Rendes ember a párom, ha arabokat lát a futballpályán, a biciklicselüket meg a szép góljaikat díjazza, ért a focihoz. Nagyon szeretem őt. Politikai nézeteivel is egyetértek: ha például Kovács Lászlót mutatja a tévé, nyakában kötéllel, nem Kövér László elhíresült hasonlata jut az eszébe, hanem a mártír miniszterelnök Nagy Imre, és nagyon nehéz neki ilyenkor megmagyarázni, hogy a köteles tüntetők miért nem a Köztársaság téren negatívkampányolnak.
Amikor még Medgyessy Pétert mutatta gyakran a tévé, ő szurkolt neki, hogy sikerüljön megfogalmaznia a mondandóját. Tetszett neki, hogy tiszteli a nőket. Annak nem örült, amikor kiderült róla, hogy a titkosrendőrség ügynöke volt. De még akkor is jobban haragudott a szocialistákra, mint rá. Szegény ember, mondta, az átkosban sem volt a maga ura, meg most sem. És a puccs idején el kellett ismernem: a keveset szóló uram igazat szólt. Medgyessy dolga csak az volt, hogy szállást csináljon Gyurcsánynak.
Nem haragszom én az uramra azért, mert nem szerzett milliárdos vagyont. Így legalább nem vágja meg magát, ha borotválkozik, álmában sem forgolódik és zagyvál összevissza mindenféle lízingszerződésekről. Pedig a párom már a nyolcvanas évek elején kipróbálta magát géemkás vállalkozóként. Akkor rakták össze friss diplomásként egy erőmű vezérlését, amikor "a szociáldemokrata" Kapolyi még olyan távol állt a kapitalizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől. A férjem tárgyilagos. A szocialistákat elismeri az evájukért, így legalább nem kell már neki sem gyűjtögetni a számlákat a családi béténk költségelszámolásához, csak amiatt bosszankodik, hogy neki nem jutott eszébe a házat is felépíttetni a bétével, így aztán az utolsó csillárig minden adózott jövedelemből származik. Nem lízingelt, nem privatizált semmit az államtól, nem is gazdagodtunk meg, így aztán kicsi - a nagyfiunkkal együtt háromszavazatnyi - az érdekérvényesítő képességünk. Ezt azonban értékes demokratikus jussnak tartja a párom, ezért nagyon sajnálná, ha annyira hülyének néznék a politikus urak, hogy nem képes eldönteni a saját élettapasztalatai alapján, kire kell bíznia a hazája sorsát. A gyerekek nevelését a sok gürcölés ellenére nem hanyagoltuk el, így a fiunk is tudja a helyes választ. A párom pozitív és puritán kampányt akar. Se a szélkakas-, se a vizslakampány nem hat rá. Sokkal nagyobb hatással van rá az, hogy milyen adatokat kell beírnia az adóbevallásba, mennyibe kerül a gáz, a villany, a gyerekek BKV-bérlete, milyen adókedvezménnyel segítik a gyermekek felnevelését, taníttatását.
Büszkén dagad honfi keble, ha külhonban elismerően szólnak hazánkról - bármilyen politikai erő is legyen hatalmon. Elismerően csettint, ha adóügyi uniós biztosunk reformjavaslataival kerül a lapok címlapjára, és Bárándy-módra ég az arca, ha a biztos úr alsónadrágja kap reflektorfényt. Örül, ha autópálya-szakaszt avat a kormányfő, nem örül, ha később kiderül, magas kamatozású hitelből terítik a betont, aminek törlesztését a megszületendő unokáinkkal akarják visszafizettetni. Örül, ha olyan jól megy a gazdasági miniszternek, hogy még helikopterre is futja, de nem örül annak, ha emellé olyan adókulcsot szeretne magának - a társadalmi igazságosság jegyében -, mint amilyennel az egyik hónapról a másikra élők fizetik a közterheket. Nem örül annak, ha lekommunistázzák a régi KISZ-es, MSZMP-s szocialistákat, azt állítja: ezek már akkor se voltak igazi kommunisták, csak egy diktatúra kiszolgálói, illetve haszonélvezői. Mert ha igaziak lettek volna, nem ők igazodtak volna el leghamarabban a kapitalizmus cégjogi rejtelmeiben, a lízingügyletekben, a privatizációs lehetőségek világában. Annak nagyon nem örül, ha a demokratikus átalakulásért egykoron a szabadságukat is kockára tevő demokratákat illetik rasszista meg fasiszta jelzőkkel, ilyenkor nem csupán a szavazófülkében szeretné kifejezni politikai véleményét.
Párom a programokkal versengő kampány híve. Azt állítja, a számára szimpatikusabb nemzeti oldali politikai erőket olyan emberek támogatják, akiket nem kell negatív kampánnyal mozgósítani. Csak az igazat kell megmondani. Értem én, miről beszél a férjem: a Gyurcsányék által elbocsátott felvonógyári munkásokat sem az bántja, hogy bezzeg az új tulajnak futja luxususzodára is, hanem az, hogy elveszítették a munkájukat. Vagyis ha mindenki biztonságban tudhatja a megélhetését, a gyermek jövőjét, akkor nem érdekel senkit, miként szerezte milliárdos vagyonát például Gyurcsány. A polgári pártok hívei hazafias kötelességüknek tartják a szavazást - legalábbis a párom szerint. Szerinte fölösleges a másik fél lejáratására pazarolni a drága időt és a pénzt, nem helyes felszítani az indulatokat, mert olyan sebeket ejtünk egymás lelkén, amit nehéz lesz utóbb begyógyítani. Egyébként is, mondja, akikre ilyen módszerekkel lehet hatni, azok jobb, ha távol maradnak közügyeinktől. Javíthatatlan idealista a párom, hiába mondom neki, hogy nézze már meg a nagy példányszámban fogyó Doktor Pitbull-könyveket, amelyeknek bemutatóin kormánytagok is megjelennek, emlékezzen rá, hogy a debreceni polgármestert miként igyekeztek lejáratni négy éve. A huszonhárommillió románnal riogató Kovácsot már nem is említettem neki, sőt Lendvai Ildikót se, akinek sikerült bevezetni értékmérő eszközként a lélegeztetőgépet.
Ennek ellenére szerintem is a haza javát szolgáló pozitív kampányra van szükség. A haza javát pedig szerintem az szolgálja, ha az emberek megtudják, hogy akiknek bizalmat szavaztak négy évvel ezelőtt, azok hűségesen, a jó gazda gondosságával irányították-e ezt az országot, vagy csupán az üvegzsebek megtömésével foglalatoskodtak. Pozitív kampány az, ha az opálosra koszolódott üvegzsebeket, ha kell, tisztítótűzzel, de átláthatóvá tesszük.
A választóknak joguk van a tisztánlátáshoz.

Torkos Matild, Magyar Nemzet, 2006. január 21.