Félelem nélkül élni - a legfőbb kívánság lehet. Az ember manapság fél kenyerének, otthonának, egészségének elvesztésétől, s szeretné elkerülni a hatóság packázásait. Retteg attól, hogy fiatal kora ellenére sem talál munkát, nem tud egzisztenciát teremteni, időskorára pedig kiszolgáltatott lesz. Ha helyzetét még bűncselekmény - bántalmazás, rablótámadás, kifosztás - is súlyosbítja, még inkább kétségbe eshet. A most tervezett módosítás a legkiszolgáltatottabb embereknek ad az eddiginél több segítséget.
Mitől fél azonban a szocialista képviselő, volt igazságügy-miniszter, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke? Mert Vastagh Pált pánik fogta el a Fidesz bejelentésének hallatán - ez rövid nyilatkozatából is kiderült. Szerinte a statisztika nem igazolja az ilyenfajta változtatást. Mint mondta, a büntetőjog természetével egyébként is ellentétes, hogy "egy-egy kiragadott elemét módosítsák, tekintet nélkül más összefüggésekre". Vastagh félelmeiben osztozik az SZDSZ jogász képviselője, Fodor Gábor is. Fodor szakmailag alkalmatlan, elvileg téves és egészében hiteltelen elképzelésnek tartja az ellenzéki párt javaslatát, hozzátéve: a büntetőjog nemcsak a büntetésről szól, hanem a felvilágosításról, a nevelésről is.
A szocialista politikus közlése azt jelenti, nem bántalmaznak, rabolnak és fosztanak ki elég sok gyermeket és idős embert ahhoz, hogy hozzá kellene nyúlni a Btk.-hoz. A statisztikai megközelítést mint egyedüli "tényszerű indokot" nem fogadhatjuk el érvként, sőt a felvetést egyenesen ízléstelennek tartjuk. Évi ennyi meg ennyi megvert, megfélemlített, megnyomorított, megalázott ember még belefér a büntetőpolitikába, amannyi már nem. A szocialisták szerint legalábbis. A Btk.-módosítás mindenáron való elvetésekor ürügyként is más érvet kellene említeni.
Beszélt Vastagh Pál az emberek érzelmeiről is. A büntetőpolitika valóban nemcsak statisztikai vagy - ennél szélesebb értelemben vett - racionális kérdés, hanem érzelmi is. Különösen akkor, ha a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit óhajtja védeni valaki. Az önvédelemre alig képes csoportok joggal várják el a figyelmet, s legtöbbször nyomban észre is veszik az ilyen megnyilvánulást. Ugyanúgy, ahogy a nagyobb szigort a lehetséges elkövetők. Mindez együtt pedig önmagában is hatással lehet a bűnözési tendenciákra.
S ha már a statisztikáknál meg a kiragadott egyes elemeknél tartunk, hadd tegyük fel a kérdést: mi van a távoltartással, képviselő urak? A holdudvarukhoz tartozó civil szervezetek négy éve hajtogatják, hogy naponta hány nő és gyerek válik különféle erőszakos cselekedetek áldozatává a családban. Nincs olyan verzió, ami ne fordult volna már elő. Az oktalan és alaptalan dobálózás a számokkal megpróbálta statisztikailag alátámasztani a hivatalos erőlködést: történjék már valami az ügyben - a brutális apukákat (anyukákat) távolítsák el (valahová) a családból! A kormánypártok először országgyűlési határozatot fogadtak el, nemzeti stratégiának nevezve reménytelen tervüket. Majd Bárándy Péter igazságügy-miniszter beterjesztett egy alkotmánysértő törvényjavaslatot. Ezt a tárca utóbb visszavonta, de a múlt novemberben új változatot nyújtott be. A jóval szerényebb, de szintúgy kivihetetlen verziót máig sem fogadták el a képviselők. A gyermekvédelemről, s annak pénzügyi feltételeiről közben szó sem esik.
Mielőtt elvesznénk a kiragadott részletekben, vessünk egy pillantást arra az egybefüggő folyamatra is, amely az elmúlt négy évben a balliberális koalíció büntető jogalkotását jellemezte.
Az SZDSZ szorgalmazására Bárándy Péter a ciklus elején benyújtotta a parlamentnek a Btk. módosítását. Büntetni óhajtották az úgynevezett gyűlöletbeszédet, a gyalázkodást, csak hát az Alkotmánybíróság 1992 óta ellenezte ezt. A bírák most is ragaszkodtak ahhoz, hogy ilyen ürüggyel senki se korlátozhassa a szólásszabadságot. A törvény-előkészítést mellesleg hónapokig tartó politikai, ideológiai hisztéria kísérte - nyilván a Vastagh Pál által oly fontosnak tartott érzelemmentes jogalkotás jegyében. A hivatkozási alap persze megvolt: a Fővárosi Ítélőtábla felmentette a közösség elleni izgatás vádja alól ifjabb Hegedüs Lóránt lelkészt. A jogalkotói igyekezet eredménye a törvény semmissége lett. Az SZDSZ kezdeményezésére ezután Bárándy megreformáltatta, liberalizálta a büntető törvénykönyv kábítószer-fogyasztással, -használattal kapcsolatos rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság (AB) ezúttal is megsemmisítette az új paszszusokat. Az Országgyűlés máig sem javította ki a törvény hibáit, noha ezt a múlt év május 31-ig meg kellett volna tennie. Elfogadták a büntetőeljárási törvény átfogó módosítását is. Ezt azóta jóformán szitává lőtte az AB, most pedig maga a parlament akarja kétszázhatvan ponton módosítani. A létfontosságú jogi kódex jóformán használhatatlan.
Ez aztán a szakmailag alkalmas, elvileg helyes, egészében hiteles büntetőpolitika! Intelmeikből látható: a kormánypárti képviselők félnek, hogy ez most megváltozik. A kérdés csak az, kit akarnak még nevelni és felvilágosítani. S főként: miről?

MNO - fideszfrakcio.hu