i bukaresti és nagyváradi útja után, pontosan a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazás első évfordulóján aggodalommal szemléljük a Magyarországot, de a határokon túli magyarokat is sújtó leépülési folyamatot. Tesszük ezt mindazon magyar állampolgárokkal együtt, akiknek Magyarország a fizikai értelemben vett megélhetésen túl mást is, többet is jelent, valamint azokkal a határon túli magyarokkal együtt, akik Magyarországtól, "Anyaországuktól" várnak elsősorban erkölcsi támogatást magyarságuk megőrzésében. A fenn említett, az Ön nevéhez fűződő két, súlyos következményekkel járó eseményen túlmenően, kinevezése óta a Miniszterelnök Úr hibák tömkelegével bizonyította be, hogy képtelen a magyarság felemelkedésének előmozdítására, hogy alkalmatlan ennek a magas tisztségnek a betöltésére.
A 2004. december 5-i szégyenletes népszavazás első évfordulóján ismételten szembesítjük azzal a felelősséggel, amely Önt terheli az abban játszott méltatlan szerepe miatt. Egyedülálló eset a modern demokráciákban, hogy egy ország miniszterelnöke saját nemzete ellen kampányoljon. Megtehette volna, hogy az elítélő bírálatok özönének nyomása alatt átértékelje nemzetellenes magatartását, de nem tette. Ez, bár nem jelentett volna feloldozást - mert amit tett, az nem bocsánatos bűn -, de csökkenthette volna az ön iránti bizalmatlanságot, és enyhíthette volna a magyar társadalom aggasztó mértékű megosztottságát.
Bizonyára lélektani adottságai miatt sem képes tévedéseit beismerni, tanulni, elkerülni azok megismétlődését. Mással nem magyarázható, hogy még el sem csitultak a népszavazás által keltett hullámok, újabb botrányos események főszereplője lett azáltal, hogy a 2005. október 20-i bukaresti közös román-magyar kormányülést "sikertörténetként" próbálta beállítani, holott valójában az egy csúfos kudarc volt. Iskolapéldája az Ön által vezetett kormány rendszeressé vált, eléggé el nem ítélhető gyakorlatának, amely által Magyarország számára káros döntéseket, eseményeket úgy tárnak a magyar közvélemény elé, mint hasznosakat, sikereseket. E romboló, destruktív hatású gyakorlat általánossá tételével emelte Ön a hazugságot kormánypolitikai szintre.
A napi gondok szorításában sokan nem tudják, hogy Bukarestben Ön a diplomáciai kudarcon túl arról is "gondoskodott", hogy történelemből bukásra álló, neveletlen gyerek módjára, mintegy dicsekedve jelentse ki, hogy "Magyarországnak nem kell Erdély". Rá egy napra eme kijelentését megtetézte azzal, hogy "Trianon az semmi", kiteljesítve azt a nemzeti érdekeket feladó diplomáciai vonulatot, amely Kádár Jánossal kezdődött Marosvásárhelyen, 1957-ben, Grósz Károllyal, Horn Gyulával, Kovács Lászlóval, Medgyessy Péterrel, Hiller Istvánnal folytatódott, és reményeink szerint végre le fog Önnel zárulni. Az ötven esztendőt átfogó, a magyarság leépülését tudatosan elősegítő, "kádári vonulat" azáltal volt lehetséges, hogy mindvégig érvényesült Kovács László "elvtársi", ördögi intelme: "Tanuljunk meg kicsik lenni!" Ennek következményeként Önök a határon túli magyarok érdekeinek képviseletéről lemondtak, hagyták, hogy a többségi nemzetek azt csináljanak velük, amit akarnak.
Meggyőződésünk, hogy az Ön viszonylag rövid miniszterelnöksége, az Ön által elkövetett két óriási és számtalan kisebb-nagyobb tévedése által okozott hatalmas kár (beleértve az ország államháztartási hiányát, versenyképtelenségét, eladósodását stb.) az utolsó csepp abban a keserű pohárban, amely Trianonnal kezdődött, 1956 után Kádárral folytatódott és az Ön regnálása alatt tetőzött. Magyarország és a magyarság tönkretétele oly drámai stádiumba jutott, amely ki fogja végre kényszeríteni egy nemzetstratégiának a kidolgozását és az ennek megfelelő, átfogó korrekciós folyamatnak a beindulását, amely ismét emelkedő pályára állíthatja nemzetünket. Reméljük, hogy minderre a jelenleg adott demokratikus keretek között kerülhet majd sor.
Bizonyára nem ért egyet velünk, hogy ebben, a pártpolitikai szintet meghaladó folyamatban Önnek szerepe már nem lehet, hogy reményeink szerint Ön a "kádári vonulat" utolsó képviselője lesz, az új magyar időszámítás pedig az Ön távozásával kezdődik.

Nagyvárad, 2005. december 5.
Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei Szervezete

Bihari Reggeli Újság, 2005. december 6.