Többnapos mellébeszélés és fenyegetés (feljelenti a lapot) után e hét elején a rádióban mégiscsak reagált az ügyre. Azt mondta: lehet, hogy bizonyos jogi pontatlanságok (sic!) történtek a dologban, de ez nem gond, hiszen komoly hátrány e két év alatt senkit, se államot, se magáncégeket, se magánembereket nem ért.
Nos, utóbbi bejelentésével Gyurcsány miniszterelnök lényegében beismerte, hogy megvalósította a jogszerűtlen cselekedetet. Ugyanis, amit mond, az nonszensz: attól, mert a jogellenes lépéssorozat nem okozott komoly anyagi hátrányt senkinek, a jogellenes magatartás ténye nem változik. Ez a jogállam alapja. Szép is volna, ha a tolvaj, aki betört egy lakásba, azzal védekezne a bíróságon, hogy kérem, én nem vittem el a család minden pénzét, csak a készpénzt, maradt pénzük elég a bankban, tehát ártatlan vagyok.

Az MSZP-nek új jelöltet kell keresnie

Egyébként is: ha Gyurcsány komolyan gondolná, amit mond, akkor a jelenlegi miniszterelnök egész egyszerűen arra szólítaná fel a magyar állampolgárokat, hogy a lehető legnagyobb nyugalommal csinálják úgy, ahogy ő. Tehát akkor, kedves honfitársaim, mától mindenki nyugodtan kezdjen egy bt. vagy kft. bejegyzésébe, s ha ez nem sikerülne, akkor a lehető legnagyobb nyugalommal kezdje el a törvénytelen kft. -jével vagy bt. -jével a működést, kössön szerződéseket, vegyen új tulajdonrészeket, csapja be és vezesse félre üzletfeleit úgy, ahogy csak tudja. Ugyanis ez mától csak pontatlanság. Mától nyugodtan szegje meg mindenki a törvényeket és szabályokat, hiszen most már tudjuk a miniszterelnökünktől, hogy ez nem más, mint pontatlanság. Tehát mától a jogszerűtlenség szabályos Magyarországon. Íme, a szép új világ.
Nem beszélve arról, hogy nagy valószínűséggel megállapításának az a része sem igaz, hogy nem okozott komolyabb kárt senkinek. Hiszen valószínű, hogy az Aldo Kft. -n keresztül a balatonőszödi üdülő és a Szalay utcai ingatlan áron aluli megszerzésével az államnak, tehát az adófizetőknek jelentős károkat okozott.
Ez pedig röviden és tömören azt jelenti, hogy a jelenlegi miniszterelnök az említett időszakban nagy valószínűséggel jogellenes, törvényellenes gazdasági cselekedeteket folytatott. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc ezért jogilag már nem vonható felelősségre - az elévülés törvénye miatt -, de ettől a tény tény marad. Megtudhatta a magyar közvélemény, hogy a miniszterelnök, aki egyben most már miniszterelnök-jelölt is, a demokrácia íratlan szabályai, erkölcsi normái szerint méltatlanná vált mind a miniszterelnökségre, mind a mostani választási kampányban a miniszterelnök-jelölti pozícióra. S ennek azért nagy a jelentősége, mert ezt a tényt a magyar választópolgárok végre időben tudhatták meg, most, és nem a választások után. (Medgyessy Péter III/II-es múltját csak az új kormány megalakulása után tudhatták meg az emberek.) Most tehát szerencsére van idő a következtetések levonására, melyek elkerülhetetlenek.
Az elmúlt évek során a demokratikus politológiában szerzett összes ismeretem alapján csak egyet mondhatok: nem engedheti meg ez az ország magának, hogy Gyurcsány Ferenc legyen a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje. Mint állampolgár, szavazópolgár pedig egyenesen követelem, hogy Gyurcsány lépjen vissza a jelöléstől, s a szocialisták keressenek új jelöltet maguknak. S ezt nem valamiféle pártpolitikai, ellenzéki megfontolásból követelem, hanem a magyar demokrácia megmentése érdekében.
Ugyanis világos, hogy a 24. órába érkeztünk. Ha ez az ország elfogadja, ha elfogadjuk, hogy egy, a jogszerűség határán többször táncoló, mutyizó, rossz értelemben ügyeskedő, erkölcsileg feltétlenül elítélendő volt üzletember indulhasson a választásokon - arról nem is beszélve, hogy netán még újra miniszterelnök legyen -, akkor Magyarországon erkölcsi értelemben vége a demokráciának. Akkor - hogy Fábry Sándor interjúját ideidézzem - a szerencsés történelmi fejlődésű Gabon vagy az ébredő Mali szintje alá zuhanunk. Olyan "demokráciában" pedig nem igazán jó élni. Legfeljebb a szerencselovagoknak, a gátlástalanoknak, a gazembereknek, a talpnyalóknak és a velejéig korrupt fickóknak, akik előtt nincs semmiféle etikai határ, akik számára a "mindent szabad" vadnyugati állapotai a legkívánatosabbak.
Én ezt a világot személy szerint elutasítom.
Russell Kirk mondja: a politikai problémák a legmélyükön vallási és morális problémák. A filozófusnak igaza van, de tegyük hozzá, hogy kijelentése a diktatúrákra nem, csak a demokráciákra vonatkozik. A demokrácia működésének alapja az országot irányító, kormányzati és ellenzéki politikai elit erkölcsi tisztasága, erkölcsi elfogadhatósága. S ez nem valamifajta különös, fensőbbséges erkölcsi követelményt jelent - nem kell a politikusoknak szenteknek lenniük -, pusztán a legrégebbi, legegyszerűbb emberi tisztesség normáinak betartását. Mondjuk ki egyszerűen: a tízparancsolatét. S ez különösen igaz a vezető politikusokra, még inkább a miniszterelnök-jelöltekre. Ezen erkölcsi alapnormáknak a betartása a belépő a politika világába, a politikai versenybe. Minden más: gazdasági, szociális, külpolitikai stb. koncepciók bemutatása csak ezután következhet, s fordítva, az állandó "száz lépésekre" hivatkozás és a "mennyi mindent csinálok én" handabandázása nem rejtheti el a háttér rohadtságát. Demokráciában először is tisztázni kell azt, hogy ki méltó és ki nem méltó a politikai versenyre, a politikában való megjelenésre, s aki nem méltó arra, azt ki kell állítani a versenyből - sőt be sem kell engedni oda.

Máris túl sokat tudunk Gyurcsányról

Ezt leginkább a házasságkötéshez hasonlítanám. A házasság megkötése előtt illik a házasulandóknak magukról mindent elmondani, ami fontos a házasságkötés és a jövendő együttlét szempontjából. S e tudást mérlegelve kell dönteniük arról, hogy vállalják-e egymást és az együttlétet. A demokratikus politikában a választási kampányban megjelennek a miniszterelnök-jelöltek, s minden fontos információt meg kell tudnunk róluk ahhoz, hogy megfelelően bölcs és helyes döntést hozzunk a választások napján. Nem véletlen, hogy a nyugati demokráciákban - gondoljunk az angolszász országokra, de bármelyik kontinentális demokráciára is - micsoda intenzív módon világítja át a jelölteket a média és a sajtó. Szinte mindent megtudhatunk róluk, ami jellemzi a személyiségüket, s ebben különösen fontos a múltbeli magatartások és cselekedetek bemutatása. Nem véletlen ez, hanem nagyon is ésszerű gyakorlat, ugyanis tömegdemokráciákban az emberek döntő többsége kevéssé olvas pártprogramokat, kevéssé lapozza át a gazdasági, szociálpolitikai, önkormányzati, oktatási, egészségügyi és még sok-sok más területtel kapcsolatos elképzeléseket. Sőt, az átlagos választó még egy televíziós vita megnézése után sem feltétlenül az alapján dönt, hogy ki volt a szakmailag meggyőzőbb, logikusabb, felkészültebb. Nem, az emberek a politikusjelöltek személyiségére, karakterére figyelnek, arra, hogy kiben lehet megbízni, ki a hiteles, tisztességes és kiszámítható személyiség. Vagyis: ki az erkölcsös politikus, s ki nem az. Ennek eldöntéséhez pedig szükség van a jelölt fontos múltbeli cselekedeteinek megismerésére, mert ebből már következtethetni lehet a jövőbeli tevékenységére is.
Márpedig a miniszterelnöki pozíciót 2004-ben lesipuskás módjára megszerző Gyurcsányról sok mindent megtudhattunk az elmúlt idestova másfél évben. Két és fél hónappal a választások előtt még egyszer soroljuk fel azokat a körülményeket, amelyek Gyurcsány erkölcsi, illetve szakmai hozzáértését mutatják be.

A többségi média érdekes érdektelensége

Nézzük először a megnyilvánulásait.
Gyurcsány egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a férjek "öregecskedő" feleségek helyett fiatalabbakat érdemelnének.
A (jelenleg még) miniszterelnök-jelölt egy magyar-szaúd-arábiai focimeccs után egy szocialista rendezvényen azzal viccelődött, hogy a szaúdi "terroristák" ellen jól helytálltak a magyar fiúk. Itt jegyzem meg: egy Németországból 22 év után hazatelepült honfitársammal beszélgettem az itthoni politikáról, s kérdeztem tőle, vajon egy ilyen miniszterelnöki elszólásnak milyen következményei lennének Németországban. A válasza egyértelmű volt: már másnap le kellett volna mondania, mint ahogyan hasonlóan ormótlan elszólások esetén mindig ez volt a következmény az elmúlt évtizedekben. Nálunk ezzel szemben természetesen semmi nem történt, de azért még így is kabaréba illő volt Somogyi Ferenc láthatatlan külügyminiszterünk kommentárja: az eset nem volt haszontalan, ugyanis megélénkültek a szaúdi-magyar külkapcsolatok... (Nem viccelek, magam hallottam ezt a tévében.)
Gyurcsány egy beszédében kijelentette, hogy Magyarországon nagy a jólét.
Gyurcsány magabiztosan közölte, hogy nem engedhetünk az EU szigorú megszorító követelményeinek, mert "azt várják tőlünk, hogy a párizsi mintára éhséglázadások törjenek ki nálunk is?" Nesze neked, "nagy a jólét"!
Gyurcsány tudatta egy konferencián, hogy az a baj, hogy a magyar fiatalok nem mennek elegendő számban külföldre dolgozni.
És akkor ezen emlékezetes megnyilvánulások után térjünk át az erkölcsi szempontból jóval keményebb témákra: a jelölt múltbeli és jelenbeli, igen gyanús ügyleteire.
Kiderült, hogy Gyurcsány a kormány balatonőszödi üdülőjét 1994 tavaszán potom áron lízingelte, amit ráadásul a kormány vissza is bérelt tőle, így szinte ingyen jutott ehhez az ingatlanhoz. Ezt az üzletet a Boross-kormány időszakában kötötte, konkrétan Szilvásy György államtitkárral, volt KISZ KB-beli munkatársával, egyébként üzlettársával, aki ma is mellette dolgozik. Egyébként elképesztő és jellemző a magyar médiaviszonyokra, hogy a Nap-keltében és máshol állandóan megjelenő Boross Pétertől ezt még egy újságíró sem kérdezte meg. Ennek eredményeként az államot és így az adófizetőket vélhetően kár érte, mert valószínűleg a jó erkölcsöt sértő üzlet jött létre.
Mindez szinte szóról szóra igaz Gyurcsány másik - későbbi - ügyletére is, amikor hasonló feltételek között hozzájutott a Szalay utcai ingatlanhoz. Ebben az ügyben a Deutsch-féle feljelentés már a Legfőbb Ügyészségen van.
Gyurcsány neve igen egyértelműen előtérbe került az elmúlt tizenhat év legnagyobbnak nevezhető korrupciós botrányában, a Kulcsár Attila-féle brókerbotrányban. A telefonlehallgatási jegyzőkönyvek szerint Kulcsár beszélt egy bizonyos "Gyurcsányiról", aki képes lehet arra, hogy a mocskos ügyleteket elboronálja. A rendkívül gyanús ügy elképesztően gyorsan kikerült a nyilvánosság, a média érdeklődéséből.

Korrupció Nyugat- és Kelet-Európában

A múlt őszön kiderült, hogy a Gyurcsány család egy Fittelina nevű kft. -t alapított, amely uszodát építtetett a házon belül, de az ezzel kapcsolatos adókat nem fizette be. Az ügy a Deutsch-féle feljelentés alapján szintén az ügyészségnél van.
Gyurcsány Motim-privatizációja máig tisztázatlan, vitatható körülmények között zajlott le. Végül - de nem utolsósorban - legújabban felszínre került a Nomentana-ügy, a kft., amelyik nem volt bejegyezve, viszont vígan működött két éven át.
A fentiekben Magyarország egy közepesen fejlett európai uniós tagország még mindig hivatalos miniszterelnökéről és miniszterelnök-jelöltjéről volt szó. Tehát nem a szerencsésebb történelmi fejlődésű Gabon vagy az ébredő Mali miniszterelnök-jelöltjéről. Akármilyen hihetetlen, de Európa közepén vagyunk. Még. Nem tudom, meddig. Mert az európai és az atlanti példák valami egészen mást mutatnak.
Az "ébredő" Csehországban a fiatal szociáldemokrata miniszterelnök, Stanislav Gross egy korábbi villavásárlásának néhány részletével nem tudott elszámolni a nyilvánosság előtt, s ennek következményeképpen lemondásra kényszerült (azóta a pártelnöki pozíciójáról is lemondott).
Korábbról: a 80-as években Spanyolországban a Felipe Gonzalez vezette szocialista kormány több tagja került korrupciós gyanúba. Erős társadalmi mozgalom indult a szocialista kormány ellen, aminek következtében Gonzalez beadta a derekát, a kormány lemondott, új választásokat tartottak, melyen a jobbközép Néppárt győzött.
A 90-es évek elején Olaszországban ügyészi vizsgálat indult néhány kormányintézményben, amiből a Tiszta Kezek Mozgalma alakult ki, a vizsgálat feltárta az egész politika elit korrupciós szennyesét, a következmény pedig: átfogó alkotmánymódosítás, a régi alakok eltűnése a politikából.
S egy friss példa: a tavalyi év végén Kanadában a liberális Martin-kormány néhány tagja korrupciós botrányba keveredett, óriási felháborodás támadt a közvéleményben (ez ugyanis Kanadában mélyen sérti az erkölcsi normákat). Következmény: a Martin-kormány bizalmatlansági indítvány hatására elbukott, a napokban zajlottak le az előre hozott választások, amelyen az ellenzéki konzervatívok győztek, s meghirdették az erkölcsi megtisztulást, a korrupció felszámolását.

A civil társadalomra is feladat vár

Egyének és kormányok. S akkor még nem beszéltem német, francia, angol és más európai országok minisztereiről, akik korrupciós ügyekbe keveredtek, és menniük kellett. Azt mondom: térjünk végre észhez, s vegyük kezünkbe a sorsunk irányítását. Térjünk vissza Európához, az európai erkölcsi normákhoz!
Ebben a szemfelnyitásban legalább három szereplő fontos. 1. A Fidesz mint legerősebb ellenzéki párt, melynek elemi érdeke, hogy az alkalmatlan és méltatlan miniszterelnök-jelöltek ne indulhassanak. 2. A civil társadalom, különös tekintettel a polgári körökre, amelyek számára végre testhez álló és igaz feladat egy sokszorosan lejáratódott, erkölcsileg hiteltelen miniszterelnök elleni fellépés. 3. S végül a közéletformáló értelmiség - mindkét oldalon! -, akik nem kövesednek bele a pártérdekek megalázó kiszolgálásába, hanem képesek a magyar demokrácia átfogó érdekeit szolgálni.
A magyar demokrácia elemi és alapvető érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc ne indulhasson miniszterelnök-jelöltként a 2006-os választásokon. S ezért most már tenni is kell valamit.
Milyen felkiáltással is tüntetnek az Egyesült Államokban fontos ügyekben?
"Mit akarunk? Igazságot! Mikor? Most!"

Fritz Tamás politológus, Magyar Nemzet, 2006. január 30.