A közvélemény számára kevésbé ismert, hogy a Koreai-félsziget északi része a világ egyik legnagyobb ásványkincs lelőhelye, szinte a teljes Mengyelejev-táblázat megtalálható. Eddig mintegy 350 különböző ásványi előfordulást tártak fel, közülük 14O-150 gazdaságilag is hasznosítható. Arany, ezüst, réz, wolfram, molibdén, magnezit, barit, grafit, fluorit tartalékai világ-viszonylatban is jelentősek. Gazdag vas, szén, ólom, horgany, alumínium, számos más fémes és nemfémes ásványi lelőhely ismert, nem is szólva uránium, germánium, kadmium, nikkel, higany, kobalt, króm, platina, arzén előfordulásokról. A koreai háborút (1950-1953) követő évtizedekben a phenjani vezetés elhanyagolta a kitermelőipart, s főként a gépipar, a vegyipar és az építőipar fejlesztését szorgalmazta. Bár az ország területe túlnyomó részt hegyvidék, s jelenlegi közlekedési-szállítási infrastruktúrája, a bányák technikai-technológiai színvonala igen elmaradott, a viszonylag kis területén (122 ezer km2) a lelőhelyek, a bányák többsége a tenger közelében található. Jelentőségüket növeli, hogy a fejlett iparral rendelkező Dél-Korea és a szomszédos Japán nyersanyagokban szegények, gazdaságuk erősen importigényes.

Kína is fokozottan érdeklődik az észak-koreai ásványkincsek kitermelése iránt, vállalatai részt szándékoznak venni a molibdénbányászat fejlesztésében, amely nélkülözhetetlen a tv-alkatrészek, különböző ötvözetek gyártásában. A kínai beruházások a 2003. évi 1,3 millióról 2005-ben már meghaladták a 200 millió dollárt! A kérdés hangsúlyozottan szerepelt Hu Jintao (Hu Csin-tao) kínai elnök és Kim Dzsong Il észak-koreai vezető október végi phenjani tárgyalásain is: hírügynökségi jelentések szerint Kína 2 milliárd dolláros hosszúlejáratú gazdasági segítséget nyújt Észak-Korea gazdasági talpra állításához, infrastruktúrája fejlesztéséhez, természeti kincsei kiaknázásához. Mindez Dél-Koreát is fokozott erőfeszítésekre készteti, mint arról egyes sajtókommentárok is tanúskodnak.

Természetesen, a phenjani vezetés ma már lehetőségeihez mérten fokozott figyelmet fordít ásványkincs gazdagságának hasznosítására, felismerte ennek politikai és gazdaságpolitikai s nem utolsó sorban külpolitikai jelentőségét, óvatos reformpolitikája megvalósításában. A "földalatti kártya" megjátszását tükrözték a 2005 júliusi Korea-közi kormányszintű széles körű gazdasági megállapodások: a két Korea egyezteti gazdasági adottságait, elsősorban természeti kincseik kiaknázásában, beruházásaik és technológiai fejlesztéseik terén. Dél könnyűipari nyersanyagokkal látja el Északot, amely szöuli beruházásokkal fejleszti szén,cink és magnezit bányászatát, biztosítja a déli iparágak szükségleteit. A szöuli Korea Resources Corp. és a phenjani Samcholli General Corp. közös vállalatot alapított az északi grafitbányák fejlesztésére. A horgany nélkülözhetetlen a dél-koreai elektronikai ipar számára, a magnezitot a kohászatban, az űrhajók külső burkolatában használják (nem véletlen az amerikai űripari vállalatok érdeklődése). Dél-Korea jelenleg évi 80 millió tonna szenet importál tengerentúlról 4 milliárd dollár értékben; ezt a mennyiséget Északról könnyebben, olcsóbban tudná "kiváltani".

Ma még a nemzetközi politika és a sajtó nagyobb figyelmet fordít a pekingi hatoldalú tárgyalásokra, Észak-Korea "nukleáris kártyájára" (zsarolására), mint a kibontakozó Korea-közi integrációra. Szöul évi kétmilliárd kWh villamosenergia (plusz 500 ezer tonna rizs) szállításának felajánlásával "csalogatta vissza" ősszel Phenjant a pekingi hatoldalú tárgyalások asztalához és kész 2008-ban megkezdeni a 200 km-es nagyfeszültségű távvezeték építését. A két Korea energiarendszerének perspektivikus egyesítése nem csak nagyban hozzájárul gazdasági integrációjukhoz, de jelzi: Phenjannak nincsenek háborús tervei! Kim Dzsong Il megígérte a javaslat "gondos tanulmányozását", Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter pedig "kreatívnak" nevezte azt, amely "hasznos hatást" gyakorolhat a nukleáris probléma megoldására is.

Valószínűsíthető, hogy Phenjan előbb vagy utóbb feladja nukleáris "itt a piros,hol a piros" játszmáját (miután már beseperte annak minden hasznát, amit Washington nemigen mondhat el saját taktikájáról), s helyette Szöullal közösen a fokozatos gazdasági integráció "kártyáját" játssza meg, mellyel perspektivikusan is biztosíthatja mindkét alapvető célkitűzését: politikai rendszere (Kim Dzsong Il) fennmaradását, stabilitását, a KNDK gazdasági modernizálását, s közösen újszerűen háríthatják el, használhatják ki az érintett nagyhatalmak politikáját közös távlati céljuk, Korea újraegyesítése érdekében. Ebben pedig a "nukleáris" kártya Észak-Korea számára nem cél, hanem eszköz. A phenjani központi napilapok hagyományos újévi közös vezércikke említést sem tett a "nukleáris kérdésről".

Hogyan tovább? Hogyan alakul(hat) Észak-Korea, a Koreai félsziget belső és nemzetközi helyzete, szerepe? Észak-Korea, a Koreai félsziget perspektivikusan kulcsszerepet játszik a Távol-Kelet politikai, gazdasági s nem utolsósorban katonai biztonságpolitikai rendszerében.
Októberben, alig pár héttel a pekingi hatos tárgyalásokat követően, Szöulban került sor a Kelet-Ázsiai Gazdasági Fórum magas szintű ülésére. Ennek egyik nyitó előadásában Rüdiger Frank, a bécsi és a szöuli egyetem ismert professzora hangsúlyozta: az észak-koreai fejlemények közvetlenül befolyásolják Kelet-Ázsia politikai és gazdasági helyzetét, jövőjét, a regionális biztonságot és stabilitást. Ezért is figyelemre méltóak az utóbbi évek óvatos phenjani gazdaságpolitikai lépései. Ezek nem tűnnek jelentősnek a külföld szemszögéből, de szinte forradalmi változást jelentenek az észak-koreai falanszter-rendszerben: a gazdasági élet monetarizációja, a jövedelmek egyenlőtlenségének elismerése, a von árfolyamának nagyarányú leértékelése, a hitelkártyák terjedése (North East Asia Bank), az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások állami ártámogatásának megszüntetése, az egyéni vállalkozások terjedése, a gazdasági szerkezet decentralizációja és nem utolsósorban törekvés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.

Mindez kellő alapot nyújthat a"földalatti kártya" sikeres megjátszásához. Az ehhez szükséges dél-koreai és külföldi pénzügyi-műszaki támogatás biztosításához azonban elengedhetetlen a
rendkívül kemény politikai-katonai diktatórikus rendszer bizonyos"felpuhítása", "fellazítása" (amelynek vannak már némi jelei),az észak-koreai rendszer rendkívül rossz nemzetközi "imázsának" javítása. A közelmúltban egy kulturális propagandával foglalkozó dél-koreai kormányszervezet azzal a felhívással fordult európai és amerikai partnereihez, hogy tevékenységükben "ne feketítsék be" az észak-koreai rendszert, ne ábrázolják mint feltétlen agresszort, amely a távol-keleti térség destabilizálására törekszik.

A két Korea viszonyát, Korea és a nagyhatalmak kapcsolatait, a "koreai kérdést" napjainkban Délen és Északon egyaránt új, fiatal nemzedék veszi kézbe, amelyet nem terhel a múlt nehéz öröksége. Képviselői kölcsönösen a sokoldalú, átfogó együttműködésben, a közös nemzeti tudat újrafogalmazásában látják biztosítva a Korea újraegyesítéséhez vezető utat. Az utóbbi néhány évben, a 2000. júniusi phenjani csúcstalálkozó óta, a két országrész együttműködése fokozatosan kiterjedt a gazdasági, társadalmi, politikai, valamint a kulturális és tudományos élet, a sportkapcsolatok szinte minden területére, sőt a katonai bizalomerősítő lépésekre is. Kapcsolataikat ma már a szerződések és megállapodások átfogó, széles körű rendszere rögzíti. A dél-koreai egyesítési miniszter nem véletlenül jelentette ki a közelmúltban, hogy a Koreai Köztársaság és a KNDK legkésőbb 2020-ig gazdasági szövetséget fog létrehozni. Közös történelmi, irodalmi konferenciákat rendeznek, s épp az utóbbi hetekben állapodtak meg egy Phenjan környéki régészeti lelőhely közös feltárásáról.

Bár még számos konfliktussal, megtorpanással kell számolni, tagadhatatlan: Korea újraegyesítésének történelmi folyamata megkezdődött. Ennek Észak-Koreában komoly ellenzéke van (Délen is), épp a rendszer által létrehozott párt- és állami apparátusban, amely adott esetben kész lehet a jelenlegi vezetés erőszakos eltávolítására is. Ez súlyos következményekkel járna nemcsak Korea, de az egész Távol-Kelet helyzetére. (Januári phenjani sajtóhírek, beszámolók arra engednek következtetni, hogy Kim Dzsong Il bizonyos káderpolitikai lépéseket tesz ennek elhárítására - kínai támogatással!). A nagyhatalmak számára a két Korea gazdasági integrációs folyamatának, újraegyesítési politikájának aktív támogatása egyben a "nukleáris krízis" megoldását is jelentheti. Alig két és fél hónappal Hu Jintao kínai elnök phenjani látogatása után Kim Dzsong Il észak-koreai vezető januári kínai tárgyalásai fontos szerepet játszhattak a "koreai kérdés" rendezésében; újabb látogatása a legfejlettebb kínai gazdasági-ipari körzetekben egyben a "reformok" melletti elkötelezettségét jelzik. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a "kedves vezető" éppen kínai útja előtt szorgalmazta a felső állami vezetés fiatalítását, "friss vérrel" történő megújítását.


MTI - fideszfrakcio.hu