Az abszurd jelenségek sorába illeszkedik az úgynevezett SZDSZ elnökének tegnapi nyilatkozata is, ám Kuncze Gábor szavai megérdemlik az alapos kivesézést. Azok ugyanis egy olyan (többé-kevésbé persze nyílt) titokról rántják le a leplet, mint Bauer Tamás elhíresült közlése: Kuncze többek között azért lett kormányfőjelölt, mert nem zsidó, és szülei nem voltak kommunista funkcik.

A pártszolgálati televízió reggeli műsorában a belügyminiszterként odakozmált politikus azt fejtegette, a szabad demokraták most nem lépnek koalícióra az MSZP-vel, ha az a választáson abszolút többséget szerez. Arra a közbevetésre, hogy pártját korábban nem zavarta ez az apróság, Kuncze Gábor a következőt válaszolta: 1994-ben az SZDSZ rendszerváltó pártként, az ország érdekében lépett be az abszolút többséget szerzett MSZP mellé a koalícióba, hogy hitelesítse az országot és a magyar politikát.
Az úgynevezett SZDSZ 1990-ben nem egyszerűen liberális, hanem harsány és kérlelhetetlen antikommunista erőként lett az ország második pártja.

Felháborodottan utasította vissza az MDF-kormány, majd az akkori szövetségese (Fidesz) részéről is megfogalmazott állítást, miszerint antikommunizmusa csupán álca, valójában szoros kulturális kötelékek és gazdasági érdekszövetség fűzi az utódpárthoz. Kuncze mondata fényében a "demokratikus" chartára a balliberális koalíció előszobájaként emlékezhetünk; a parlamenti logikán átlépő 1994-es koalíciókötéssel a párt elveszítette önálló pólusképző erejét (Tölgyessy Péter). Az MSZP mögé beállt "SZDSZ" végérvényesen nélkülözni kénytelen korábbi szavazói legalább kétharmadát; intellektuálisan izgalmas személyiségei sorra hátrálnak vissza a civil szférába; a pezsgő szervezeti élet a múlté: a megfáradt maradékot könnyen lenyelheti a gyurcsányi étvágyú újdonsült pártkáder, Kóka János.

De nehogy azt higgyük, hogy az ország érdekében vállalt áldozatot a párt az MSZP oldalán. Amit tett, hatalomért, pozíciókért tette, s a demokratikus jobboldaltól való atavisztikus rettegése motiválta; az ügynökügyben ciklikusan feltámadó antikommunizmus csupán a holdudvar hamis tudatának megnyilvánulása. Az "SZDSZ" a korrupció vagy a demokratikus elvek tekintetében nem tehet szemrehányást partnerének. Miniszterei az MSZP-kormány kisgazdái: botrányról botrányra bukdácsolnak, szakmai teljesítményük siralmas, az oktatási tárca például Magyar Bálint irányítása alatt lassan egy közepes csomag gemkapcsot sem tud szabályosan beszerezni.

Az ország hitelesítésére vonatkozó kunczei hivatkozás amúgy értelmetlen, hiszen a szocialisták tudtommal demokratikus választáson szereztek többséget. A nyilatkozat azt bizonyítja, hogy az "SZDSZ" valójában sohasem volt rendszerváltó párt, a jelek szerint azt sem érti, miként működik a demokrácia, küldetése pedig a neoliberális elveket és gyakorlatot magáévá tevő posztkommunista elit hatalomra segítése, illetve hazai és nemzetközi legitimálásának biztosítása.

Azzal, hogy a D-209-es titkosrendőr után a KISZ-káderből lett, morál nélküli milliárdost az országra szabadította, az "SZDSZ" beteljesítette küldetését. Politikusai számára rossz hír, hogy a baloldal vezére éppúgy kétpárti erőtérben gondolkodik, mint gyűlölt ellenfele, Orbán Viktor.

Forrás: Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2006. február 9.