Európa döntően földgázvásárlásra szorul. Ezt a helyzetet előrelátóbb országokban úgy próbálják megoldani, hogy több helyről vásárolnak stratégiai fontosságú nyersanyagot. Nyugat-Európában - a csekély hazai termelésen túl - a cseppfolyósított földgázt (LNG) döntően három régióból szerzik be: az orosz, az északi-tengeri és az észak-afrikai gázmezőkből. A nyugat-európai kormányok az elmúlt évtizedben arra törekedtek, hogy a három import gázforrásból közel azonos mennyiséget vásároljanak, elkerülve az egy-egy geológiai és politikai régiótól való függőséget.

Világelsők kiszolgáltatottságban

Ezzel szemben Magyarországon a következő a helyzet: a teljes import mennyisége - függetlenül attól, hogy az ország nyugati vagy keleti végén érkezik hozzánk, hogy a Gas de France-tól avagy az E.ON-Ruhrgas-tól vásároljuk, netán kazah vagy türkmén eredetűnek mondják - kizárólagosan orosz eredetű gáz.
A magyar lakosság gázzal való ellátottságának aránya tehát szinte az egész világon egyedülálló. Csak Hollandia előz meg bennünket, ám a németalföldiek nagy gáztartalékokkal rendelkeznek, és gázexportőrnek számítanak. A közel négymillió magyar háztartásból hárommillióban bevezették a gázt. A lakossági gázfogyasztók száma évente hatvan-nyolcvanezer fővel, a fogyasztás mintegy 1,8-2 százalékkal nő - miközben a hazai termelés folyamatosan csökken. Annyi gáz fogyasztunk, amennyinek csupán 87 százalékát fogyasztja a 38 milliós Lengyelország.
Összességében a következőket állapíthatjuk meg: a gázfelhasználásnak az energiamérlegen belüli túlsúlya, a gázenergiától függő háztartások nagy száma, a gázellátó nagynyomású rendszerek elöregedett műszaki állapota, a tartalékkapacitások hiánya, a szinte teljes importfüggőségünk, az import csak orosz forrásból történő beszerezhetősége, mind-mind - ugyan eltérő mértékben, ám - komolyan veszélyezteti gázellátásunk biztonságát. A fenti elemek bármelyikében tartós vagy átmeneti gond lép fel, az máris súlyosan hat az ország életére.

Kik a hunyók?

Az ellátás biztonságáért, törvényi kötelezettség alapján, ma a Gazdasági Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal felel, az általuk megszabott szabályokat a Mol Rt.-nek és a többi piaci szereplőknek is be kell tartania.
Tehát az árhatósági - állandó áremelést engedélyező - jogkörén túl a Gazdasági Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal feladata lenne a hosszú távú, átfogó energiapolitika kidolgozása. Feladatuk lenne a műszakilag szükséges fejlesztések, beruházások elvégeztetése a Mol Rt.-vel. És feladatuk lenne továbbá a télre való felkészülés stratégájának kidolgozása.
A szomorú helyzet ezzel szemben az, hogy az említett hatóságok alkalmatlanságuk okán, a Mol profitérdekeinek kiszolgálása miatt csak az állandó áremelések engedélyezésével foglakoznak. Az ellátás biztonságának a fenntartására még látszatintézkedések sem születtek.
A hazai kereskedelmi tározók évek óta szükséges bővítése folyik ugyan, ám csak jövőre készülnek el a munkálatok, és akkor sem a szükséges mértékben. Az importgáz határátadó pontjainak kapacitásbővítése, a nyomásfokozás lehetőségeinek növelésével évek óta elmarad. Hogy valamennyire függetlenítsük importunkat az ukrán rendszertől, szakmailag a Szlovákián át húzódó orosz-európai gerincvezetékre lenne indokolt csatlakoznunk, ám ez évek óta nem történik meg.
Az utóbbi nyolc évben a téli felkészülés zavartalanságának biztosítására, az orosz vagy ukrán szállítási gondok átmeneti orvoslására, a Mol határ közeli ukrán földalatti tározókban tároltatott gázt.

A Mol lemondott az ukrán tározókról

Az ukrán tározók nagy hidegek esetén a kimaradó mennyiség rugalmas - napi maximum 8 millió köbméter - pótlására voltak alkalmasak. Most, a hideg napokban, közel ennyivel kevesebb mennyiség jön át a keleti határon. A Mol profitérdekeltségből, költségkímélésből az utóbbi két évben lemondott az ellátás ily módon történő biztosításáról, s a Gazdasági Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal ezt megengedte neki. Megkerestük az Energiahivatal gázengedélyezési és felügyeleti osztályát, azt tudakolva: mi a véleményük az ukrán tározók kérdésköréről? Visszahívást ígértek, s a hívásukat azóta is türelmetlenül várjuk.
Több elképzelés is létezik a függőség csökkentésére (a legnagyobb "formátumú" elképzeléssel, Kóka megfejné a kútágast című, keretes írásunkban foglalkozunk.) Az Oroszországot és Ukrajnát elkerülő, Iránból induló és Románián át érkező Nabucco-vezeték kiépítése tervezett lehetőség, ám ez legkorábban 2010-2011-re épülhet meg. Ráadásul az iráni, török, szíriai, egyiptomi, kazah, türkmén és azerbajdzsáni gázt szállító vezeték útvonala szintén sok politikai kockázatot rejt.
Magyarország számára folyékony földgáz, az úgynevezett LNG felhasználása is szóba jöhet. Ezt speciális tengerjáró hajók szállítják, és a hozzánk legközelebbi adriai kikötők lennének alkalmatosak a fogadására. A gond csupán az, hogy ez jóval drágább, mint Oroszországból vezetéken érkező gáz, ráadásul Horvátországban nincs kiépítve LNG-t fogadó kikötő, ezért a horvát partoktól vezetékeket kellene építeni. Ennek ára pedig legkevesebb négymilliárd euró. A meglevő vezeték az olaj szállítására van kiépítve, és - szemben a politikusok kijelentésével - alkalmatlan gázszállításra! A hiányzó technológiai elemek kiépítése itt is öt-nyolc év, vagyis látható: rövidtávon nincs mód a jelenlegi helyzet megváltoztatására.

A gázellátás nemzetbiztonsági kockázatot is jelent

Az ország teljes energiaszükségletének 45 százalékát kitevő gázenergia-ellátás a kormány hibája miatt kizárólag az orosz importra épül. Boldogabb helyeken az ország hatóságai egy emberként kiáltanak fel: "De hát ez nemzetbiztonsági kockázat, valamit tenni kell!"
Az eddig leírtak egyik legfontosabb tanulsága, hogy a Gazdasági Minisztériumnak, a Magyar Energia Hivatalnak és a szakmának mihamarabb megoldást kell találnia a gázfelhasználás túlsúlyának mérséklésére, és alternatív energiaforrások üzembeállítására. A késlekedés nemzetbiztonsági kockázatot jelent...

Mikor is van zavar a gázellátásban?

Például kiugróan hideg idő esetén, ha a napi átlaghőmérséklet -10 °C körülire süllyed, és az ország napi fogyasztása 90-95 millió köbméter körüli mennyiségre emelkedik. Ilyenkor természetes - szerződés szerinti - a megszakítható fogyasztók olajra történő átállítása. Ez naponta mintegy 3 millió köbméterrel csökkenti a csúcsfogyasztást. Így tartósan hideg idő esetén, ha heteken át a napi fogyasztás 70-80 millió köbméter körül van. Ez a helyzet a tárolt gáz mennyiségét napi mintegy 40 millió köbméterrel csökkenti. A mostani télre 3,4 milliárd köbméter volt tározva. Ha a tárolt mennyiség a gyors felhasználás következtében 1 milliárd alá csökken, akkor a tározóból naponta maximum kivehető 47 millió köbméter is fokozatosan 30-35 millió köbméterre csökken.
Idén január elején 2,3 milliárd köbméter volt a tározókban, és február közepére várható, hogy a készlet 1 milliárd alá fog csökkenni. A napi 42-45 millió köbmétert meghaladó fogyasztás csak a tározói készletből elégíthető ki, így a napi 8-10 °C átlaghőmérsékletig, olykor április közepéig, szükséges a tárolt gáz igénybevétele. Tartós hideg vagy a tárolt gázzal történő rossz gazdálkodás esetén a tározó kiürülhet, és előfordulhat, hogy márciusban-áprilisban kell megszakítható fogyasztókat átállítani, vagy rosszabb esetben korlátozást bevezetni.
De zavar jelentkezik akkor is, ha Oroszországban és Ukrajnában a nagy hideg miatt csökken a kitermelés, és megnövekszik a belső fogyasztás. Oroszország ilyenkor a szerződött mennyiségek felett nem vállal szállítást, de most a szerződött, napi 24,5 millió köbméter mennyiség helyett 6,5-7 millió köbméterrel kevesebbet szállított. Az orosz szállítások szerződés szerinti teljesítése esetén, ha Ukrajnában növekszik a fogyasztás, és csökken a nyomás, pusztán technikai okokból nem tud a szerződött mennyiség a határon átjutni. Ennek oka, hogy a magyar import a teljes ukrán rendszeren át érkezik. És előfordulhatnak műszaki gondokból adódó, átmeneti zavarok is. Ezek kiküszöbölésére volt megoldás a 600-800 millió köbméteres, Mol-tulajdonú tározó Ukrajnában, a határ közelében, amely napi 8 millió köbméterrel tudta a kieső mennyiséget pótolni. Ám a Mol, költségmegtakarítás céljából, az utóbbi két évben nem élt ezzel a lehetőséggel.

A gázliberalizáció fonákja

Az EU által is előírt - ám nem minden ország által betartott - gázpiaci liberalizációs igényeknek még a Medgyessy-Kuncze-kormánykoalíció igyekezett maximálisan megfelelni. Ez a beszerzés diverzifikálása mellett versenypiacot kívánt létrehozni, azaz, bármelyik fogyasztó bárkitől beszerezheti a gázt.
Elméletben gyönyörű elképzelés! A liberalizációt lehetővé tevő rendelettel csak az a gond, hogy valós diverzifikálásra nincs lehetőség, hiszen a vezetékkel Oroszországhoz vagyunk kötve, így aztán valódi szabadpiaci kínálat sem létezik.
Az orosz-ukrán-türkmén részvétellel működő EURAL, Bothli vagy RoszUkrEnergo offshore cégek, vagy a magyar - szintén offshore tulajdonú - EMFESZ csak a politika és egy-egy privilegizált üzleti kör számára jelent, átláthatatlan módon bonyolult céghálón keresztül, kizárólagos gazdasági előnyöket. A liberalizáció Magyarország ellátásának biztonságát egyáltalán nem növelte, sőt, az eladók politikai és off-shore kötődése miatt bizonyíthatóan inkább csökkenti. És az álliberalizáció sokak által várt árcsökkentő hatása is elmaradt. A magyar piacra különféle néven érkező, kizárólag orosz gáz árversenye, úgymond saját magával, nem is könnyen képzelhető el.
A Mol - a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Energia Hivatal és a Gazdasági Minisztérium engedélyével, az EU hozzájárulásával - eladta a teljes gázüzletág egy részét. Ez még inkább növelte kiszolgáltatottságunkat mind az ellátás biztonsága, mind a világpiaci árak mielőbbi alkalmazása szempontjából.
Előállt az a furcsa helyzet, hogy az ország teljes energiaszükségletének 45 százalékát kitevő gázenergia-ellátás, mint nemzetbiztonságot is érintő, stratégiai üzletág - kormányunk liberális gazdaságpolitikájának következtében, nemzeti érdekeinket szem elől tévesztve -, kizárólag az orosz gáz importjára épülve, a politikailag és műszakilag bizonytalan stabilitású ukrán rendszeren keresztül érkezik hozzánk az E.ON-Ruhrgas tulajdonaként és tározási kötelezettsége mellett.
Ilyen körülmények között kiemelt fontosságú lenne, hogy a Gazdasági Minisztérium, de főleg a Magyar Energia Hivatal napi felügyeletet gyakoroljon az ellátás biztonsága és a közüzemi és liberalizált versenypiac ellátásának sorrendje fölött, hogy reálisan tudja felmérni az esetleges korlátozások szükségességét, alternatív források beállítását. Ezzel szemben a beérkező importmennyiség eladók és vevők szerinti napi nyilvántartását sem ismeri. A beérkező importmennyiség felosztása a piaci szereplők között a szakma által átláthatatlan módon történik. Megengedhetetlen a már kialakult körülmények között, hogy az úgynevezett rendszerirányítás a Mol felügyelete alatt maradjon. Ezt külön szervezeti egységként kell független és objektivitást garantáló módon működtetni.

A Mol és a lakosság

A MOL külföldi terjeszkedése, tőzsdei sikere, nyereségének növekedése dagaszthatja a honfiúi kebleket, ám a cégnek itthon is beruházásokat kellett volna végeznie. A magyar lakosság joggal igényt tarthatott volna a hazai ásványkincs- és gázvagyon kiaknázásából korábban keletkezett profit eredményeként - a gázüzletág E.ON-Rurhgas-nak történő eladása előtt - az ellátás biztonságához szükséges befektetésekre, a kapacitások bővítésére, a téli felkészülés költségeinek vállalására. (A Mol, a valamikori állami vállalat a 90-es években zömében a gázüzletág hasznából építette ki a nyeresége zömét adó finomítói kapacitását.)
Az új tulajdonos, az E.ON-Ruhrgas a szükséges fejlesztéseket biztosan minden igényt kielégítően elvégzi, de minden erre költött forintjának hasznát bőven meg fogja fizettetni a fogyasztókkal.
Az általánosan rossz, elhanyagolt és kiszolgáltatott helyzetet az átgondolatlan privatizációk, a Mol mindenek fölötti profitérdekeltsége és a hatóságok, felügyeleti szervek gyengesége okozták. A szükséges fejlesztések több éve tartó elodázása és a télre való felkészülés súlyos szakmai hiányosságai azt hozták, hogy a magyar gázellátó rendszer csak az enyhe telek kezelésére alkalmas, jelenlegi állapotában arra sem hosszú ideig. A hatóságoknak és a Mol igazgatóságának meg kell nevezniük a kialakult helyzetért a felelősöket.

Kulcsár T. Petra - K. Szabó Péter; Reform, 2006. február 2.

***

Évente 14 milliárd köbmétert használunk el

Magyarország évi földgázfogyasztása 14 milliárd köbméter. A hazai termelés évről-évre csökkenő mennyiségű, ám ma még 2,5 milliárd köbméter, tehát az import 11,5 milliárd köbméter. 1970-ben az ország teljes energiafogyasztásának 15 százaléka volt földgáz, mára 45 százaléka. A magyarországi - a teljes gázfelhasználás 82 százalékát kitevő - földgázimport Oroszország kezében lévő forrásokból szerezhető be.

***

Kóka megfejné a kútágast

A gazdasági miniszter, Kóka János újabb elképesztő "megoldási lehetőséggel" örvendeztette meg a szakembereket. Egyikőjük a Reform munkatársaitól tudta meg a "frappáns stratégiát", és majdnem félrenyelte a kávéját.
Kóka ugyanis arról beszélt - és a Mol szakemberei, lelkük rajta, hallgatnak az egészről -, hogy az orosz gáz kimaradása esetén majd északi-tengeri gázzal látjuk el az országot. Egyrészt Norvégia jelezte, nem tud eleget tenni az ilyen mértékű igénynek, másrészt az európai gázvezetékek keletről nyugatra történő szállításra vannak kiépítve. Ha ezen fordítani akar a szakmailag felkészült miniszter, akkor a keletről nyugatra tartó szállítást ideiglenesen szüneteltetni kell, ám így Nyugat-Európába is hiány keletkezik. Ám, ha volna is gázfelesleg, a legjobb esetben is maximum naponta 12 millió köbméter gáz érkezhetne nyugat felől (ennyi az úgynevezett HAG vezeték legnagyobb kapacitása), miközben az országban jelenleg beérkező import maximuma napi 54 millió köbméter.

***

Magyarok, földgáz, kutak, források, számok és számok

A) Import
1. A Gazexport-Pannonrusgaz Rt-Mol Rt. gázbeszerzési szerződése 2006-ra 10,5 milliárd köbméter Ebből 8,5 milliárd évi, azaz napi 23,3 millió köbméter átlagos mennyiség a beregszászi átadó állomáson érkezhet be keletről, 2 milliárd köbméter évenkénti, azaz napi 5,5 millió nyugatról, a Győr-Baumgarten átadó állomáson érkezik
2. A "versenypiac" számára a RoszUkrEnergo-tól a Mol, a Bothli, az EMFESZ, a Péti Nitrogénművek 3 milliárd köbméter gázt szerez be szerződés szerint, ami mintegy 8,2 millió köbméter átlagos napi beérkezést jelenthet a beregszászi határon
3. A Gas de France és a Ruhrgas 2006-ban összesen 1,2 milliárd gáz behozatalára szerződött a MOL Rt.-vel Győr-Baumgarten átadási ponton. Ez szerződés szerint napi 3,3 millió köbméter átlagos behozatalt jelent. A teljes import éves szerződött mennyisége 14,7 milliárd köbméter, a napi szerződött átlagos mennyiségek keletről napi 31,5 millió és nyugatról 8,8 millió köbméter. Ez összesen szerződés szerint naponta 40,3 millió köbmétert jelent.
4. Hangsúlyozni kell, hogy "szerződés szerint", mert a Mol Rt. hosszú ideje nem veszi át az orosz szerződés 100%-át, hanem annak csak 85%-ra csökkentett mennyiségét, amit még kötbér fizetése nélkül megtehet. A csökkentett mennyiségű átvétel azért fontos a Mol-nak, hogy helyet adjon a RoszUkrEnergotól, illetve a Bothlitól vásárolt gáznak!

B) Hazai termelés
A hazai termelés, állandó csökkenés mellett, évi 2,5-3 milliárd köbméter. Ez naponta átlagosan 7,7 millió köbméter kitermelését jelenti. A hideg napokon a maximálisan elérhető teljesítmény - rövid időszakra, a bányászati hivatal engedélyével - 10 millió köbméter.