Lezárult a 2005 nyarán, a Fidesz által indított Gazdasági Konzultáció, amely - szakítva a "hagyományokkal" - nem különböző politikai és szakmai központokban kidolgozott programot próbál eladni a gazdasági élet szereplőinek, hanem a vállalkozók véleménye, javaslatai alapján épít fel egy gazdaságpolitikai keretet. A konzultáció összegző kiadványát átadták a megrendelőnek, Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének és eljuttatták a pártokhoz, a kormányhoz, a miniszterelnökhöz és a konzultáción résztvevő érdekvédelmi szerveteknek is. A Reform Matolcsy Györgyöt, a Gazdasági Konzultáció elnökét, és Cséfalvay Zoltánt, a Gazdasági Konzultáció szóvivőjét kérdezte a tapasztalatokról és az elképzelésekről.

Miben segíthet a Gazdasági Konzultációt összegző kiadvány?

Matolcsy: A javaslatgyűjtemény a magyar üzleti élet szereplőinek véleményét tartalmazza az ország helyzetéről; vagyis bátran meríthet belőle mindenki, minden párt. Tavaly nyáron közel háromszáz gazdasági-szakmai szervezettől kértük el a már elkészül tanulmányaikat, elemzéseiket. Majd az elmúlt négy-öt hónapban több mint száz, nyilvános és szűkebb körű konzultációra került sor. Az interneten is számos vélemény érkezett, mert minden lehetséges konzultációs anyagot felraktunk a világhálóra. Az elmúlt négy-öt hónap során vállalkozók ezrei, szakértők, kutatók, nagy cégek vezetői mondták el véleményüket, és így rajzolódott ki, hogy mit kíván a gazdasági élet, mit kívánnak a hazai vállalkozások.

És mit kíván a "magyar nemzet"? Feltehetően azt, mint a mindenkor kormány, minden párt: a gyermeket nevelők terheinek csökkentését, a foglalkoztatás bővítését, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, a kis- és középvállalkozások erősítését...

Cséfalvay: Természetesen, minden politikai erő számára ez a vállalható cél. Ám a gyakorlat, a tapasztalat mégis mást mond. A válaszadók világosan megfogalmazták, a jelenlegi gazdaságpolitika - ez a kifejezés persze túlzás, hiszen gazdaságpolitika valójában nincs - nem vezet sehová. Nem a növekedést, nem a foglalkoztatás bővítését pártolja. Például a kis- és középvállalkozások tekintetében a kormány jelenleg a vállalkozók hitelfelvételét támogatja, és a kamatterhek fizetésében segít az állam. Bennünk viszont az a meggyőződés alakult ki, hogy a vállalkozók inkább egy második Széchenyi-tervnek, a terv azon logikájának örülnének, hogy a magyar vállalkozásokat vissza nem térítendő támogatásokkal, tőkejuttatásokkal segítsük. Mert a jelenlegi hitelek csak adósságcsapdába sodorják őket

Magunk is részt vettük több konzultáción, visszatérő motívum volt, hogy a vállalkozók olykor keresetlen szavakkal illették a hazai államapparátus működését, a bürokráciát...

Matolcsy: A vállalkozói réteg túladóztatás, bürokrácia sújtott, nem igazán jó, bizakodó a hangulat. Jelentős részük a következőt mondja: a magyar gazdaság bajban van, ennek elsősorban a magyar állami irányítás az okozója, miközben maga a magyar állam is meglehetősen nagy bajban van. A magyar bürokrácia "sajátosságait" mindenki a maga bőrén érzékelheti, ez a bürokrácia hagyaték, e történelmi "örökséget" a nemzetközi kutatások lesújtó véleménnyel illetik. Például azzal, hogy Magyarországon az ügyintézés kétszer-háromszor lassabb, mint a környező országokban, ami tarthatatlan. A vállalkozók kisebb államot, hatékony apparátus akarnak.

Van elsőszámú "közellenség"?

Matolcsy: A kiszámíthatatlanság, a szertelenség, a megbízhatatlan működés. És megint az állam felelősségénél tartunk. Ki nem fizet időben. Ki indítja el a körbetartozásokat? Ki módosítja kiszámíthatatlanul az adójogszabályokat úgy, hogy azokban olykor még a könyvelő, az auditáló, a szakember sem igazodik el? A jogbizonytalanságot az állam idézi elő, ez korrupciót von maga után, utóbbit ráadásul maga az államigazgatás is gyakorolja. A vállalkozó látja, ha el akarja intézni az ügyeit, másképp nem megy. Az államigazgatásban erkölcsi fordulatra van szükség. Jelenleg kölcsönös felelőtlenségi rendszer érvényesül: az állam irreálisan magas adót tesz a vállalkozóra, aki "cserébe" kibújik alóla. A magyar furfang nem legenda, kreatívak vagyunk, ebben is.

A magyar állam Európában a legmagasabb terheket rója a munkáltatókra. A napokban merült fel a társadalombiztosítási járulék tíz százalékos csökkentése, majd jött a kormány reakciója, miszerint ez ötszázmilliárdos bevételkiesést jelentene a költségvetésnek. Az ellenzék szerint a büdzsé jobban járja. Mit gondoljon a laikus polgár?

Matolcsy: Akkor nézzük a számokat. Tény, Magyarországon az üzleti élet szereplői, nemzetközi összehasonlításban is, nagyon magas társadalombiztosítási járulékot, hadd fogalmazzak úgy, hogy tb-adót fizetnek. A munkaadó jelenleg 18 százalék nyugdíjjárulékot és 11 százalék egészségbiztosítási járulékot fizet. A munkavállaló pedig 8,5 nyugdíj, illetve 4 százalék egészségbiztosítási járulékot fizet. Az Orbán-kormány idején, 1999-ben 6 százalékkal csökkent a tb-járulék, az első évben 114 ezer új munkahely alakult. Még a második évben, 2000-ben is 37 ezer új munkahely jött létre. A kutatók korábban azt mondták, egy százalék tb-adó csökkentés 12 ezer új munkahelyet teremt. A mi tapasztalatunk viszont az volt, egy százalékos csökkentés 19 ezer új munkahelyet jelent. És akkor még nem számoltuk, hogy az új dolgozók maguk is elkezdenek tb-járulékot fizetni, és akinek munkahelye van, többet fogyaszt. 190 ezer új munkahely, számításaink szerint, 6-700 milliárd költségvetési bevételt eredményezhet.

Új munkahelyek mindig új munkahelyeket generálnak?

Matolcsy: Alapigazság. A kutatások szerint például egy turisztikai munkahely létrehozása három éven belül két új munkahely megteremtését vonja maga után máshol. Távközlésben egy új munkahely négy új munkahelyet vonz. És akkor még nem beszéltem a gazdaság pszichéjéről, az új munkahelyek, a foglalkoztatás körének kiszélesítése nagyon jó lélektani hatással van mindenkire.
Cséfalvay: Fordítva ülnek a lovon azok, akik most a nyugdíjak, a szociális kiadások megnyirbálásával riogatják az emberek. Olyanokat mondanak, a tb-járulék csökkentése veszélybe sodorja a nyugdíjak kifizetését. Jobb az egyenes beszéd: a nyugdíjak már most veszélyben vannak, mert kevesen dolgoznak, és kevesen fizetnek tb-járulékot. A tb-kassza összege kétezer milliárd, az államadósság ezerötszázmilliárd forint, vagyis a nyugdíjak nagy részét hitelből fizetjük ki. És megértem, ez nagyon rosszul eshet a negyven évet becsületesen végigdolgozott embereknek, ám ez az igazság. Felelős kormány nem mondhat olyat, hogy a tb-járulék csökkentése veszélyezteti a nyugdíjakat.

Vagyis, ijesztgetés helyett mit tegyen az Alapigazság. A kutatások szerint például egy turisztikai munkahely létrehozása három éven belül két új munkahely megteremtését vonja maga után máshol. Távközlésben egy új munkahely négy új munkahelyet vonz. És akkor még nem beszéltem ország vezetése?

Cséfalvay: Bővítse a foglalkoztatást, járulékcsökkentéssel, távmunkával, rugalmas, részmunkaidős foglalkoztatatással, a munkaerőpiacon hivatalosan meg nem jelenők bevonásával. Ezek az intézkedések növelik a nyugdíjak kifizethetőségének biztonságát.

A magyar munkaerőpiacon ráadásul van tartalék, hiszen innen másfél millió ember került ki 1990 után; ők vajon hova tűntek?

Cséfalvay: Magyarországon közel négymillió ember dolgozik hivatalosan, a munkaképes korú lakosság 57 százaléka. Az unióban ez az arány 64 százalék. Magyarországon jelenleg négyszázezer új munkahely kellene az unió foglalkoztatási szintjének eléréséhez. Ha ezt elérjük, a jelenlegi hétszázalékos munkanélküliséget három százalékra tudjuk csökkenteni. Aztán jöhet az uniós csúcstartók, így Dánia, Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia "megközelítése", ezekben az országokban a munkaképes korosztály több mint hetven százaléka foglalkoztatott. Az úgynevezett szürkegazdaságban félmillió ember lehet, és mintegy egymillió ember dolgozik úgy, hogy hivatalosan nem tudnak róluk.

Miképp lehetne előcsalogatni a munkaerőpiaci tartalékokat?
Matolcsy: A munka világában létezik egy csodafegyver, amelyet mi érthetetlen okokból kifolyólag nem alkalmazunk, ez jelesül a részmunkaidős foglalkoztatás, amely ráadásul összefügg a családi adózással, a gyerekvállalással. Például Hollandiában a részmunkaidősek számaránya 38 százalék, Magyarországon 3 százalék; égbekiáltó különbség. Hollandiában a munkahellyel rendelkező hölgyek hetven százaléka részmunkaidős. Azért említem a németalföldi példát, mert az elmúlt húsz év során Hollandiában zajlott le az egyik európai foglalkoztatási "csoda", 11 százalékról kettőre hozták le a munkanélküliségi rátát, döntő többségében a nők részmunkaidős foglalkoztatottságának köszönhetően. Számos hölgy nyilatkozik úgy, hogy négy-öt-hat órás munkát bevállalna, mert így még a családi szerepet is be tudják tölteni. Tehát a rugalmas részmunkaidős foglalkoztatás, a képzési programok, a családi adózás együttesen bevonhatják a magyar gazdaságban rejlő munkaerő tartalékokat.

A konzultációkon nyert tapasztalataink szerint a vállalkozók egyik nagy fájdalma, hogy a hazai közbeszerzési pályázatokon háttérbe szorulnak. Miképp lehet ezen változtatni?

Matolcsy: A liberális felfogás szerint a piacon automatikusan megtisztítja magát, a piacban mindenki egyenlő. Ez nem igaz: vannak egyenlők és egyenlőbbek. Az állam nem azért van, hogy monopóliumokat hozzon létre, hanem hogy monopóliumokat bontson le. A változtatáshoz politikai döntés kell. Politikai döntés arról, hogy egy bizonyos tenderen meghatározott százalékban hazai tulajdonú cégeknek kell részt venniük. Ám ha folyamatosan attól rettegünk, hogy mit szólnak a külföldiek ahhoz, hogy megszüntetjük az ő versenyelőnyüket, ez nagyon hibás gondolkodás. Németországban mindenfajta sört lehet árusítani - ha német vízből van.

Ilyen egyszerű ez, csak fel kell vállalni a döntést?

Matolcsy: Az is politikai döntés lehet, hogy az idei költségvetési év nagy vesztesei, a fogyatékkal élők esetében az állam bizonyos szabályzórendszeren keresztül eléri, hogy bizonyos termékeket, árukat ők gyárthatnak. A nyugat-európai államokban ez működik és mindenütt más és más, az ország adottságainak megfelelő termék gyártanak. Ebben az esetben nem beszélhetünk monopóliumról, hanem esélyről, arról, hogy ezek az emberek is a piac részei lehessenek. Tőlünk nyugatra ezt felvállalták a kormányok. Munka ellenében adják azokat a támogatásokat, amelyeket amúgy is oda kellene adni a szociális hálón keresztül. Arról nem is beszélve, milyen fontos a munka a fogyatékkal élők önbecsülése szempontjából.
Cséfalvay: A gazdasági patriotizmusban hiszünk - amelyet a világért se keverjünk össze a gazdasági protekcionizmussal. A gazdasági patriotizmus lényege, hogy a hazai vállalkozók is megkapják ugyanazokat az előnyöket, amelyeket a külföldi tulajdonú cégek, a pénzügyi szektor, a nagy vállalatok megkapnak. A számok nagyon beszédesek: míg Nyugat-Európában a közbeszerzési eljárások kedvezményezettjei az adott ország cégei, Franciaországban például kilencven százalékban. Magyarországon a hazai cégek az eljárások harminc százalékát nyerik el. Ez is csak annak kérdése, hogy felvállaljuk a döntéseinket.

A vállalkozók visszatérő kijelentése, hogy jogbiztonságot akarnak. Ám hogyan valósulhat meg ez, ha éppen az állam a felelős magyar gazdaság egyik rákfenéje, a körbetartozás kialakulásáért?

Cséfalvay: Megengedhetetlen, hogy aláíratnak a vállalkozóval egy papírt, miszerint harminc nappal később fizetnek neki, majd aláíratnak később még egyet, bocs, mégiscsak kilencven nap múlva fizetünk. Melyik vállalkozó szeretné elveszíteni a piacot? Hát persze, hogy aláírja.
Most dolgozik az új német kormány azon, hogy ha a vállalkozónak bizonyos összeghatár alatt nem fizetik ki a jogosan járó bevételét, akkor nem kell befizetni utána az áfát. Ez is megoldás lehet, miként a szakmai szervezetek jogosítványainak bővítése is. Ha valaki nem fizetett időben, akkor a kamarák megakadályozhatnák, hogy indulhasson a következő tenderen. A körbetartozásoktól sokkal több társaság, vállalkozó szenved, mint amennyi haszonélvezője van.

Hogyan hajtanák végre a gazdasági fordulatot?

Matolcsy: A jogbiztonságot elsősorban nem száznapos programokkal lehet megteremteni, kicsit nagyobb léptékben kell gondolkodni. Annyi bizonyos, csak a politikai elit, az üzleti szféra, a tudomány, a munkavállalók, a szakszervezetek közmegegyezése révén juthatunk előre, amikor két-három ciklusra tervezünk, és ezek aranyfedezetét a közmegállapodások adják.

Közmegegyezés a mai magyar politikai életben? Lehetséges ilyen?

Matolcsy: Lehetséges és véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy négyévenként leromboljuk az előző négy évet. Itt van az úgynevezett kisadók kérdése. Ezek jellemzője, a behajtás költségei többe kerülnek. Lehetséges megegyezés tehát abban, hogy a vállalkozónak ne kelljen olyan bosszantó sarcokkal bajlódnia, ahol az ország szempontjából több kiadás, mint bevétel.
De még olyan kérdésekben is lehetséges az egyezség, amelyben most talán mást gondolnak a pártok. Hiszen a családi adórendszer kiválóan működik számos nyugat-európai országban (Franciaország, Nagy-Britannia), miközben nálunk a baloldalról támadják. Holott nagyon igazságos megoldás: megnézzük a keresők jövedelmét, az eltartottak számát (lehet eltartott a nagyszülő is), és ennek alapján támogatjuk a gyermeket vállaló családokat. A megoldás, fogalmazhatnék úgy, a család és a nők kezében van. A társadalom egészsége szempontjából a gazdaság egészsége döntő. A gazdaság szempontjából pedig az a lényeges, hogy az átlagosnál más helyzetben lévők is kapjanak esélyt a munkában, a családban való, társadalmi ügyekben.

Drávucz Péter, Reform, 2006. január 19.

***

NÉVJEGY
Dr. Matolcsy György
Születési hely, idő: Budapest, 1955.
Munkahelyek:
2003. októbertől napjainkig - Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke
2002. júniustól napjainkig - A Növekedéskutató Intézet igazgatója
2000. január- 2002. május - Gazdasági Miniszter
1995-2000. A Tulajdon Alapítvány - Növekedéskutató Intézet igazgatója
1994. április - 1994. december - Az EBRD igazgatója - London
Magyarország, Csehország, Szlovákia és Horvátország stratégiai fontosságú érdekeinek képviselete.
1991. október-1994. április - Az EBRD igazgató-helyettese - London
Részvétel a testület döntéshozó munkájában, a magyar kormány érdekeinek képviselete, valamint részvétel különféle projektek és tervek előkészítésében.
1991. január-október - A Tulajdon Alapítvány alapítója és igazgatója
Folyamat-elemzés, javaslattétel a tulajdonváltással, privatizációval, a gazdaság átalakításával kapcsolatos témákban, részvétel a privatizációs stratégia kialakításában.
1990. december-április Államtitkár, a miniszterelnök főtanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal Gazdaságpolitikai Titkárságának vezetője, a Gazdasági Kabinet titkára, a Privatizációs Politikai Bizottság vezetője.
Gazdaságpolitikai és privatizációs koncepciók kialakítása az Antall-kormány részére. (A programot nem fogadták el, államtitkári pozíciója megszűnt.)
1987-1990 A Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa
Több mint 50 vállalat átalakításának koordinálása, a beruházás politika és annak megvalósulásának kutatása a tulajdonreform során.
1986-1987 - A Pénzügykutatási Intézet kutatója
Feladata gazdaságpolitikai reform-koncepciók koordinálása. A "Fordulat és reform " című tanulmány koordinálása.
1984-1985 - Osztályvezető-helyettes, Koordináló Bizottság, Pénzügyminisztérium
1978-1984 - Főelőadó, Pénzügyminisztérium, Ipari Főosztály
Iparvállalatok finanszírozása. A vállalatok átalakításának kidolgozása.
1977-1978 - Iparszervezési Intézet - előadó
Részvétel a kormány struktúrafejlesztési programjában.
Iskolai végzettsége:
1973-1977 Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem
Diploma - ipari közgazdaságtan
1981 A közgazdasági tudományok doktora - Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
Publikációk:
Könyvek: Lábadozásunk évei Budapest, 1991.
Sokk vagy kevés? Kairosz Kiadó, Budapest, 1998.
Élő emlékeink, Válasz Könyvkiadó, Budapest, 2003.
Amerikai Birodalom, Válasz Könyvkiadó, Budapest, 2004.
Több száz cikk és tanulmány.

Prof. Dr. Cséfalvay Zoltán
Egyetemi tanár, habilitált doktor az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen és a Kodolányi János Főiskolán (2002-), a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára (2000-2002), tudományos kutató a Heidelbergi Egyetemen és az Osztrák Tudományos Akadémián (1995-1999), elnöki tanácsadó a Magyar Nemzeti Bankban (1991-1994), tudományos munkatárs az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében (1982-1990).
Több mint egytucat önálló kötet, és mintegy hatvan szaktanulmány szerzője magyar, német és angol nyelven. Kutatási területe a kelet-közép-európai piacgazdasági átalakulás, és a globalizáció. Az utóbbi témakörben tavaly jelentek meg Globalizáció 1.0 és Globalizáció 2.0 című kötete