Az új kormányfő személye - még ha a szocialistáknál is felháborodást okozott - nagyjából megfelelt az MSZP ízlésének, hiszen Medgyessyhez hasonlóan Gyurcsány szintén az állampártban szocializálódott, ráadásul tökéletesen megfelelt az elveit már csak hangoztató koalíciós partnernek is. A választásokon legitimitást szerzett Medgyessy tehát annak az SZDSZ-nek lett az áldozata, amely ekkorra már újra "tele volt korrupciós ügyekkel". Ma - Gyurcsánnyal - már nincsenek belső koalíciós villongások, kéz kezet mos, a koalíciós feszültségek garantáltan kizártak.

Az SZDSZ-t vezérlő akarat - az állam vagyonának elherdálása - Gyurcsány Ferenc személyében kormánypolitikai szintre emelkedett. Az eladósodó magyar társadalomnak a fölösleges privatizációt a törpepárt magyarázza el, amely szerint azért kell az állami vagyont gyakorlatilag a nullára csökkenteni, mert az állam rossz tulajdonos. Az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor ezt olyan minőségében hangoztatja, hogy pártjának minden lehetőség rendelkezésére áll az állam vagyonával rosszul gazdálkodó szervezetek vezetőit felelősségre vonni. Kuncze szájából azonban azért is különös ez a liberális gazdaságpolitikai dogma, mert ő egyszer már volt bűnüldözésért felelős miniszter Magyarországon. S ha ehhez a párt egyik szlogenjét - "Jöjjön el az én országom!" -, illetve Kóka János SZDSZ-es miniszter szemléletét tükröző kijelentését is hozzátesszük - "Cégvezető vagyok, cégem a Magyar Köztársaság" -, akkor válik igazán érthetővé, hogy Magyarország az SZDSZ-MSZP-koalícióval szélsebesen tart a szakadék felé.

Említettük, hogy a '80-as évek végén a történelmi materializmust történelmi liberalizmusra lecserélő Gyurcsány kormányfővé kinevezésének ötlete megrázta az MSZP józanabbik felét is. Azokat, akik ismerték az egykori KISZ-vezért, s tudták, hogy 2004-ben nem éppen ő az az ember, aki hazánk első számú vezetői tisztségére alkalmas lenne. Lapunkból már az egész magyar társadalom tisztában lehet azzal, hogy az SZDSZ kreatúrája, Gyurcsány Ferenc törvénytelenségek gátlástalan elkövetését is magában hordozó szemlélete miért hoz eladósodást és nyomort országunkra.

Dokumentumokkal alátámasztott, hosszas és alapos tényfeltáró munka rántotta le a leplet Gyurcsány Ferenc gondolkodásáról és módszereiről. A kétes hírű Apró famíliába benősült Gyurcsány Ferenc családi vállalkozása, a Fittelina Kft. adócsalásgyanús tevékenysége joggal háborítja fel az adófizetőket, a munkavállalókat és a magyar viszonyokra jellemzően eleve vesztett helyzetből induló vállalkozásokat. A Fittelina Kft. az Apró családnak egykor akvirált - ma már a kormányfőnek is otthont adó - rózsadombi villa felújítását végezte el. A családi cég a több száz milliós ingatlanba luxususzodát, fitneszközpontot épített úgy, hogy az építkezés költségeit a vállalkozás elszámolhatta, és viszszaigényelhette az áfát. Az államot ennek következtében több mint 100 millió forint kár is érhette. A Fittelina és a Szalay utcai ingatlanok ügyében már büntetőjogi feljelentések is születtek, a nyilvánosság most épp arra vár, hogy a pártállami gyakorlaton edződött ügyészség 2006-ban vajon eleget tesz-e a demokrácia kihívásainak, azaz tudja-e érvényesíteni a jog előtti egyenlőség sokszor csak szavakban létező elvét.

A miniszterelnök cégbirodalmának alapját képező másik cégnek, az Aldo Kft.-nek a tulajdonosa, a Nomentana Kft. évekig nem létezett. A jelenlegi kormányfő két évig e fantomcég tulajdonosának és ügyvezetőjének adta ki magát. A nem létező cég vezetőjeként Gyurcsány hatósághoz benyújtott okiratokat írt alá, szerződéseket kötött, taggyűléseken képviselte a fantomcéget. A hamis okiratok felhasználásával megtévesztette üzleti partnereit és a hatóságokat is. Gyurcsány, a magán- és közszféra között szerepzavarban ténfergő közhivatali apparátus, valamint a kormányfő központi cége, az Altus vezetői képtelenek a lapunkban megfogalmazott vádakat megcáfolni. Gyurcsány Ferenc a szokásos hisztériával reagált mindkét cikksorozatra. Perek indításával fenyegetőzött, azonban a Fittelina-ügy egyik leglényegtelenebb momentuma miatt indított sajtó-helyreigazítási perét - egyelőre nem jogerősen - máris elvesztette.

Az illegális Nomentana Kft.-ről szóló írásunk szintén fenyegetést váltott ki belőle, ami hirtelen ellenkező értelmű retorikai fogássá szelídült: ha bátor, perelje be őt a Magyar Nemzet, mondta. Gyurcsány átlátszó és cinikus hangnemváltásának okát ismerjük. A nem létező Nomentana Kft. bűnös tevékenysége ugyanis valószínűleg elévült, így a felelősségre vonás mára kikerült a jog eszköztárából. Ám ez nem jelenti azt, hogy a nem létező vállalkozás törvényekbe ütköző ténykedésével kapcsolatban az erkölcsi megítélés is elmaradhatna. Vagy azt, hogy az új kormánytól ne lenne elvárható, hogy a polgári jog eszközeivel minden olyan vagyontárgyat visszaszerezzen az Altus Rt.-től és az Aldo Kft.-től, amihez egyértelműen a jó erkölcsbe ütközően jutottak hozzá.

Az biztos, hogy a Magyar Nemzet cikkei után Medgyessy kormányában - aki a gyakorlatban is érvényesítette egyszer, hogy egy ügy szereplőjének erkölcsi és/vagy jogi megítélésében az számít erősebbnek, amelyik szigorúbb - Gyurcsány Ferencnek nem lenne helye. És ez - a választások előtti utolsó pillanatban - intő jel az MSZP-nek is. Ha azonosul vele, és ezt a lezüllött embert választja meg miniszterelnök-jelöltjének, akkor ezzel azt is elfogadja, hogy képtelen a magyar társadalom érdekeit szolgálni.


Magyar Nemzet, 2006. január 23.