Gyurcsányék a kormány eredményességét az ülésterem karzatára beültetett sikeres vállalkozókkal, intézményvezetőkkel demonstrálták. A kampányelemtől finom iróniával bár, de még a koalíciós padtárs, Kuncze Gábor is elhatárolódott.

A kormányfő minden eddigi napirend előtti felszólalását alulmúlta tegnap. Nyilvánvalóan zavarja az MSZP-t, hogy a rivális párt vezetője a teátrális elemeket sem nélkülöző gyűléseken a társadalmi bajokra rendre megadja a párthívek körében hangos tetszést kiváltó választ. Így kell kinéznie egy jól szervezett kampánykörútnak. A regnáló koalíció vezérének nehezebb a dolga, ha a kötött parlamenti szabályok mellett akarja fényezni a saját teljesítményüket. Természetesen Gyurcsány előadásában az ország a balliberális kormányzás alatt jól teljesített: soha nem látott hoszszúságú autópálya épült, az emberek jobban élnek, kevesebbet adóznak, úgymond igazságosabbá tették a szociális ellátórendszert, bevezették a 13. havi nyugdíjat, a babakötvényt és így tovább. Ám azt is elismerte: a szociális kiigazítás, a fejlesztések, valamint az autópálya-építés mind-mind drága hitelből valósult meg. Az unokáink is nyögni fogják - tesszük hozzá mi.

Gyurcsányék választási ígéreteiket már megfogalmazták a költségvetési törvényben. A Fidesz könnyen tehet a választók fülének tetszetős ígéreteket, hiszen az MSZP sem járt el másként 2002-ben - ha 13. havi nyugdíjat lehetett egyszer ígérni, akkor vajon 14. havit miért ne lehetne? -, ráadásul referenciaként mögöttük van egy sikeresnek tekinthető ciklus, amikor az Orbán-kormány úgy váltotta be '98-as ígéreteinek a többségét, hogy az egyensúlyt megtartva a gazdaságot fejlődő pályán tartotta. Ezzel szemben a szocialista ígéretek beváltásába belerokkant a büdzsé.
Valóban itt lenne tehát az elszámolás, avagy az elszámoltatás ideje, de sajnálatos módon nem olyanok a közállapotaink, hogy ezt higgadtan, szakmai alapon, kiegyensúlyozott médiaviszonyok mellett megtehetnénk. Igazuk van azoknak az elemzőknek: az nyeri a választást, aki el tudja hitetni, hogy hiteles. Az ellenzék tegnap például a beszámolóból kiemelve egy fejezetet, az egyre aggasztóbb méretű munkanélküliségről akart vitát folytatni. Szemmel látható volt, hogy a KSH adataival szembesített Gyurcsány ismét kijött a sodrából.

Egyébként el kell ismerni, nincs az a mélypont a költségvetés helyzetében, ahonnan a kormányfő ne lenne képes elrugaszkodni, és egy szép új magyar világot a virtuális jövőben felrajzolni. Ha másként nem megy, személyiségfejlesztő tréningekre emlékeztető módszerekkel repíti a magaslatokba hallgatóságát, és azt igyekszik elhitetni velük, hogy legfontosabb forrásunk a "tehetségünk és a szorgalmunk".

"Nincs út vissza a szocializmusba, és nincs út előre, a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerébe sem" - szögezte le a kapitalizmus építésének rögös útját választó egykori ifjúkommunista. A baloldal szellemi felhőkarcolója ilyen és ehhez hasonló kiszólásokkal fűszerezte beszédét, már-már feledtetve velünk a nagy ívű szónoklat korábbi szakaszában kifejtett, örök érvényű megállapítását: Magyarország nem lehet "egyéni igények kielégítésének végtelen forrása". Így igaz: sem ellízingelt állami üdülő, sem állami hitellel fél áron elprivatizált timföldgyár, sem offshore cég segítségével megkerült közteherviselés, sem családi betéti társaság közreműködésével megspórolt adóteher nem lehet az állam kontójára egyéni meggazdagodási igényeink forrása.
Magyarország egy ilyen módszerekkel meggazdagodott miniszterelnöknél tényleg többet érdemel.

Torkos Matild, Magyar Nemzet