December 24-én nagyban díszítettük a fát, amikor csöngettek. Tízéves fiam szaladt ki a kertbe, és döbbenten szólt be a nagyszobába: "Anya, a rendőrség keres!" Már indult is a reflex. "Húha, mit csináltam?! A cikkeim, talán? A perek, amelyeket a Reform ellen indítottak? Mi lehet ilyen sürgős, hogy karácsonykor keresnek?" Ezen morfondíroztam, míg kiértem a kertkapuhoz. "Jó napot kívánok! Adategyeztetés végett legyen szíves azonosítani magát." Igen, én vagyok én, is itt lakom, ahol - erősítettem meg a közeg információit. Akkor legyek szíves a jövőben átvenni az APEH értesítéseit, mert ugye nem akarom, hogy kora reggel egy idézéssel elővezessenek - figyelmeztetett a rendőr. Tényleg nem. A rendőröknek hamar megígértem, hogy átveszem az APEH leveleit, a gyereket kissé tovább tartott megnyugtatni. Ma is összerezzen, ha reggel csöngetnek.
Állambácsi karácsonyi ajándéka.
Meg is fogadtam, hogy veszek új postaládát, mert a mostaniból rendre kiesik a cucc, a kutyánk meg azt hiszi, a sok papírt a postás bácsi direkt neki dobálja be miszlikbe cincálás céljából. Tényleg szégyellem magam, hogy rendőrségi ügy lett az eb levélfogyasztási szokásaiból.
De hát ez én vagyok. Nem mindenki veszi ennyire a lelkére, ha kiderül, hogy valamit rosszul tett. Van, aki nem, hogy nem veszi át a hatósági küldeményeket, de könnyű szívvel félrevezeti a cégbíróságot vagy épp az APEH-et. Van, akit nem keres a rendőrség az adóbevallás hibája miatt, mert nagyvonalúan be sem nyújtotta a bevallást. Van, aki mindezt nem is tartja bűnnek. Legutóbb a Magyar Nemzet mutatott be egy ilyen embert. Magyarország miniszterelnökét.
Na most vitatkozhatnak azon jogászok, könyvvizsgálók, adószakértők meg közgazdászok, hogy történt-e bűncselekmény, ha igen, micsoda, és mikor évült el. Fognak is. De nem ez a lényeg.
Hiába próbálja ezek után mindkét pártja (az MSZP és az SZDSZ) afféle "self-made-man"-ként, a saját szorgalmával és tehetségével érvényesülő emberként lefesteni Gyurcsány Ferencet. Ez a sajátos szocreál végképp hitelét vesztette. Vajon, ha igaz a tehetségről, szorgalomról, önerőről szóló legenda, miért volt szükség az egész bonyolult céghálóra, a megszüntetésekre, az apportálásokra, az egyesülésekre, szétválásokra, lízingelésekre? Nem gyanús?
Mégsem hiszem, hogy bárki börtönbe akarná csukatni, vagy be akarná perelni Gyurcsányt. Az erkölcsi kérdéseket nem a bíróság dönti el. Csupán szeretnénk tisztán látni. És ahogy ez most kinéz, egy gyakorlott ügyeskedő szónokol nekünk mutyizásról, korrupcióról, adómegkerülésről, szabálykijátszásról.
Mit is mondhatnék? Legalább szégyellje magát ő is. Ha még tud olyat.

Vitézy Zsófia, Reform