Zsigereire hallgatva így publikálta a halott Teller Ede nevében hamisított levelet a volt miniszterelnök lejáratására. Sokan és sokat tévedtek már a magyar sajtóban, de ezt az impertinenciát eddig kevesen engedték meg maguknak. S nem azért, mert híján vannak a szakértelemnek vagy az írni tudásnak. Inkább azért, mert a tulajdonosi kört bővítő párt közeli alapítványnak ez az érdeke.
A vereségtől való félelem mozgósít. Ilyenkor tértől és időtől független orbániádákkal szembesül a kevéssé tisztelt olvasó.
A Cinege utcai házról szóló, apropó nélküli, mégis az első oldalon nyitó cikk nyelvi bravúrokba bújtatott átverés. Nincs is szerzője. Ahhoz arc is kellene. Amiből mindenkinek csak egy van. És ki szeretne újságíróként elszabózoltánosodni?
Ki írná le nevével és "címével" a nehezebben megközelíthető s ezért az átlagosnál olcsóbb nyeles telekre, hogy rejtett telek? Sandán sugallva, hogy különös értékről van szó, amit tulajdonosa eldug a nyilvánosság elől. Ki publikálná nyugodt lelkiismerettel a házról, hogy "az első emelet területe ugyanannyi, mint a földszinté", miközben nincs első emelet, csak földszint és tetőtér van, fölötte padlással? Ki vezetné be a hasznos terület fogalmát csak azért, hogy a lakórészt összeadhassa a pincékkel, a padlással, a garázzsal és a kukatárolóval? Mert így 218 helyett máris négyszáz négyzetmétert szorozhatnak egész kétszázhúszmillió forintig a névtelen szakértők.
Orbán bírálja a luxusbaloldalt, a luxusadót és a luxusprofitot, s válaszul a pártmilliárdosok médiájuk támogatásával maguk közé emelik. Amit Szabó Zoltán, Török Zsolt, Eörsi Mátyás és oknyomozó bizottságuk hónapokon keresztül sem tudott elvégezni, azt igyekszik megtenni a sajtójuk. A Népszava gépen szállt az ingatlan fölé, hogy fotót készítsen, a Népszabadság nyelvet újítva ír névtelen cikket. És ne legyen kétségünk, érkezik majd lelkét arcán viselő Kende Péter is, újabb páratlan könyvével. Mindez az ügybuzgóság egy olyan politikussal szemben, aki három és fél éve ellenzéki. A szabad, kontrollszerepben tetszelgő sajtó nagyobb dicsőségére.
És semmi sem drága a baloldal hatalmára egyedül veszélyesnek látszó Orbán kiiktatására. Most csak módszertani ízelítőt kaptunk. Az előadás ezután következik. A Juszt Lászlóhoz köthető stop.hu internetes portál főszerkesztője - a Népszabadság cikkére alapozva - már vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményezett az Országgyűlés elnökénél, aki a mentelmi bizottsághoz utalta az "ügyet". Működtetni kell a lejárató gépezetet a választási urnák lezártáig. Hogy a polgár nehogy sorsának vagy az ország állapotának jobbra vagy rosszabbra fordulása alapján szavazzon. Abból baj lenne.
A 95 milliós Cinege utcai házat laza kézmozdulattal, egyik napról a másikra kétszázhúszmillióssá írta át a Népszabadság. Hogy aztán bárki megalapozottan kérdezhesse: és ezt miből? Mire megérkezik a tavasz, s választani indulunk, Orbánék otthona nemcsak Gyurcsányék villájánál, őszödi üdülőjénél és Szalay utcai irodaházánál lesz nagyobb és értékesebb, de a Parlamentnél is. És nem kizárt, hogy a Népszabadságnál kevéssé mértéktartó orgánumok írnak majd bele liftet, uszodát, különtermet a Szent Koronának, a pincéjébe pedig olyan értékes muzeális borokat, amelyekhez képest Tiziano nyolcmilliárdra biztosított festménye lakótelepi poszter.
Negatív kampány természetesen nincs és nem is lesz. Puskaport sem érzünk a levegőben. Hiller pártelnök úr is jókat szippanthat a friss tavaszi illatokból.
Mindennel együtt mégis reményteli, szép, boldog új év elé nézünk. Felvilágosodhatunk.
A választások után talán azt is megtudhatjuk, mit jelentenek és mennyit érnek a szavak.
Egyáltalán, jelentenek-e és érnek-e még valamit.

Borókai Gábor; Heti Válasz

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu