Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondáját 1999. február 7-én bocsátották fel a floridai űrközpontból. A 385 kilogramm súlyú kutató robotberendezés ellipszis alakú, Nap körüli pályára állt, hogy meg tudja közelíteni a Jupiter közelében lévő Wild-2 üstökös magját, és annak csóvájából anyagmintákat gyűjtsön. A szonda hét év alatt 4,63 milliárd kilométert tett meg, ami több mint tízezerszerese a Föld-Hold-távolságnak.
Ez az első olyan küldetés, amelynek során egy űrjármű a Holdon túl fogott be csillagport és elsősorban is üstökösből származó anyagmintákat. A legelfogadottabb elmélet szerint az üstökösök a 4,5 milliárd éves Naprendszer ősi anyagát tartalmazzák, így tudományos szempontból igen érdekesek az űrkutatók számára. A tudósok abban reménykednek, hogy az anyagminták elvezetik őket a Naprendszer keletkezésének nyitjára.
Az anyagmintát a szonda 2004-ben gyűjtötte össze, és a szemcsék olyan picik, hogy csak mikroszkópon keresztül elemezhetőek. A kávéskanálnyi űranyag tíz évnyi munkát ad a kutatóknak. Tevékenységüket segítendő a kaliforniai Berkeley egyetem több mint 30 ezer önkéntest toborzott, akik interneten keresztül egy nagy teljesítményű virtuális mikroszkóppal vizsgálódhatnak.
A Stardust a Földtől 111 ezer kilométer távolságban indította el a kapszulát, majd ezt követően végleges Nap körül pályára állt. A kapszula előreláthatólag óránkénti 46 660 kilométeres rekordsebességgel érkezett a Föld légköréhez, majd egy ejtőernyővel a sivatagban földet ért.

MTI - fideszfrakcio.hu