1. rész.
Tegyük fel, hogy Valaholország fővárosában, amelyet a sors kifürkészhetetlen titkától övezve Aprófalvának hívnak, összeülnek a mini szterelnök titkos magántitkosszolgálatának titkos tanácsadói. A választásokhoz közeledve pedig ekképp fordulnak egymáshoz: kéne már csinálni valamit, mert ezek az ellenzékek még elcsinálják az üzletünket, amit mi már jól megcsináltunk. Majd így folytatják: te, ne-e csináljuk-e ki őket?

Kéne egy kis zsarolás, egy kis megfélemlítés, egy kis bomlasztás, egy kis dezinformálás, egy kis ez, egy kis az ezek ellen az ellenzékek ellen, mert ezek már zéknek is annyira zékek, hogy tisztára ellen... (Hiába, Aprófalván már csak így mennek a dolgok, és ilyen elegánsan mondják, hogy dezinformálás, ezt a szót használják a reszelt bosnyákkapca szagú rágalmakra.)

És ha már így összetalálkoztak, azt is jól megbeszélték, ki mit csinál majd. Olyat teszünk, hogy becsinálnak, megcsináljuk, megcsináljuk, röhögtek huncutul gurgulázva a markukba, majd egymás vállaphelyeit lapogatták.

Ott volt mindenki, aki számít. A mini szterelnök anyósának rokona is, meg a fél háromperizé ügyosztály.

Ott volt, hol nem volt a Vajda József is (nem az a Vajda Józsi, hanem a mesebeli), a Meruk József is (nem az a Meruk Józsi, hanem a mesebeli), a Szabó Zoltán is (nem az a Szabó Zoli, hanem a mesebeli), a Szölgyéni László is (nem az a Szölgyéni Laci, hanem a mesebeli), a Pallagi Ferenc is (nem az a Pallagi Feri, hanem a mesebeli), hogy csak a fontosabbakat említsük közülük. Hát ilyen volt ez a mesés kompánia, akik elhatározták, hogy elindulnak a széles úton.

Hmm. Széles út. Jó kis operatív fedőnév ez egy néhai (régi dicsőségünk, hol késel?) operatív tisztek szülte operatív tervnek. Ez tényleg igazán jó lesz, mondták drága jó nyelvtársaink is elégedetten, majd széles nagy hangulatukban útra keltek.

2. rész
Azóta is itt dülöngélnek körülöttünk a széles úton. Itt dülöngélnek, donognak, döngicsélnek. Közelednek a boldogtalan vég felé.

Mert hiába minden, száz lépésnek is egy a vége.

A lelépés.
Így végül ők is lelépnek a színről.

A film itt véget érne.

Jönne még a felirat. Hogy a film szereplői és a valóságos személyek közötti azonosság csak a véletlen műve.

Aztán villany feló lenne.

A kivilágosodó teremben pedig láthatóvá válnának a nedves titkos állományúak és a nedves provokátorok is, akik időközben tényleg a hónaljszagig átnevesednének.

Ha szerencsénk van, kifelé menet még elcsíphetnénk egy beszélgetésfoszlányt is. Kik ezek? - kérdezné valaki a tömegben. Á, csak egy beteg képzelet torzszüleményei ők. Zombik, szörnyszülöttek - mondaná valaki más.

Zombik és szörnyszülöttek? Akik a széles úton járnak?

És ez az a pont, ahol visszatérhetünk a valódi világba.
Mert hogy is mondja a könyvek könyve?

Tágas az a kapu és széles az az út, amely a halálra viszen.
És szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre...

Teccikérteni?