1. A költségvetés főösszege

1.1. Összehasonlítva az előző, 2000-2006 közötti pénzügyi perspektívával

Abszolút összegek összehasonlításának nincs értelme, hiszen mind a GDP/GNP/GNI mutatószámok, mind az infláció változása ezt lehetetlenné teszi. Ráadásul a 2000-2006-os hét év első négy esztendejéről tudjuk csak, hogy pontosan mennyi kifizetés történt (a 2004-es számok sincsenek még meg).

Az egyetlen mutató, mely lehetővé teszi az összehasonlítást, az az, amely azt mutatja, hogy a bruttó nemzeti termékből (GNP) maximum mennyi pénzt lehet az EU céljaira kifizetni. Ez a szám a 2000-2006-os időszakra átlagosan 1,12% volt, míg a péntek éjjeli kompromisszum alapján 2007-13 között 0,98% lesz.

Ez azt mutatja, hiába nőtt az Unió tagjainak száma 25-re, s emelkedik a következő költségvetés idején legalább 27-re, a tagállamok GNP-jük kisebb részét hajlandók az Unióra fordítani 2007-től. Ez sajnos összhangban van azzal a 2000 óta érvényesülő tendenciával, hogy az uniós büdzsé százalékosan egyre kisebb. Az újraegyesült Európára tehát a tagjai kevesebbet akarnak áldozni, s ez számunkra rossz hír.

1.2. A kompromisszum viszonyulása a 2004 óta folyó tárgyalássorozat korábbi állomásaihoz

A kompromisszum, mely hét évre 862,4 md eurót biztosít az Unió számára (a GNI - bruttó nemzeti jövedelem - 1,045%-át) csak az előző két brit elnökségi javaslathoz (dec. 5. 846,8 mrd euró, dec. 14. 849,3 mrd euró, mindkettő a GNI 1,03%-a) képest nyereség. A luxemburgi javaslathoz képest a mostani alku - ez volt az a javaslat, amelyről 2005 júniusában az állam- és kormányfők majdnem megállapodtak, s a briteken bukott meg - 8,6 mrd euróval kevesebb.

Ha az Európai Parlament által elfogadott költségvetéssel hasonlítjuk össze: az EP júniusi (decemberben megismételt) határozatában 975 milliárd euróból látta működtethetőnek a kibővült Uniót. A különbség ez esetben még súlyosabb, 112,6 mrd euró. Azért fontos viszonyítási alap az EP javaslata, mert azt konszenzussal fogadták el a néppárti, illetve szocialista képviselők, így a magyarok is. Josep Borell, az EP - egyébként szocialista - elnöke szombati nyilatkozatában már el is utasította a kompromisszumot.


2. A Magyarország felzárkóztatására szánt pénz

2.1. Abszolút összegben

Gyurcsány Ferenc az MSZP szombati választmányi ülésén: "Az a javaslat, amit most elfogadtunk, az elmúlt időszak három költségvetési javaslata közül Magyarország számára a legjobb javaslat. Az a javaslat, amely Magyarország számára a legmagasabb
egyenleget, összességében 30 milliárd eurón felüli egyenleget
hozott." (MTI)

A tény: A megállapodás alapján járó 22,6 mrd euró az EP határozatához (24,9) képest 2,3 mrd euróval, azaz 575 md Ft-tal kisebb, de ha a kevésbé ambiciózus luxemburgihoz (23,4 mrd euró) hasonlítjuk, akkor is 800 millió eurós (200 mrd Ft-os) a veszteségünk.

Gyurcsány Ferenc tehát csakis kreatív számolással juthatott el oda, hogy ez volt az év ajánlata Magyarországnak. Ő ugyanis 30 mrd euró = 22,6 mrd euró + 2x3,5 mrd euró virtuális pénzzel kalkulál.

a. 85%-os uniós társfinanszírozás = 3,5 mrd Ft nyereség?
A tény: a kompromisszum alapján az Unió az EU-pénzből megvalósuló beruházások esetén a projekt árának nagyobb részét hajlandó állni az eddigiekhez képest (85%-os lehet az ún. uniós társfinanszírozás a korábban javasolt 80%-os maximumhoz képest). Ettől ugyanakkor nem lesz több pénzünk az EU-tól, csak kevesebb önrészt kell majd mellé tennünk az egyes programoknál. Ebből tehát nem lehet 3,5 mrd eurós magyar nyereséget számolni. Ráadásul ezért nem is kellett küzdeni, az eredeti brit javaslatban is szerepelt.

b. A vissza nem téríthető áfa támogatható EU-pénzből = 3,5 md nyereség?
A tény: a kompromisszum alapján az önkormányzatok is fizethetik uniós pénzekből a vissza nem téríthető áfát projektjeik után. A luxemburgi javaslatban fennállt a veszélye annak, hogy 2007-től az önkormányzatok ki kell hogy gazdálkodják saját erőből az áfát. Tudni kell ugyanakkor, hogy jelenleg nincs ilyen szabály, tehát ez egy komoly szigorítás, súlyos érvágás lett volna amúgy is forráshiányos önkormányzatainknak. Gyurcsány Ferenc szerint 3,5 mrd eurót ér az, hogy ez a "pofon" elmaradt. A meg nem kapott "pofon" számszerűsítése érdekes számviteli elgondolás. A Gyurcsány Ferenc által a tárgyalásokra kitűzött célok között egyébként az áfa támogathatóságát nem jelölte meg (egyébként is szerepelt a brit javaslatban) múlt hétfőn, amikor összegezte a magyar elvárásokat (l. később). Brit számítás szerint az áfa támogathatósága az EU10-eknek összesen ért volna 10 mrd eurót, így kissé furcsa, hogy a magyar kormány szerint ebből 3,5 mrd esett volna ránk.

2.2. A 2004-06 között rendelkezésünkre álló összegekhez viszonyítva
Gyurcsány december 18-án: Magyarország 3,5-szer több forráshoz jut, mint korábban.
A tény: 2002 decemberében a csatlakozási tárgyalások finisében azon ígéret tudatában fogadta el a magyar kormány a számunkra több vonatkozásban kedvezőtlen ajánlatot (a jogosan járónak csak egyharmadára rúgó felzárkóztatási pénz, tíz éves átmenet a mezőgazdaságban stb.), hogy tudtuk, a kohéziós és strukturális alapokból való részesedés tekintetében 2007-től egyenrangúak leszünk. Így nem vívmány a 3,5-szer nagyobb összeg, ez a jussunk; Koppenhágát ezért "nyeltük le".


3. A magyar kormány eredeti célkitűzései és a kompromisszum

Gyurcsány Ferenc dec. 12-én az OGY-ben napirend előtt arról, hogy mikor tudunk megállapodni:
- Ha az 1 főre eső támogatások tekintetében benne vagyunk az első háromban;
- Az uniós fejlesztéspolitikában legyen benne a közlekedésfejlesztés átfogó lehetősége (tehát ne csak tranzitútvonalakra, hanem alsóbb rendű utakra is adjon pénzt az EU);
- lakóépületek, lakások felújítása legyen lehetséges EU-pénzből.
"Ha Magyarország legfontosabb érdekeit nem fogja szolgálni az előterjesztett új brit költségvetés, akkor Magyarország érdekeinek védelmében vétót fogok emelni ellene."
Gyurcsány csupa olya célkitűzést fogalmazott meg a hét elején, amit már az első brit javaslat is teljesített.
- Mind az első brit javaslat szerint, mind a végső megállapodás alapján másodikak voltunk/vagyunk az egy főre számított felzárkóztatási források tekintetében (első: Cseho.), tehát ezért nem kellett megküzdeni.
- Alsóbb rendű utak: homályosan szerepelt ennek lehetősége az eredeti brit javaslatban, benne van a megállapodásban is, útfelújítást pedig eddig is lehetett végezni a strukturális alapokból;
- a lakóépület felújítás szerepelt az eredeti brit javaslatban, s a végső alkuban is benne maradt.
Az itthon kommunikált célkitűzések tehát Brüsszelbe utazáskor is teljesítettek voltak.


4. Az EU-források felhasználásának szabályai

Az EU szigorított a támogatások felhasználásának szabályain. Ez azt jelenti, hogy míg a régi tagállamok viszonylag könnyű feltételek teljesítésével jutottak korábban felzárkóztatási pénzekhez, addig 2007-től az újakat komoly akadályok leküzdésére kényszerítik. A péntek éjjeli kompromisszum csak annyit tesz, hogy a korábban beharangozott nagy szigorítások egy részétől eltekint Brüsszel.

- Az n+2-es szabályt hosszú távon bevezeti a kohéziós alap esetében is, és alkalmazásán csak annyit könnyít, hogy az n+2-es szabály helyett n+3-as szabályt lehet alkalmazni 2007-10 között a strukturális és a kohéziós pénzek felhasználásakor azon tagállamok esetében, amelyeknek az egy főre eső GDP-je 2001-2003 között az EU huszönötök átlagának 85%-a alatt volt. Magyarország beleesik ebbe a kategóriába, de nagyberuházásainkra csak ideiglenes, s nem is teljes körű megoldást ad (de Görögországon és Portugálián segít!). A kormány kimondott célkitűzései között sajnálatos módon nem is szerepelt ezen feltétel elhárítása. A régi tagállamoknak eddig nem kellett ennek a szabálynak megfelelniük - ők már elegendő autópályát és vasutat építettek maguknak mostanra.

- Míg Berlinben 1999-ben 4%-ban maximálták, hogy egy tagállam a GDP mekkora részének megfelelő uniós transzferhez juthat összesen, s az Európai Parlament 2004 júniusában még arról beszélt, hogy a 4%-ot lehessen rugalmasan is értelmezni (ha valaki olyan ügyes, hogy többet is képes felszívni, megtehesse), addig a mostani alkuban Magyarország a 3,524%-ban maximált támogatási kategóriába került. Luxemburgban még a 3,7%-os kategóriába estünk. 1999 előtt a 4%-os felső határ sem létezett, tehát az akkor uniós tagállam szegény országok korlátlanul szívhatták fel a támogatásokat (volt olyan év, hogy Írország a GDP-je 10%-át kitevő transzferhez is jutott). A mi felzárkózásunk tehát jóval lassabb lehet csak.


5. Mezőgazdaság

A kompromisszum szerint a mezőgazdaságra előirányzott főösszeg elvileg változatlan, maradtak a 2002. októberi Schröder-Chirac megállapodásban rögzítettek. A közös agrárpolitika reformjáról a tárgyalások 2009-10-ben elindulnak, de annak következményei legkorábban a 2014-ben kezdődő pénzügyi perspektívában lépnek életbe. Orbán Viktor ebben a szellemben állapodott meg a múlt csütörtöki néppárti csúcson Nicolas Sarközyvel, az UMP elnökével, francia belügyminiszterrel.

Néhány probléma azonban máris érzékelhető:
- A mezőgazdaság helyzete a költségvetésen belül romlik a Koppenhágában általunk tudottakhoz képest. 2013-ban 1,3 mrd euróval kevesebb pénz lesz az agráriumra, mint 2006-ban úgy, hogy közben Románia és Bulgária is belép. Az ő csatlakozásukra az EU nem ad plusz pénzt, azt a jelenlegi keretből kell kigazdálkodni. A közvetlen kifizetések ugyan nőni fognak, de a piactámogatási eszközök (búza, kukorica stb termelőknek) csökkennek, s ez magyar szempontból érzékeny kérdés. Mindez azt jelenti, hogy a közös agrárpolitika (KAP) jelenlegi haszonélvezőinek - így a magyar gazdáknak is - kevesebb jut majd. Az arányeltolódások miatt pedig mégis szükség lehet a KAP idő előtti felülvizsgálatára.
- A vidékfejlesztésre javasolt összeg a kompromisszumban az eredeti 88 md euróról 69-re zsugorodott, tehát a ránk eső rész is kisebb lett. 2002-ben pedig az Unió azon ígérettel kecsegtette Magyarországot, hogy amennyiben elfogadja a tíz éves átmenetet a közvetlen kifizetések terén (tehát hogy csak tíz év alatt leszünk egyenrangúak a burgenlandi, francia stb. gazdákkal), 2007-től jelentős mennyiségű vidékfejlesztési pénz áll majd rendelkezésünkre. A csökkentés azt jelenti, az EU nem teljesíti 2002-es ígéretét. Ráadásul egy új szigorítás alapján az önkormányzatok a vidékfejlesztési támogatások esetében az áfát nem fizethetik majd uniós pénzből. Ez a vidéki kis önkormányzatainkat nehéz helyzetbe hozza majd.


6. A Közép-Magyarország régió helyzete

Budapest és környékének be kell érnie a méltó (és a kormány által korábban megjelölt cél) kb. egyharmadával (140 millió euróval), tehát a főváros mindenképp az alku vesztese. A Budapestnél jóval kisebb Prága hasonló jogcímen 200 millió eurót kap.


7. Magyar befizetés az uniós kasszába

Nem kedvező számunkra, hogy Magyarország még 2007-ben s 2008-ban is fizeti a jelenlegi összeg (körülbelül 18md Ft) 100%-át az Egyesült Királyságnak (az ún. rabattot), s csak utána hagyjuk azt fokozatosan magunk mögött.


8. Hogyan tovább?

Az Európai Parlament januárban szavaz arról, elfogadja-e a mostani kompromisszumot. Az EP elnöke, Josep Borrell szombati nyilatkozatában elutasította azt, a néppárti frakcióvezető, Hans-Gert Pöttering és a témakör ugyancsak néppárti jelentéstevője, Reimer Böge óvatosan üdvözölte, azzal, hogy a parlament minden bizonnyal megkéri majd a belegyezés árát.

A jelenleg hatályos, ún. intézményközi megállapodás alapján az EP szava ugyanúgy számít, mint a kormányok képviselőiből álló Tanácsé.

1999-ben az Európai Parlament 2 milliárd euróval meg tudta emelni a Tanács által hét évre előirányzott összeget.

A magyar EP-képviselőknek továbbra is a nemzeti egyetértés szellemében kell nyomást gyakorolniuk a főösszeg emelése, a GDP 3,524%-ára rúgó transzfer-határ javítása érdekében, illetve azért, hogy a vidékfejlesztési forrásokból is lehessen áfát fizetni.


Értékelés

- Kevesebb pénz áll a 25 tagú Unió rendelkezésére a szükségesnél.
- Mindenki egyenletesen rosszabbul járt.
- Azokhoz a támogatásokhoz, melyeket korábban a régi tagállamok viszonylag kevés megkötéssel tudtak felhasználni, mi nehezebben és komoly felső korláttal jutunk csak hozzá. Annyit értünk el, hogy a beharangozottnál kevesebb a megkötés, de ezt számszerűsíteni nevetséges. 30 mrd eurót csinálni a tényleges 22,6 mrd-ból csak kreatív számolással lehet.
- A végső megállapodás azon vonalak mentén alakult, amelyeket már a csütörtöki néppárti csúcson is lehetett látni, s amelyeket Orbán Viktor még csütörtök este felvázolt (az EP-ben elértekhez képest 210 ezer forintos veszteséget sikerül családonként levinni kb. 150 ezresre).
- Rendkívüli jelentősége van, hogy az agrártámogatásokat sikerült francia-magyar (Orbán-Sárközy) együttműködés eredményeképp megőrizni, de vannak problémák, amelyekre már most fel kell hívni a figyelmet.
- Az Európai Parlamentre nagy harc vár, képviselőinknek közösen kell fellépniük. Biztosra vehető, hogy az EP nem távozik majd üres kézzel a tárgyalóasztaltól.