Azt mondta, úgy érzékeli, hogy az Unió zárójelbe tette Magyarországot. Gondolt-e arra, hogy ebben a zárójelben akkor például mi ketten is benne vagyunk?

Benne bizony. Hogy a politikusok benne vannak, az szinte természetes, de nem véletlenül Magyarországot mondtam. Rossz érzés. Két okból rossz érzés, először is, korábban ha nem is "bezzeg gyereknek" emlegettek, de elismertek bennünket Brüsszelben. Úgy beszéltek rólunk a csatlakozás előtt közvetlenül és a csatlakozás első néhány hónapjában is, mint a legjobban felkészült, a csatlakozási tárgyalásokat szakmailag talán a legjobb színvonalon végigvitt országról, aki gyorsan csatlakozhat az euróhoz, a közös pénzhez és akinek a beilleszkedése okozza talán a legkisebb bajt, a legkevesebb gondot az Európai Unió keretei között. És innen nézve, az egykori magaslatról nézve most a béka fenekét látjuk a fejünk fölött. Ez rossz érzés, a zuhanás mértéke mindig rossz érzéssel tölti el az embert. Utolsók vagyunk. Nem mondom, hogy mi élünk a legrosszabbul egész Európában, szerencsére erről nincsen szó. De az egy-két-három év alatt nyújtott teljesítményünk mértékét tekintve az utolsók között vagyunk az Európai Unión belül. Másfelől rossz érzés, mert nem egyszerűen csak arról van szó, hogy rosszabbul teljesítünk, mint azt várták tőlünk, ez elő szokott fordulni más országokkal is, hanem többet vesztettünk ennél: a szavahihetőségünket vesztettük el. Tehát azért tesznek bennünket zárójelbe, mert nem vehetnek bennünket komolyan. Azt tanulta meg az Unió az elmúlt két-három évben, hogy ha a magyarok adnak valamilyen adatot vagy információt, azt többször is ellenőrizni kell, mert közel sem vehetik biztosra, hogy megfelel a valóságnak.

De a politikát ott Brüsszelben együtt játsszák a kormánypártokkal. Tehát, hogyha belecsúszunk egy zárójelbe, akkor ez az önök felelőssége is valamilyen szinten.

Biztosan ezt is megtalálhatjuk benne, de azért a felelősség kérdését most el kell magamtól, magunktól hárítani, mert a baj a kormány miatt állt elő. Érdekes Magyarország megítélése Brüsszelben ebből a szempontból is, mert azt a kifejezést, hogy gazdasági válság, Magyarországgal összefüggésben nem használják. Hiszen a gazdaságnak azok a részei, amelyek nem érintkeznek közvetlenül az állammal, úgy ahogy, de működnek, jó állapotban vannak és tulajdonképpen szép reményekre is adnak kilátást. A gazdaságnak az a része, ahol az állam azonban befolyást gyakorol, ahol a döntései azonnali következményekkel járnak - államháztartási ügyek, költségvetés, áfa vissza nem térítés és így tovább - ott mindenki látja, hogy baj van. Ezért nem azt mondják, hogy gazdasági válság van Magyarországon, hanem azt mondják, hogy pénzügyi válság van Magyarországon és ez nagy különbség. Az állami pénzügyek vannak bajban, az állami pénzügyek vannak válságban és ez a szavahihetőség kopás, az azáltal állt elő, hogy a magyar költségvetésről Brüsszelbe küldött adatok egész egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. S még így sem az történt, ami elő szokott fordulni a világban, hogy nem találjuk el az előrejelzéseinkkel, hogy milyenek lesznek majd a költségvetés számai, hanem most már mindenki látja, hogy amikor átadtuk a számokat - most már évek óta tesszük ezt -, akkor pontosan tudtuk, hogy azok a számok nem is teljesülhetnek. Tehát meghamisítottuk valójában a Brüsszelnek küldendő információkat és ez leértékelt bennünket. Inkább nem is elsősorban a gazdasági leértékelés fáj, hanem a szavahihetőség elvesztése.

Budapest Airport: vitatják, hogy mire fordítsák a privatizációs bevételt, holott pénteken, ha jól emlékszem akkor a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt nyilatkozta, hogy náluk van letétben a 400 milliárdnyi összeg és az befolyik az államadósság törlesztésébe - 1,8 százalékkal csökkentve azt.

Induljunk tehát a kezdő tényből. Magyarországhoz érkezett 465 milliárd forint. Azt hiszem, hogy az elmúlt 15 évben soha ekkora összeg Magyarország rendelkezésére nem állt. Most nem ígérvényekről van szó, meg hitelekről, meg számlapénzekről, hanem valóságról, kifizették a pénzt. Azt hiszem, 15 év óta nem voltunk abban a helyzetben, hogy döntsünk arról, hogy ekkora, valóban rendelkezésre álló pénzt mire fordítsunk. Tehát szerintem az a vita, hogy hol lenne ennek a legjobb helye, az egy értelmes és fontos vita. Több lehetőség is áll előttünk: államadósság-csökkentés, amit a jegybank elnöke is szorgalmaz, meg ha jól emlékszem, mintha az Állami Számvevőszék elnöke is ezt mondta volna. A költségvetési hiány csökkentése, amire úgy látom, a kormány is szeretné a pénznek legalább egy részét fölhasználni. Találkoztam az egészségügyi dolgozók vezetőivel, ők azt mondták, hogy létre kéne hozni egy egészségügyi alapot, ahonnan aztán a következő esztendőkben föl lehet javítani az egészségügy teljesítményét. Találkoztam tudósokkal, akik azt mondták, hogy ebből a pénzből egy bizonyos részt a tudományra, a fejlesztésre is kellene fordítani. Szerintem ezt a vitát érdemes folytatni és aztán meghozni a döntést. A döntést a kormánynak, illetve a parlamentnek kell meghoznia. Azt hiszem, a döntés igazából a kormány kezében van, de nem lenne baj, ha a parlament is részt venne egy ilyen vitában, vagy részt vehetne ebben a döntésben és közösen eldöntenénk, hogy mire fordítsuk ezt az összeget.

Még maradjunk egy picit az Uniónál, fölfigyeltem a hétfői beszédében egy érdekes, számomra ellentmondásos fordulatra. Azt mondta, hogy ugyan most rossz helyzetben van az Unió, de most értelmezze magát az Unió úgy, hogy lendületben van, vagy lendületbe kerül. Akkor miért nem helyes, amikor a kormány azt mondja, hogy rossz helyzetben vagyok, oké, és akkor most lendületbe... Tehát, ha az Unió rossz helyzetére a lendület kifejezés ráillik, akkor miránk miért dőreség használni?

Brüsszelben az Európai Néppárt elnökségi ülésén vettem részt, ahol azt mondtam, hogy egyetértés van abban, hogy az Európai Unió nehéz helyzetben van. Ennek leginkább az az oka, hogy az Európai Unióhoz tartozó államok polgárai egyre kevésbé hisznek az Európai Unióban. Az Európai Unióban az elmúlt esztendőben két országban is leszavazták a tervezett alkotmányt, aminek szerintem nem politikai, hanem nagyon egyszerű gazdasági okai voltak. Az emberek Európában nem alkotmányt várnak tőlünk, nem intézményi reformokat várnak tőlünk, hanem munkahelyeket. Én úgy fogalmaztam, hogyha az Európai Unió nem tudja bebizonyítani, hogy mi közösen együtt egy Európai Unióba összefogva több munkahelyet tudunk teremteni a polgáraink számára, mintha külön-külön próbálkoznának ezzel a nemzetállamok, akkor az emberek jogosan gondolják, hogy nincs is szükség az Európai Unióra. Én az Európai Unió híve vagyok és hiszek abban, hogy Magyarország számára még nagyon sok haszonnal jár, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Tehát én rossz hírnek tekintem, amikor arról olvasok, hogy az Európai Unión belül minden országban az Unióba vetett bizalom csökkent. Ezért 2006-nak az a feladata, hogy visszanyerje az Európai Unió a saját polgárainak a bizalmát. Ehhez új gazdaságpolitikákra van szükség a tagállamokban, de új gazdaságpolitikákat kellene támogatni az Európai Uniónak központilag is Brüsszelből. S erre mondtam példának, hogy például Németország esetében már látunk biztató jeleket, én Franciaországba is nagy reményeket fűzök a belügyminiszter politikai előretöréséhez, Olaszországban választások lesznek áprilisban, Magyarországon is és bízom abban, hogy a csehekben is májusban néppárti kormány alakul. Én látok lehetőséget arra, hogy az összes közép-európai országban az Európai Néppárthoz tartozó pártok, szervezetek kerüljenek kormányra, és innen Közép-Európából kiindulhasson az egész Európai Uniót megújító gazdasági növekedés. Egyébként hétfőn egy nagyon érdekes hozzászóló is volt, ha jól emlékszem egy német professzor, aki azt mondta, hogy ha a közép-európai országok nem csatlakoztak volna az Európai Unióhoz, akkor gazdasági növekedés tekintetében katasztrófa lenne az Unión belül, mert a legnagyobb növekedést ma is a közép-európai térség szolgáltatja, és a jövőben is arra van esély, hogy éppen ebből a balti területről, tehát a balti tengertől az Adriáig húzódó övezetből indul majd meg a gazdasági föllendülés. Remélem, hogy Magyarország is hozzá tud ehhez járulni.

Hazajött Brüsszelből és itt várta önt a Magyar Vizsla ügy. A sajtónak gyönyörű ínyenc csemege maga a termék neve is. Hogyan értékeli, a mindannyiuk által nagy szeretettel és hozsannával üdvözölt köztársasági elnöki beszéd után szerencsés egy ilyen gigaplakáttal megjelenni országszerte? Egy olyan gigaplakáttal, amelyből a kiadványt, majd a kiadvány terjesztését a Fideszhez tudják kötni?

Én most már szeretnék végre látni egy példányt ebből az elhíresült újságból! Előbb-utóbb biztosan az én postaládámba is bedobják majd. Valaminek csak kell lenni ebben az újságban, ami így kiütötte a biztosítékot a kormány háza táján!? Tehát szeretném végre látni, hogy miről is beszélünk! Javaslom mindenkinek, hogy olvassa el és aztán maga döntse el, hogy helyes-e, ahogy megjelenik egy ilyen lap, illetve hogy a kedve szerint való-e. A Fideszhez akarják kötni, ha jól látom, de szerintem ez nem jár sikerrel. Azt biztosan tudtam, amikor leszálltam a brüsszeli repülőről és az első gyorshíreket a kezembe nyomták, hogy ekkora reklámot újságnak az utóbbi időben még nem csináltak, úgyhogy sok sikert kívánok a civil szervezetnek, amely kiadja a Vizslát, meg sok sikert kívánok az újságnak is.

Sólyom László ünnepi beszédét mennyire tekinti betartandónak a választási kampány egészére?

Meghallgattam az elnök úr beszédét és én ezt egy jó szándékú beszédnek láttam. S a magyar közéletre ráfér a jó szándékú beszéd, meg gondolkodásmód, úgyhogy örülök neki, hogy a köztársasági elnök úr egy ilyen beszéddel tisztelt meg bennünket.

De betartják a javasoltakat? Tehát annak szellemében folytatják a kampányt, vagy az az érzése, hogy úgysem lehet? Tehát jó szándékú beszéd, de azt mondja, hogy nincs súlya, nincs komoly súlya?

Szerintem a jó szándékú beszéd hasznos, a magyar közéletre ráfér és igyekezni kell, tehát én értem az ön mondatából kihallható kétséget, hogy talán nem is érdemes, falra hányt borsó lesz az ilyen beszédekből, írott malaszt marad úgyis, amit az elnök úr mond, de a politika nem különbözik az élet többi területétől. Ami rossz az életben, a magánéletben, az rossz a politikában is. Ebből kell kiindulni, ezért igyekeznünk kell jó szándékkal viselkednünk, jó szándékú emberként élnünk és cselekednünk a magánéletben is, meg a politikában is, és erre mindig törekedni kell. Ez egy mérce, amit időnként elérünk, időnként sajnos nem teljesítjük, de mindig törekedni kell rá.

A választási kampányra tartogatnak-e új tartalmak mellé új mondatokat, új formákat? Az az én érzésem, hogy az utóbbi időben nemcsak a frontok merevedtek be, hanem a beszédmódok is.

Most például Debrecenben próbáltam olyan új kérdéseket is felvetni, amelyek szerintem közfigyelmet érdemelnek: félelem nélküli életről, félelem nélküli Magyarországról próbáltam beszélni. Közbiztonságról kevesebb szó esett korábban, most az idősek és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében nagyobb védelmet javasolnék a sértettek számára. Ha visszagondol a parlamenti ülésszak utolsó néhány hetére, ott is tettünk, tettem néhány javaslatot, amelyek szerintem új színt hoztak a magyar közéletbe. Nem mondom, hogy a magyar politika mindenből jelest érdemel, de azért érdekes és fontos dolgok is történnek, lásd például ezek a javaslatok. A politikának az a dolga, hogy mindenkivel foglalkozzon. Nem emelhet ki egyes rétegeket, meg egyes csoportokat. Próbáltunk például a gyermekes családoknak segíteni, próbáltunk a középosztálynak segíteni, de próbáltunk a szegényeknek is segíteni. A minimálbér felemelése elsősorban nekik volt fontos. Vagy amikor - ugyan nem volt sikeres kísérlet, mert sok vitát váltott ki, de a szándék talán kiolvasható volt abból, hogy - a kisebb nyugdíjakat nagyobb mértékben emeltük, mint a nagyobb nyugdíjakat. Még ha nem is vált be, de volt egy ilyen nyugdíjemelési próbálkozásunk is. Vagy a gyermek után járó adókedvezmény a középosztályt segítette, de a kiegészítő családi pótlék, amit a legrosszabb helyzetben lévők vehettek igénybe, az viszont már a szegényeknek kedvezett. Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem kaptafákra kell húzni a kérdéseket, hanem mindenkinek abban kell segíteni, amiben szüksége van. Vannak olyan emberek, akik kifejezetten segítségre, gyámolításra szorulnak, mankó kell a hónuk alá, ott az állam próbáljon segítőlég fellépni, és vannak olyan emberek, akik nem segítséget várnak az államtól, hanem, hogy lehetőségük legyen, aztán majd ők boldogulnak. Az ilyen emberek elől meg az akadályokat kell elhárítani és lehetőségeket kell nekik adni. A politikának mindenkire figyelni kell, egészségesre, betegre, szegényre, gazdagra, fiatalra, idősre egyaránt.

Azt mondja, hogy félelem nélküli Magyarország. Nem gondolja azt, hogy a Fideszhez tartozó egyes emberek szereplései nem hogy a félelem nélküli Magyarország létrejöttét segítik elő, hanem éppen ellenkezőleg? Kerényi Imrére gondolok.

Hát ha valaki ismeri Kerényi Imrét, akkor sok minden eszébe juthat Kerényi Imréről, akit én több okból is tisztelek, de azt, hogy félni kellene tőle, azt valószínűleg nem gondolhatja komolyan. A Demokratikus Chartában volt talán szóvivő, akkor is gyújtó hangon szólalt meg, akkor is az emberi kiszolgáltatottság, meg a békés emberi hétköznapokat szerinte fenyegető jelenségek ellen foglalt állást, éppen akkor a jobboldali kormányt támadó egyénként. Művész ember, így fogalmaz, félni azonban Kerényi Imrétől nem kell. Bár Kerényi Imrékkel lenne tele Magyarország, akkor valószínűleg kevesebb lenne a félelem, az idegesség, meg a szeretetnélküliség ebben az országban! A művészeknek komoly súlyuk van, csak pontosan meg kell érteni őket. Kerényi Imrének súlya van, bocsánat, sértő lenne az ellenkezőjét akár csak feltételezni is.

Január 7-én publikálta az egyik napilap, hogy január közepén jelenti be a választási munkacsoport megalakulását, amely majd a XII. kerületi irodában dolgozik, és akkor hozza nyilvánosságra azt is, hogy kik a testület tagjai Orbán Viktor mellett. Egy külön munkaszervezet dolgozik majd a Fidesz és szövetségesei választási programján.

A Fidesz most egy Magyarországon szokatlan módon állítja össze azt a programot, amit fölkínál majd Magyarország polgárainak. Tehát nem mi írunk egy programot és utána a szerzők megpróbálják meggyőzni az országot arról, hogy ez minden idők legjobb programja és ők a legjobb szakértők, akik valaha ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, hanem megfordítottuk a dolgot, és egyfajta programszövetséget szeretnénk létrehozni. Mondok egy példát. Mezőgazdaság ügyben a MAGOSZ-t kértük fel arra, hogy hozza az ő programját olyan állapotba, hogy a Fidesz azt be tudja fogadni a saját választási és reményeink szerint leendő kormányprogramjába. Az építész kamarát kértük fel arra, hogy az építésügy helyzetével kapcsolatos elgondolásaikat fogalmazzák meg úgy, hogy mi azt be tudjuk fogadni. A gyógyszerészekkel találkoztam, és megkértem őket, hogy írják meg úgy a saját területükre vonatkozó elgondolásaikat, hogy be tudjuk fogadni egy ilyen programba és sorolhatnám tovább. Tehát a Fidesz most nem egy pártprogramot akar írni, hanem szeretne összeállítani egy programot az ország számára.

A programot teljes egészében publikálják, tehát írásos formában közzéteszik?

Hogyne, persze. Egyes elemeit, mint például most a félelem nélküli Magyarország programjának egy fontos elemét már nyilvánosságra is hoztuk, amelyben az idősek és a fiatalok fokozott védelmét szeretnénk megvalósítani. Minden héten lesznek ilyen javaslataink, amelyeket aztán kidolgozunk, ezt, amiről most beszélek, ezt be fogjuk nyújtani a parlament elé is, a Büntetőtörvénykönyv módosításának formájában. Másokat nem feltétlenül kell bevinni a parlament elé, de minden héten lesznek az ország számára fontos kérdésekben elmondott programjavaslataink. Ennek megvan a maga sorrendje. Én mindig elmondom, hogy a Nemzeti Konzultáció partitúrájából olvasok. A Nemzeti Konzultációban összegyűjtöttük az emberek véleményét arról, hogy mi az, amit szeretnének megváltoztatni és mi az, amit nem szeretnének megváltoztatni. És megkértük őket, hogy rangsorolják, hogy az egyes kérdések milyen sorrendben követhetik egymást, ha fontossági sorrendet állítanak fel, és eszerint haladok előre és teszek javaslatokat és próbálok megoldási elgondolásokat bemutatni az ország közvéleménye számára, aztán majd a választási kampány során valamikor összefogott formában is kézbe lehet venni ezeket az elgondolásokat és akkor majd programnak fogják hívni.

radio.hu - fideszfrakcio.hu