Egy pillanatra képzeljük el, hogy mi vagyunk Kende Péter. Semmi pánik, nem szükséges a teljes átélés, csupán abba a szegmensbe épüljünk be, hogy írók vagyunk, vagy mi, és elkészült a legújabb művünk, amivel meg szeretnénk ismételni az előző rész hatalmas, nemcsak presztíizsnövelő, hanem anyagiakban is bizonyosan szép hasznot eredményező sikerét.

És akkor most emelje föl a kezét, aki fogja az eladási listák top tízébe várható kötetét, majd szerte az országban - mit országban, világban - ingyenesen osztogatja, a nép okulása végett. Mert hogy Kende Péter így tett A Viktor2 - Az igazi Orbán Viktor című kiadványával, amikor a teljes anyagot szabadon elérhetővé tette saját honlapján. Belátható, hogy itt nem az anyagi haszonszerzés a fő motiváció, hanem valami más. Kende Péter természetesen Orbán ellen kampányol, ennyi az egész, joga van hozzá. A törzsolvasóknak meg nagyrészt mindegy, hogy mi szerepel az oldalakon, a lényeg, hogy vannak végre újabb Orbán Viktor-os pletykák, lehet csámcsogni a választásig.

Persze az előfordulhat, hogy esetleg néhány bizonytalan szavazó is beleolvasgat a kötetbe, és teljes mértékben megkedveli a Fidesz elnökét, de ez már legyen a Magyar Szocialista Párt baja. Mert hogy a könyv nagyon rossz, leginkább A Viktor remake-je, a régi és még régebbi dolgok fölemlegetése, ki tudja, hányadszor. Ilyetén egyébként az újdonságra áhítozó vásárlók át vannak verve, de ez meg legyen a Kende-rajongók problémája.

Mélyebb elemzés tehát nem szükséges, az első kötetről írtak érvényesek most is maradéktalanul. De azért, hogy picinyt belelássunk a kendei logikába, egy apró szösszenetet érdemes jó alaposan végiggondolni, mert hogy ebben benne leledzik mindaz, amiért az Orbán-gyűlölők imádják a szerzőt.

A változatosság kedvéért már megint 2002-ben vagyunk, méghozzá a Kossuth téren. Hiába, ma Magyarországon egy ellenzéki párt négy évvel korábbi nagygyűlése a legfontosabb téma, úgy látszik. Kende a következőként emlékezik az összejövetel kezdetére: "Amit a TF-en csak sejteni lehetett, itt, a Kossuth téren látható valósággá vált: a jobboldal egységesülésének aggasztó folyamata lezárult, a MIÉP ténylegesen beolvadt a Fideszbe, azazhogy inkább a Fidesz sikeresen lenyelte a MIÉP-et. Hiába könyörögtek előtte napokon át, hogy senki ne hozzon pártjelképeket - talán akkor letagadható, mennyien közülük a MIÉP-esek -, a tér telis-tele volt az ő zászlóikkal."

Vagyis a szerző a MIÉP emlékezetesen szomorú Kossuth téri bevonulásával - akkor azt mondogattuk, hogy ezeket tényleg a Köztársaság térről irányítják - igazoltnak látja a szélsőjobboldali veszélyt, amiről oly sokat hallhattunk a Fidesz kormányzása idején, aztán valamiért csak nem akart gyakorlatilag is bekövetkezni. Kendének azonban el kellene döntenie, hogy mit akar mondani. Mert ha a MIÉP ténylegesen beolvadt a Fideszbe - ahogy könyvében írja -, akkor a fideszes vezetők a Kossuth téri rendezvény szervezése közben odatelefonálnak, és egyszerűen azt mondják, hogy nincs MIÉP-zászló a gyűlésen, és kész. Ha meg van zászlótenger - mert volt -, akkor nincs beolvadás, hiszen minden fideszes igyekezet ellenére Csurka pártja önjáró gépezetként szolgáltatta az álhíreket a Kende-féle tollforgatóknak.

Csak hát ezért fölösleges volt kiadni az új kötetet, elegendő lett volna az első részre valami hatásvadász címlapot szerkeszteni, például Orbán Viktor két szarva közé illeszti a koronát, vagy valami ilyesmi, és akkor el lehetett volna mondani, hogy a nagyszerű közönség követelte ki az újrázást. Ami azért sokkal rokonszenvesebb hazugság, mint hogy az igazi Orbán Viktorról szól a könyv.

Dévényi István, Heti Válasz, január 12.