Talán furcsa megközelítése ez Szabó István ügynökügyének, de - elnézést - nekem ez jutott eszembe. Lehet, hogy most rossz neki, most a fejére ömlöttek a régi bűnök, de ne felejtsük el, hogy a pillanatnyilag hős szerepében tetszelgő filmrendező évtizedekig élvezte az elnyomó rendszer előnyeit, amelyek csak a hatalom birtokosainak jártak. Nem szabad azon vitatkozni, hogy vajon mennyire tehetséges Szabó István és tényleg megérdemelte-e az Oscar-díjat. Vitathatatlan, hogy a magyar film élvonalába tartozik. De tényleg nem ez a kérdés. Sokkal érdekesebb, hogy mi lehetett volna a többi rendezőből, ha Szabó és "cégtársai" - mert ugye, senki nem hiszi, hogy a nagy nemzedékből csupán Szabót szervezték be - nem tartják őket megfigyelés alatt. A művészvilág ügynökei kollégáikra, pályatársaikra, riválisaikra jelentettek. Egy életre el tudtak intézni bárkit egy fél mondattal, egy jól elhelyezett jelzővel. A hatalom cinkosai voltak, és saját karrierjük érdekében dolgoztak. Egészen addig, amíg ez ki nem derült róluk. Nem véletlen, hogy a rendszerváltozáskor nem tárták fel múltjukat. Mert munkájuk nem ért véget 1989-ben, csupán átalakult.
Mint Gyurcsány Ferencé, akitől a cikk címében idézett cinikus mondat származik. Bizony, ő is a kiváltságosokhoz tartozott, és ő sem engedte ki a hatalmat a kezéből. Mint ahogy cimborái sem, akik párttársakból üzlettársakká váltak. És most a régi szlogeneket átfazonírozva, a politika hőseiként ábrázolják magukat. A kérdés itt is ugyanaz, mint Szabó esetében: mi lett, mi lesz azokkal, akik nem voltak jókor jó helyen?
Hozzájuk szól Orbán. Nem csoda, hogy a hatalom médiája - a kereskedelmi tévék, a közszolgálati csatorna, a kereskedelmi rádiók, a napi- és hetilapok mintegy 70 százaléka, amelyek tulajdonosai, vezetői szintén jókor voltak jó helyen - mindent megtesz a volt miniszterelnök démonizálása érdekében. Aki olyan szörnyűségeket mert mondani vasárnapi évértékelő beszélgetésén, minthogy csökkenteni kell a munkanélküliséget, hogy sereghajtóból újra éllovassá kell válnunk, segíteni kell a gyerekvállalást, ösztönözni a vállalkozásokat, és hogy újra egymás felé kell fordulnunk, leporolva a szolidaritás négy éve kihajított elvét. Nem akarhatjátok ezt, nem emelhetitek fel a fejeteket, nem jöhettek ki a küszöb alól, nem sikerülhet, vesztesek vagytok, mint ahogy mindig is azok voltatok - üvöltik a régi-új hatalom szócsövei. Mert nem voltatok, és már nem is lehettek jókor jó helyen - mondják.
Kedves hatalomféltők! Egyszer eljön a mi időnk is, azoké, akik nem szolgáltak elnyomó urakat, nem jelentették fel barátaikat, nem kötöttek piszkos alkukat, és nem istenítették félelmetes vezéreiket. És akkor kiderül, mi a fontosabb, jókor jó helyen lenni, vagy embernek maradni, még ha átlagosnak is.
Én az utóbbit választanám.

Vitézy Zsófia, Reform, 2006. február 2.