Hétfőn a koalícióhoz tartozó Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) bejelentette, hogy kilép a kormányból, mert az nem hajlandó azonosulni a Vatikánnal megkötendő egyezmény tervezetével, melynek aláírása esetén a szlovákiai orvosok a lelkiismereti aggályokra hivatkozva megtagadhatnák az abortuszt, vagy a művi megtermékenyítést célzó műtétekben való részvételüket.

A liberális szemlélet szerint ez a nők jogainak megnyirbálását jelentené. A miniszterelnök, a szintén keresztény párt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió - Demokrata Párt (SDKÚ-DS) élén álló Mikulás Dzurinda úgy látja: az ilyen szellemű szerződés az ország jogrendjével is összeegyeztethetetlen.

Dzurinda kabinetjének az ősszel esedékes országos képviselőválasztásig van mandátuma a kormányzásra. A hétfői fejlemények egyik lehetséges folytatása az idő előtti választás kiírása. A rendes időpont közelsége és a választási törvény vonatkozó megkötései miatt mégsem ez látszik a legvalószínűbb megoldásnak. Igaz, az is elképzelhető, hogy a jelenlegi jobboldali koalíciós szerkezet egy idő előtti választáson jobb esélyekkel indulhatna, mint a rendes időpontban, bár a jelenleg ellenzékben politizáló baloldali erő, a Robert Fico vezette SMER (Irány) - Szociáldemokrácia, amely 30 százalékos tartós támogatással bír, ennek ellenére sem számíthat olyan biztos partnerekre, akikkel tudna, vagy hajlandó lenne kormányt alakítani.

Második lehetőségként merül fel, hogy Dzurinda kormánya az egykori nagy ellenfél - az előző két választáson győztes, de partner híján kormányalakításra képtelen - Vladimír Meciar vezette erő, a szintén ellenzéki Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) csendes támogatásával ki tudja húzni az őszi választásig. A "megbékéltnek" mutatkozó, de ma is a régi hatalmi ambíciókat hordozó Meciar azonban olyan politikai engedményekre kényszerítheti Dzurindát, amelyek teljesítése a reformok folytatásának kerékkötője lehet. Elemzők szerint Meciar támogatásáért minimum a pozsonyi és a kassai repülőtér, valamint a vasút privatizálásának leállításával kellene fizetni.

A harmadik lehetséges változat abban az esetben állna elő, ha a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is kilépne a koalícióból. A magyar párt a két kormányzási időszak során többször fenyegetőzött kilépéssel. Két emlékezetes helyzetet érdemes felidézni. Az egyik, amikor a szlovák erők az ország területi-közigazgatási térképének újrarajzolásával - megyénként - olyan statisztikai kisebbségbe kényszerítették a magyarokat, amely a tavaly őszi megyei választások során meg is teremte a szlovák érdekeknek megfelelő "gyümölcsöt", az MKP kudarcát, a megyei közgyűlésekben elveszített 26 magyar mandátumot. Az MKP a kedvezménytörvénnyel és az oktatási támogatásokkal kapcsolatos hosszú hercehurcája idején is ki akart lépni a kormányból, mert Dzurinda nem állta a magyarországi támogatások "beengedésével" kapcsolatos ígéretét.

Végül is az MKP egyszer sem lépett ki: nyolcadik éve vesz rész Dzurinda két egymást követő kormányában. Ha a magyarok most mégis "kiugranának", akkor valószínűleg hivatalnokkormány töltené ki a hátralevő időt. Jóllehet az MKP fel tudja mutatni az önálló szlovákiai magyar egyetem létrehozását, választóinak szociális elégedettségéről azonban ugyanúgy nem adhat számot, ahogy arról sem, hogy választói minden fenntartás nélkül nyugtáznák a párt kormányzati időszak során tanúsított magatartását. Az MKP azonban aligha hagyja el a süllyedő hajót, amelyen korántsem olyan nagy a lék, mint amilyennek a kereszténydemokraták kilépésének első óráiban látszik.

A hétfő este berobbant válsághír ugyanis korántsem jelenti azt, hogy a hátralevő hét hónapban nem Mikulás Dzurinda lesz a miniszterelnök. Ennek több módozata is kínálkozik. A legvalószínűbb, hogy maradása érdekében lemond, majd az államfőtől ismét megbízást kap a kormányzásra, és mert ezek után már nem a parlamentnek, hanem a köztársasági elnöknek tartozik elszámolással, a szeptemberi választásig a parlamenti erőviszonyoktól függetlenül is kitöltheti az idejét.

Dzurinda számára most ez a legfontosabb, hiszen a hátralevő hét hónap már a - régen folyó - választási kampány besűrűsödő időszaka lesz. Korántsem mindegy, hogy ezt szerény támogatottságot élvező pártja, vagy a kormány élén küzdi-e végig. Az utóbbi pozícióban ugyanis sokkal könnyebben és sokkal több választót tud meggyőzni arról, hogy a keservesen megszenvedett reformok hozadékait az emberek majd csak akkor élvezhetik igazán, ha harmadszorra is az kormányoz, aki a reformokat elkezdte, aki végig is viszi a folyamatot. Mert ha mégsem, akkor minden erőfeszítés és minden megszorítás hiábavaló volt, minden kútba esik.

Lehet, hogy kiderül: a kereszténydemokraták kiugrása jobban kedvez Mikulás Dzurinda túlélési érdekeinek, mint bárki másnak?

Dzurinda egyébként is nagy túlélő, hiszen közel nyolc év alatt olyan válsághelyzetek sorozatából tudott kilábalni, amelyekbe másnak már az első lépésnél beletörött volna a bicskája. Lehet, hogy Mikulás Dzurinda épp ezzel a hétpróbás bicskával tud ösvényt vágni a harmadszori miniszterelnöki szék felé, melynek körvonalai ugyan még nem látszanak, hiszen a bútordarabot a két kormányzati időszak alatt igencsak benőtte a politika burjánzó növényzete. Dzurinda azonban tudja, hogy az a szék ott van, és a hozzá vezető utat is tudja. Ez az út tekervényes, de igen célravezető.


MTI - fideszfrakcio.hu