Nem csupán a leütött mennyiség megdöbbentő, de mintha a kormányfő olvasta volna kritikai megjegyzéseinket. Az első néhány bekezdés megdöbbentően emberire sikeredett, már ami a bálban való megjelenés szabályait, a szmokingot, és az embert figyelő embereket illeti. Teljesen hiteles, ezért ezennel el is hiszem, hogy maga Gyurcsány írta vagy diktálta a blogot.

Aztán kissé didaktikus stílusban némi kampányszöveg következik úgy két-három gépelt oldal terjedelemben, majd végre valami kis szakmai titok a boszorkánykonyából: nem nagyon írnak már neki beszédet. Nem tudja felolvasni mások szövegét. Tényeket tartalmazó szövegeket nyomnak a kezébe, és általában tíz perce van, amíg a helyszínre ér, hogy ebből beszédet gyúrjon. Így aztán már érthetővé válik utóbb az öregecskedő feleségek és a szaúdi terroristák kérdése is. Ezekről egyébként nincs szó a blogban, csak én próbáltam magyarázni a miniszterelnök bizonyítványát.

Ezután az informatív rész után igazi politikusi vicc következik, idézzük szó szerint: "Országos listát terjesztettünk elő Hiller Pistával. Az országos lista a bejutás lehetősége, a Parlamentbe való bejutás lehetősége nagyon sokak számára, az egyetlen lehetőség. Szóval a jövő, a karrier, az egzisztencia. Ilyenkor a politikus presztízse forog kockán. Rajta van a listán, vagy nincsen. És ha rajta van, akkor hol szerepel rajta. Az elmúlt választásokat megelőzően ebből mindig nagyon hosszú vita volt, helyenként elkeseredett vita, indulatos vita. Érthető okokból. Én meg azt gondoltam, hogy két módon lehet elejét venni ennek a vitának és nyugalmat teremteni. Az egyik, amit általában is gondolok a személyi döntésekről, meg a személyi kérdésekről, hogy hosszú, nem nyilvános előkészítés után nagyon gyorsan kell dönteni. A személyi kérdések nem viselik el, hogy nyílt vitát folytassunk róluk. Ezért aztán a döntést megelőző napig még az elnökségnek sem mutattuk meg a javaslatunkat. Nem bonyolult ez a kérdés. Mindenkinek megvan a maga véleménye, ráérünk azt a döntés előtt gyorsan megbeszélni, hogy ki mit gondol."

Vagy ez komoly volt?

Úgy látszik igen, mert sajnos a napló hátralévő bejegyzései mind a tárgyhoz kapcsolódnak, és sajnos kissé ellaposodnak. Sehol egy én, ti meg a Hillepisti.

Mindenesetre a helyzet javuló tendenciát mutat.

Kozák Atamán, 2006. február 5.