A csütörtök esti Háttér vendége volt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke.

Friss hír az, hogy elrendelték ön ellen a vagyonnyilatkozati eljárást, illetve, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is megkapta a maga levelét a saját ingatlanával kapcsolatban. Ön mit fog lépni, illetve minek tartja tulajdonképpen ezt? Valóban kíváncsi bárki is arra, hogy akár az ön esetében, akár a miniszterelnök úr esetében mi van az ingatlanokkal, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a választási kampányban nagyvadakra lőni kötelező Magyarországon?

Én csak a magam nevében és ügyében tudok nyilatkozni, a miniszterelnök úr kabátját nem viselem. Legutóbb, mintegy 180 napon keresztül vizsgáltak mindenfajta mondvacsinált vádakkal elölről, hátulról, alulról, fölülről. Nyilvánvalóan ez az újabb akció egy politikai provokáció, így is kell kezelni. Én az elmúlt 15 évben megtanultam együtt élni az ilyen politikai provokációkkal. A helyzetem meglehetősen egyszerű. 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, minden évben azon kevés képviselők közé tartozom, aki minden évben a magáét és a feleségéét is, mármint a vagyonnyilatkozatokat nyilvánosságra hozta, tehát az egész ország 1990-től kezdve mindent tudhat, amit tudni akar. Ha kíváncsiak, kutakodhatnak. Nincs takargatnivalóm, mindent nyugodtan megnézhetnek, ezt meg, amiről most beszélgetünk, tekintsük egy egész egyszerű politikai provokációnak.

Azzal kezdte, hogy évértékelőkön túl vagyunk, és hogy a választásokon innen. Az évértékelő beszédek témái meglehetősen hasonlóak voltak, és hangsúlyozom, a témái, tehát adókról, társadalombiztosítási járulékról, nyugdíjról, egészségügyről, munkahelyekről, kis- és középvállalkozókról, agráriumról beszélt gyakorlatilag ön is és a miniszterelnök úr is, gondolom ezzel nincs is baj. Nyilván más-más megoldást kínáltak, ezzel sincsen baj. Ön azt mondta, hogy jelentős járulékcsökkentésre van szükség, és hogyha a Fidesz kormányra kerül, ezt meg is lépi. Azóta ezt már jó páran megtámadták, kielemezték. Ön mit gondol, hogyan lehet valóban csökkenteni a járulékokat? Ugyanis az rendben van, hogy ezt megígérik, de nyilván ezt majd meg is kell tenni, hogyha módjuk lesz rá.

Reméljük, hogy lesz rá módunk. A két évértékelőnek mondott beszédet én nem hoznám egy kalap alá, mert ez műfajában két különböző dolog. A miniszterelnök úr a parlamentben mondott egy idényindító beszédet, amiben értékelte a mögöttünk hagyott időszakot. Az a hagyomány, amit pedig talán nyolc évvel ezelőtt teremtettünk, amely a parlamenten kívül egy nagy közéleti esemény formájában az ország figyelmét önmagára irányítva próbál beszélni az ország állapotáról, a mögöttünk hagyott időszakról, az előttünk álló reményekről, az meg egy másik műfaj. Tehát szerintem azt a sajátos hangulatot és izgalmat, meg lehetőségeket, amelyek egy parlamenten kívüli beszéd esetében nekem megadatnak, értelmetlen számon kérni a miniszterelnök úron, akinek egy sokkal szárazabb körülmények közepette, a parlamenti szabályok szerint és a törvényhozás szívében kell beszélnie.

Majdnem hogy megvédi most Gyurcsány Ferencet?

Nem, csak mind a kettő más volt. Az egyik körte, a másik alma, bár mind a kettő gyümölcs, de nehéz őket összevetni. Inkább azt szerettem volna elkerülni, hogy méricskéljük a kettőt. Tb-járulék: mindenkinek elmondom, akivel tudok beszélni, hogy mi megoldásokat kínálunk, tehát mi nem a tb-járulék csökkentését ígérjük, hanem a munkahelyek megvédésére és új munkahelyek létrehozására kínálunk egy megoldást. És olyan megoldást kínálunk, amelyet már kipróbáltunk, és amely már bevált. Kipróbálták külföldön, ott is bevált és kipróbáltuk mi itt Magyarországon és itt is bevált.

Van arra valamilyen hatástanulmány, hogyha valóban most ezt meglépnék, akkor azt a hatást váltaná ki, amit várnak tőle, hiszen a gazdasági körülmények változnak négy év alatt?

Ma a közgazdaságtudományon belül Magyarországon az ismert tanulmányok alapján egyetértés van abban, hogy egy százaléknyi tb-járulék csökkentés körülbelül 19 ezer új munkahelyet hoz létre. Amikor 1999-ben 6 százalékpontos csökkentést hajtottunk végre, akkor a következő évben 117 ezer új munkahely jött létre, rá egy évre pedig még 37 ezer, pedig akkor már nem változott a kulcs. Tehát bátran mondhatom, hogy egyszer a saját bőrünkön megtapasztaltuk, kipróbáltuk és bevált. Hogyha 6 százalékpontos csökkentést hajtunk végre, akkor 150 ezer munkahely jön létre két év alatt. Most azt mondom, hogy szerintem, ha igaz az az állítás, hogy egy százalékpontos csökkentés 19 ezer új munkahelyet hoz létre, akkor ez 190-200 ezer új munkahely. Nem kell meglepődni a magas számtól, hiszen nyilván ezeknek egy része olyan munkahely, amely egyébként ma is létezik, csak a szürke- vagy a feketegazdaságban. Ezt onnan tudom, hogy a vállalkozók mondják, tehát nem bírálom őket.

Tehát ők azt mondják, hogyha náluk maradhatna valamennyi pénz, amit most muszáj befizetniük, akkor ők azt részben arra fordítanák, hogy kifehérítsék ezeket a szürke, fekete szerződéseket, munkahelyeket?

Így van. Ezt a javaslatot, a 10 százalékpontos csökkentést maguk a vállalkozók fogalmazták meg a Gazdasági konzultáció során. Most mindenki úgy tekint erre, mint a Fidesz javaslatára, de az igazság az, hogy mi csak hangot adtunk ennek a javaslatnak, ez valójában a magyar vállalkozói világ javaslata. Én két dolgot kértem a vállalkozóktól a konzultáció során is meg a Vállalkozók Pártjával aláírandó megállapodáskor is, hogy mi készen állunk arra, hogy a mostani régi magyar államot egy új magyar állammal váltsuk föl, kevesebb legyen a bürokrácia, könnyebb legyen az üzleti életet létrehozni és működtetni Magyarországon. Csökkenteni is fogjuk a közterheket, de két dolgot kérünk cserébe a vállalkozóktól, mert ez egy megállapodás. Az egyik, hogy ne zárjanak be munkahelyeket, illetve hozzanak létre újakat. Valamint, hogy emeljék a fizetéseket. Tehát én a tb-járulék csökkentéstől azt is várom, hogy Magyarországon nőni fognak a bérek. Ha Magyarországon nem sikerül emelnünk a béreket, akkor a legjobb szakembereink el fognak menni külföldre és elveszítjük a gazdasági növekedéshez szükséges legfontosabb föltételt, vagyis a jól képzett, fölkészült munkaerőt. Tehát én egy fontos programpontnak tartom, hogy Magyarországon legyen gyors ütemű, nagy arányú béremelés. Ez csak akkor lehetséges, ha a vállalkozók tudnak többet fizetni. Akkor tudnak többet fizetni, ha az állam kevesebbet vesz el tőlük.

Nyilván nem a kormány tudja emelni a béreket, hanem a vállalkozók.

A kormány a saját alkalmazottainak a bérét szokta emelni, ami egyfelől előnyös, másfelől pedig komplikációkat okoz a gazdaságban. Ha annyi embert foglalkoztatnánk csak az állam keretein belül, amennyire szükség van, akkor az állami alkalmazottak béremelése is kizárólag pozitív hatásokkal járna. Ma szerintem az állam nagyobb annál, mint amire szükségünk van.

A közszféra meg a versenyszféra versenyképességéről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének megvolt a maga véleménye.

Az egy nagyon fontos tanulmány egyébiránt, amit ön most idéz, mert kimutatja, hogy egy átlagos magyar vállalkozónak hány órát kell eltöltenie Magyarországon ügyintézéssel és ezt összeveti a többi nyugat-európai országéval. És kiderül, hogy az is egy versenyhátrány, hogy nekünk, ha az állammal kapcsolatban kell lépnünk, mármint ha a magyar vállalkozóknak a saját államukkal kapcsolatban kell lépniük, az sokkal több energiát és pénzt visz el, mint amikor ugyanezt teszik a nyugati versenytársaik.

Egy politikustársa nyilatkozatából idéznék a járulékcsökkentéshez kapcsolódva. Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke azt mondta egy televíziós műsorban, ha valaki nem mondja meg, hogy mi történjen a kórházakkal, az ne beszéljen járulékcsökkentésekről. Ezt csak azért idéztem, hogy mondja meg, hogy mi történjen a kórházakkal.

Van egy éles vitánk a szabad demokratákkal. Mi az egész egészségügyet állami felelősségi rendszerben akarjuk tartani. Tehát azt gondoljuk, hogy az egészség nem üzlet és nem szolgáltathatjuk ki az elmúlt 15 évre jellemző vadkapitalista viszonyoknak a magyar egészségügyet. Az állam felelősséggel tartozik azért, hogy elérhető, tisztességes színvonalú egészségügyi szolgáltatást, gyógyító szolgáltatást nyújtson a polgárainak. Ezért nem támogatjuk a kórházprivatizációt és nem akarjuk beengedni a magántőkét olyan területen sem az egészségügybe, ahol csak a profit számítana és szétszakítaná Magyarországot szegény emberek ellátására szakosodott rossz minőségű kórházakra, valamint luxus kórházakra.

Most én abszolút nem politikai szlogenek szintjén, de azt mondom, hogy ez persze nagyon szép dolog, de ma úgy fest a helyzet, hogy én elmegyek egy orvoshoz egy rendelőbe vagy a kórházába, ő azt mondja nekem, hogy ezzel a problémával jöjjön el hozzám a magánrendelőmbe, ott fizetek neki valamennyit, majd azt mondja, hogy lehet, hogy kéne egy kis beavatkozás, jöjjön vissza a kórházba, ott majd megcsinálom a kórház eszközeivel, és majd ott szintén adok neki a zsebébe valamit, és tudjuk, hogy a borítékos rendszer hogy működik. Nagyon sokan ezt tapasztalják.

Ezt elsősorban azok tapasztalják, mert még ők vannak jobb helyzetben, akik valami kis pénzt tudnak ezért adni. De képzelje el azokat, mondjuk van 3,5 millió ember Magyarországon aki nyugdíjas, van körülbelül 3 millió szegény ember, képzelje el ezeket az embereket, akik nem tudnak elmenni a magánrendelőkbe, ővelük mi lesz? Tehát az egészség nem üzlet. Az egészségnek természetesen a gazdaság alapjait, törvényszerűségeit tiszteletben tartva kell működnie, de nem lehet kiszolgáltatni a haszonszerzésnek az emberek betegségét, illetve magukat az embereket.

A másik hívó szó az ön évértékelésében a magyar szolidaritás volt. Mit ért ez alatt?

Beszéljük ezt meg, egy kicsit másképp látom. Egyetértek önnel abban, hogy a szolidaritás lelke az emberek lelkében van. Tehát valóban ember és ember közötti viszonyról beszélünk. Utaltam is erre, hogy az elmúlt 15 év vadkapitalista tolongása közepette ez az érték, amely még a legnehezebb időkben is a magyarokra azért jellemző volt, mint hogyha megfakult volna, talán el is tünedezett, és az állam - továbbfűzném az ön gondolatát, talán más irányba is, mint ön szándékozta - azonban példát mutat, vagy rosszat, vagy jót. Ma az állam rossz példát mutat. Magyarországon ma jobb- és baloldali embereknek közös érzése az, hogy nem ők a legfontosabbak ebben az országban. Én az országjárás során elsősorban ezzel a tapasztalattal gazdagodtam. Van egy közös érzés, ami erősebb szerintem mindenfajta pártellentétnél meg ideológiai különbségnél: a magyar emberek úgy érzik, hogy nem ők a legfontosabbak Magyarországon. A bátrabbak meg a radikálisabbak ezt úgy mondják, hogy elegünk van abból, hogy harmadrangú állampolgárok vagyunk a saját hazánkban. Itt mindig valaki más, valami más mindig fontosabb, mint mi magunk. Ez szinte tapintható, kézzel megfogható hangulat. És hogyha a vállalkozókkal beszélek például, akkor ők azt mondják, hogy az állam rossz példával jár élen, mert a magyar vállalkozók helyett a külföldieket részesíti előnyben. Nézzük meg a közbeszerzést. Mi befizetjük az adóinkat, az állam ezeket begyűjti, egy részét pedig fejlesztésre fordítja. Nyugat-Európában éppen ezért a közbeszerzéseknek, tehát a mi adóink elköltésének, adóösszegeinknek a 70 százalékát a helyi, tehát a hazai vállalkozók viszik el, a többi marad a külföldieknek. Magyarországon ez pontosan fordítva van. Magyarországon az történik, hogy a magyar vállalkozók talán hozzájutnak 25-30 százalékhoz, a többit meg elviszik a külföldiek. A hatóságok működésében is azt tapasztalják az emberek, hogy akinek nincs pénze, azt időnként emberszámba se akarják venni. Gazdasági ügyek elintézésénél márpedig több pénzük mindig a külföldieknek van. És sorolhatnám végeláthatatlanul ezeket a példákat. Külföldi tőkére természetesen szükség van, minden ország használja is. De más országok is jártak hasonló cipőben, mint mi, mégis úgy látom, hogy míg Szlovákiában vagy akár Lengyelországban a szolidaritás az emberek között is, valamint az állam és az emberek között is erősebb. Amikor én ezt a mondatot kimondtam, ez kisebbfajta botránykő lett. Lengyelországban, Szlovákiában mindenki evidenciának kezelné, hogy kell lenni egy helynek a világon, ahol mi vagyunk a legfontosabbak. Mi nem akarunk kivételezettek lenni Ausztriában, Németországban vagy bárhol máshol, de van egy ország, ahol azt várjuk, hogy mi legyünk a legfontosabbak, a mi szempontjaink legyenek az uralkodók, bennünket vegyenek az első helyre, ahol elsősorban a lehetőségeket mi tudjuk kihasználni. Nem akarok arról beszélni, hogy az elmúlt 15 évben mi hogy volt és az menthető vagy nem, én most már a jövőről akarok beszélni, nem lehet folytatni már azt, ami eddig jellemző volt. Tehát az államnak segítenie kell a saját polgárait. Az állam a labdát nem passzolhatja mindig a külföldiekhez. Egy csapatban játszik az állam a saját polgáraival, ott kell tartani a labdát, legyen szó közbeszerzésről vagy legyen szó privatizációról. Ha a szegénységünkre hivatkozva állandóan minden lehetőséget átengedünk másoknak, akkor milyen lehetőségek maradnak a magyarok kezében? Ha minden lehetőség a külföldiekhez jut, akkor a külföldiek és miközöttünk meglévő, a mi rovásunkra fönnálló fejlettségbeli különbség vajon mitől fog eltűnni?

Nagy kérdés az, hogy mit gondolnak önök családi adózáson...

A magyar adórendszer ma családellenes. Beszéljünk hát a családi alapon történő adózás lényegéről. El szoktam mondani, hogy a magyar adórendszer munkaellenes, mert a vállalkozókat arra ösztönzi, hogy ne vegyenek föl több alkalmazottat. Vállalkozásellenes, mert a vállalkozásokat mindenfajta terhekkel sújtja, ami indokolatlan. Családellenes, mert akinek több gyermeke van, az nem tudja ezt a szempontot érvényesíteni az adózásában. És magyarellenes is, mert a magyarok számára kedvezőtlenebb, mint a külföldiek számára. Ami a családokat és az adót illeti: mi azt szeretnénk - ez a mondandónk lényege -, hogy a gyermekvállalást Magyarországon tekintsük vállalkozásnak. A vállalkozásoknak is van költsége, és azt leírhatják. Éttermi számlákat, gépkocsikat, telefonokat, ügyintézési költségeket, a cég központjának takarítási költségeit, hogy csak néhányat soroljak. De ha az ember gyermeket nevel, akkor az állam mintha nem akarná tudomásul venni, hogy az is egy vállalkozás, annak is költségei vannak, azokat is le kell írni az adóból. Ezért mi azt szeretnénk, ha a gyermeknevelés költségeit le lehetne írni az adóból. És ezért vezettük be a gyermekek után járó adókedvezményt, ami lényegében egy átalányköltség-leírás volt. Most ez az a szemlélet, meg ez az út, amin szeretnénk továbbmenni. Hogy technikailag aztán mit kell összevonni mivel, az is egy érdekes kérdés, de a lényeget nem érinti, mert a vita Magyarországon ma azon van, hogy legyen-e ilyen vagy nem. Ugyanis korábban volt, bár Medgyessy miniszterelnök úr megígérte, hogy nem fogja megszüntetni, de mégis, idén január elsejétől a mostani kormány a gyermekek után járó adókedvezményt, vagyis a gyermeknevelés költségeinek leírási lehetőségét megtagadta a családoktól és megszüntette.

Tanultabb közgazdászok azt mondják, hogy nagy veszélyben van a nyugdíjrendszer, nem azért, mert az állam ki szeretne vonulni vagy mert cserben akarná hagyni a nyugdíjasokat, hanem egyszerűen azért, mert öregedik a társadalom, tehát egyre több rászoruló lesz egyre kevesebb befizetőre.

Így van, valóban, ha nem születik elegendő gyermek, akkor nem lesz, aki dolgozzon és ha nincs, aki dolgozzon, nem lesz, aki befizesse a nyugdíjjárulékot. Ez egy történelmi perspektívájú problémája, súlyos kihívása Magyarországnak. De van itt egy másik baj is, azok az emberek, akik szeretnének munkához jutni és dolgozni akarnak, azok sem jutnak munkalehetőséghez. Így ahelyett, hogy ők fizetnének a munkájuk után járulékot, az állam fizet munkanélküli segélyt. Ma egy munkaellenes szemléletmód van Magyarországon. Én nem a kormánnyal hadakozom meg nem a miniszterelnökkel, én egy szemléletmóddal hadakozom, és állítom, hogy ma egy munkaellenes szemlélet jellemzi a kormányzati munkát. Ezt kell megváltoztatni és munkabaráttá tenni. Magyarországon 700 ezer embernek nincs tartós munkája, 400 ezernek semmilyen, 300 ezernek pedig hébe-hóba. Ezek az emberek akarnának dolgozni, hozzá tudnának adni az ország erejéhez, még nyugdíjjárulékot is tudnának fizetni, de miután rosszul működik a gazdasági rendszer, ezt nem tudják megtenni. Ráadásul minden egyes munkanélküli Magyarországon 750 ezer forintjába kerül a költségvetésnek egy évben. Csak a tavalyi évben azért, hogy elvesztettünk 60 ezer munkahelyet - ezért mondom, hogy munkaellenes a gazdaságpolitikája a kormánynak, mert tavaly is munkanélkülieket termeltünk, 60 ezer új munkanélküli jelent meg Magyarországon...

Nem a munkanélküli segélyt venné el a rászorulóktól.

Nem, sőt. Munkát szeretnék nekik adni. Azokról nem beszélek, akik nem akarnak dolgozni, mert az egy másik kategória. Most azokról az emberekről beszélnek, akik szeretnének dolgozni. Nem jobb lenne ezt a pénzt munkabérként odaadni nekik, mint munkanélküli segélyként? Visszatérve a nyugdíjra. Én azt mondom: ha van munka, akkor van nyugdíj is. Ha valaki dolgozik az országban, akkor van nyugdíjjárulék-befizetés és akkor lehet nyugdíjat fizetni. A 13. havi nyugdíj alapjait is végül is úgy sikerült megvetni, hogy Magyarországon 230 ezer munkahely jött létre. Ha most újabb munkahelyeket tudunk létrehozni, ami előfeltétele a 14. havi nyugdíjnak, de ha ezt meg tudjuk tenni, és én hiszem, hogy meg tudjuk, hiszen egyszer már sikerült, egyszer már gatyába ráztuk az ország gazdaságát, szerintem ez menni fog a következő alkalommal is, ha ezt meg tudjuk tenni, akkor előáll az a költségvetési bevétel, amiből a nyugdíjasoknak kifizetjük a 14. havi nyugdíjat. A 14. havi nyugdíj fontos, a következő ciklus egyik legfontosabb vállalása és teljesíteni is kell. Az országjárás során azt láttam, hogy nagyon sok nyugdíjas a munka nélkül lévő fiát meg unokáját támogatja. És én azt tapasztaltam, hogy a nyugdíjasoknál a pénz jó helyen van, az egyfajta családtámogatási rendszerként működik, tehát a nyugdíjasokra lehet számítani, hogyha családról van szó, csak segíteni kell őket, például a 14. havi nyugdíjjal.

Nyilván akkor is több pénz marad a kasszában, hogyha sikerül valamennyit megtakarítani és sokféle elképzelés van. Mondjuk mennyi minisztériumot hagynának önök és milyen struktúrában?

Működik egy szakmai munkacsoportunk, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és különböző alternatívákat dolgozott ki. Van olyan elgondolás és rendszer, amiben hét minisztérium van, van amelyikben nyolc, van amelyikben 12, van amelyikben 15. Én a minél kisebbnek vagyok egyébként a híve, de sajnos ez nem olyan, mint az étlap, hogy az ember választhat, az a kérdés, hogy lesz-e hozzá fölhatalmazás. Én azért hirdettem meg az új politikát, amely felére akarja csökkenteni a parlamenti képviselők létszámát, az önkormányzati képviselők létszámát, a politikából élő emberek számát radikálisan le akarja csökkenteni.

Nem fognak neki örülni sokan.

Sokan meg fognak. És ha azt nézzük, hogy mi a közös érdekünk, Magyarország közös érdeke, akkor azt kell mondanom, hogy az a politikai osztály, amelyik ma él, az túlságosan nagy, az országnak nincs erre szüksége és túl sok pénzt is visz el. Itt igen komoly megtakarításokat lehet végrehajtani. Azt a luxuskormányzást, amely jellemezte a mögöttünk hagyott négy évet, azt mindenképpen meg kell változtatni és egy soha nem látott puritán, radikálisan puritán kormányzást kell Magyarországon megvalósítani. Tízmilliárdok folynak ki gépkocsira, telefonra, bútorra, a kormány önmaga reklámozására, és így tovább. Ezek olyan luxuskiadások, amelyet az ország nem engedhet meg magának. De a szükségesnél több politikus is egyfajta luxuskiadás, amit szerintem érdemes megszüntetni. Tehát azt akarom mondani, hogy a választóktól kapott bizalom függvénye, hogy mekkora lesz az állam. Minél nagyobb bizalmat fogunk kapni, annál kevesebb politikus és annál jobban, szorosabban szervezett és kisebb állam lesz Magyarországon. A koalíciós kényszerek, patthelyzetek sajnos mindenfajta kellemetlen következményekkel járhatnak, például az államapparátus méretére vagy a minisztérium számára nézvést. Én szeretnék kellő bizalmat kapni a választópolgároktól.

A választási kampány nemcsak a pártok, de a személyek versenye is. Egy-egy dolgot mondjon, hogy miben jobb és miben rosszabb ön, mint Gyurcsány Ferenc.

Megismétlem azt, amit az előbb mondtam, hogy én nem harcolok és nem küzdök Gyurcsány Ferenccel meg az MSZP-vel sem. Én egy szemléletmóddal állok hadban, egy szemléletmódot szeretnék megváltoztatni. Elsősorban azt a szemléletmódot, amely családellenes és amely munkaellenes Magyarországon. És egy olyan szemléletmódot szeretnék e helyébe ültetni, a kormányzat magas polcaira helyezni azt a gondolatot, hogy a munka, az otthon és a család a legfontosabb dolog Magyarországon. Olyan világot fogunk építeni - sokan mondják, hogy ez nem lehetséges, de tévednek, mert elég erősek vagyunk és meg tudjuk csinálni, mert Magyarország képes arra - hogy munkalehetőséget adjon mindenkinek, aki dolgozni akar. El kell érnünk a teljes foglalkoztatást és szerintem mindent erre kell összpontosítani. Ha munka nincs - ez be kell látnunk -, akkor semmi nincs. Ha munka van, akkor minden van. Én ezért a szemléletért és egy ezzel szembenálló szemlélet ellen küzdök.

Forrás: Magyar Rádió

fideszfrakcio.hu