Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén. Édesapja Leopold Mozart, zeneszerző, édesanyja Anna Maria Pertl. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre.
Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (Johann Sebastian Bach, Georg Friderich Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.
Mozart zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott. Apja, Leopold Mozart a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, hegedűiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart intenzív zenei oktatásban részesítette gyermekét, zongorázni és hegedülni tanította. A fiú zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek. Nővére - Maria Anna Mozart - kottáskönyvébe írt darabok némelyikét már négyéves korában elsajátította, első ismert kompozíciói pedig Leopold feljegyzése szerint 1761 elejéről származnak. A legkorábbi aprócska darabok kizárólag apjának kézírásával maradtak fenn, így eldönthetetlen, hogy azok milyen mértékben a kis Wolfgang saját művei.
1761 szeptemberében lépett fel először nyilvánosan a salzburgi egyetem egyik színházi előadásának résztvevőjeként. Korának családfőihez hasonlóan Leopold nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy fiának kivételes tehetségét közszemlére bocsássa, sőt kizsákmányolja. Tehát Leopold gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel vagy letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Maria Anna ("Nannerl") szintén tehetségesen zongorázott, és gyakran kísérte öccsét a turnék során. Mozart jó néhány zongoradarabot írt saját maga és nővére számára. Gyakran, mikor Mozart megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához. 1762 januárjában a tehetségesen éneklő és hegedülő Nannerl társaságában Wolfgangot Münchenbe, majd Passaun és Linzen keresztül Bécsbe vitte: a gyermekek főúri otthonokban játszottak, az arisztokraták, többek között a bajor választófejedelem és Mária Terézia legnagyobb megelégedésére.
1763 januárjától Salzburgban vannak, egy augsburgi újság tudósítása szerint a hét éves Wolfgang felnőtt módon játszott, különböző stílusokban rögtönzött, lapról kísért, letakart billentyűzeten adott témához basszust szerkesztett és kivételes hallásának is tanúbizonyságát adta. Visszaemlékezések szerint a hiperérzékeny gyermek félt a trombita éles hangjától, hatalmas szeretetigény jellemezte, mohón tanult mindent, bár élete középpontjában a zene állt. Öntudata és büszkesége már ekkor megmutatkozott: csak olyanok előtt játszott szívesen, akik komolyan vették a zenét.
Leopold első nagyszabású tervének megfelelően a család 1763 nyarán indult el saját hintóján, hogy a "salzburgi csoda" meghódítsa az akkori Európa két zenei fővárosát, Párizst és Londont, s terveiknek megfelelően valamennyi útjukba eső, számottevő zenei központot meglátogattak, különösen azokat, ahol gazdag adományokra volt kilátás: Münchent, Augsburgot, Mannheimet, Mainzt, Frankfurtot, Koblenzt, Aachent és Brüsszelt, majd csak ezek után érkeztek meg Párizsba, ahol öt hónapig maradtak. 1764. januárjában játszottak Versailles-ban XV. Lajos előtt. Párizsban születtek Mozart első nyomtatásban megjelent művei (C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre és D-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre, K. 6-7).
Áprilisban mentek tovább Londonba, ahol tizenöt hónapot töltöttek: a csodagyerek számos nyilvános koncertet adott, de fellépett III. György udvarában, megismerkedett a nála huszonegy évvel idősebb Johann Christian Bachhal, akivel együtt négykezesezett (hogy leckéket kapott volna tőle, arról nem maradt fenn dokumentum), és itt írta első szimfóniáit (Esz-dúr, K. 16; D-dúr; K. 19).
1765 augusztusában indultak haza, Lille-ben Wolfgang megbetegedett, szeptemberben azonban már koncerteket adott Antwerpenben, Gentben, majd Hágában. Újabb betegeskedés után 1766 januárjában indultak tovább Párizs felé, majd onnan Lausanne-on és Zürichen keresztül Donauschingenbe, végül Münchenen át több mint három év távollét után megérkeztek Salzburgba.
A következő kilenc hónapot itt töltötte Wolfgang, versenyműveket hangszerelt Párizsban megismert zeneszerzők szonátáiból (K. 37, 39-41) és írt három vokális művet: Apollo et Hyacintuhs, K. 38; Die Schuldigkeit des ersten Gebots, K. 35; Grabmusik, K. 42 (valószínűleg ez utóbbit írta egy szobába zárva, hogy a salzburgi érsek megnyugodhassék: valóban a gyerek saját műve).
1767 szeptemberében a család Bécsbe ment az egyik főhercegnő esküvői ünnepségeire - a menyasszony azonban himlőben elhunyt, így az udvari gyász és az egészségüket fenyegető veszély miatt néhány hét után Leopold úgy döntött, elhagyják a császárvárost.
1768 januárjában azonban már visszatértek, mivel Leopold a fejébe vette: fia operát fog írni Bécs számára. A tervhez hozzájárult a császár, és óvatosan bár, de Gluck is támogatta, a La Finta semplice (K. 51) bemutatója azonban különböző udvari intrikák miatt végül elmaradt. Mozart némi elégtételt kapott, amennyiben magánelőadás formájában október táján előadták egyfelvonásos singspieljét, a Bastien und Bastienne-t (K. 50).
1769 januárjában hazatértek Salzburgba, itt az érseki palota színházában előadták a La Finta semplicét, Mozart több rövid egyházi művet írt, illetve táncestélyekre menüett-sorozatot komponált, s ekkor született több zenekari szerenád. Október végén, a tizenhárom éves zeneszerzőt salzburgi udvari koncertmesterré nevezték ki.
Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három itáliai utazás következett (miután Leopold régóta tervezte, hogy fiát az új zene otthonának számító Itáliába viszi, mielőtt Wolfgang túllépné a kort, amelyben tehetsége még csodagyerekként kelthet feltűnést.: 1769 decemberétől 1771 márciusáig, 1771 augusztusától decemberéig, és 1772 októberétől 1773 márciusáig.
Leopoldnak a salzburgi zenei életben betöltött funkciója nem volt számára elég rangos, és fia lehetőségeit is szűkösnek találta, ezért tervbe vette, hogy megkísérli a császári udvar meghódítását. Bécsbe mentek, ahol Mária Terézia ugyan fogadta őket magánkihallgatáson, udvari alkalmazást azonban nem nyertek. Wolfgang viszont megismerhette a bécsi zeneéletet, és a legújabb zenéket, köztük Joseph Haydn vonósnégyeseit (köztük akkortájt megjelent op. 20-at), aminek hatására hat kvartettből álló sorozatot komponált (K. 168-173), melynek stílusa jóval érettebb és bécsiesebb az egy évvel korábban Itáliában komponáltaknál (K. 155-160). Salzburgba való hazatérésükkor írja Mozart első saját zongoraversenyét (D-dúr, K.175), valamint több szimfóniát - legkorábbi olyan darabjait, melyek a koncertrepertoár elidegeníthetetlen részei lettek (g-moll, K.183; A-dúr, K. 201) - és néhány misét Colloredo hercegérsek számára (F-dúr, K.192; D-dúr, K.194).
1777 szeptemberében - kettesben édesanyjával - újabb európai körútra indult, ezúttal München, Mannheim és Párizs volt a célpont. Anyja az út során, ez utóbbi városban halt meg.
1781-ben Mozart munkaadója, a szigorú Hieronymus Colloredo társaságában Bécsbe ment, ahol összerúgta vele a port. (Mozart beszámolója szerint ténylegesen egy fenékrúgással dobták ki.) Ennek ellenére Mozart úgy döntött, hogy itt telepszik le és - miután felkeltette a helyi arisztokrácia érdeklődését - itt folytatja karrierjét. 1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert; apja végül az esküvő után kényszerűségből beleegyezett a házasságba. Összesen hat gyermek született a házasságból, közülük kettő érte meg a felnőttkort: Carl Thomas Mozart (1784-1858) és Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791-1844).
1782 szerencsés év volt karrierje szempontjából: nagy sikert aratott operája (Szöktetés a szerájból), és koncertsorozatba kezdett, amelynek során saját zongoraversenyeit mutatta be, méghozzá úgy, hogy ő játszotta a szólót és ő is vezényelt. Mozart felnőtt korában a felvilágosodás hatására csatlakozott a szabadkőművesekhez, sőt, azt is sikerült elérnie, hogy apja is csatlakozzék 1787-ben bekövetkezett halála előtt. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Ugyanahhoz a szabadkőműves páholyhoz tartozott, amelyhez Joseph Haydn.
Egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta. 1786-ban Bécsben tartózkodott, egykori lakhelye ma is látogatható (Domgasse 5, a Szt. István katedrális mögött); itt komponálta a Figaro házassága című operát, ill. 1787-ben a Don Giovannit, habár nem ez volt egyetlen lakhelye, mert jó párszor költözködött.
Mozart betegsége és halála kényes témák: a romantikus legendák és ellentmondó állítások különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész - felhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését - azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg, a Requiem írása közben.
Mozart halálának közvetlen oka (a halotti bizonyítvány szerint "hitziges Frieselfieber") is vitatott. A legvalószínűbb a trichinosis, higanymérgezés vagy reumatikus láz. A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Valójában, még ha nem is volt olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel halála előtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékműve áll Bécs temetőjében.
wikipedia.org - fideszfrakcio.hu