A jegyzetíró nem alaptalanul írja, hogy a kormányfő közszereplésében vannak szórakoztató elemek is, mert való igaz, hogy ennek a koordinálatlan figurának majd minden szellemi és fizikai megnyilvánulása - mesterkélt, a nevetségesség határán egyensúlyozó előadásmódja, zavaros, a valóságnak és önmagának ellentmondó kinyilatkozásai, életidegen, üres lózungokkal teli szónoklatai, ideges és idegesítő arc- és szemjátéka, feltűnően élénk, máskor árulkodóan szorongást jelző kézmozdulatai - spontán nevetésre ingerlik az őt figyelő emberek java részét. Gyurcsány felsorolt tulajdonságai a gyermekkorunkban megismert klasszikus burleszkfilmek világszerte ismert hőseit: Ben Turpint, Humor Haroldot, Stan Laurelt, Norman Wisdomot és Louis de Funes-t idézik. Képességei kevésbé. Mutatványai odáig még rendben volnának, amíg macskanadrágba bújva szalad a Margit hídon rózsadombi rezidenciájából a parlamenti hivatalába, vagy a dolgozószobájának ablakából megindulva tánczenére csápol, oly idétlenül pörögve, mint egy enyhén csípőficamos, első éves balettiskolai növendék. Önmagában ez utóbbi is ártalmatlan, vannak köztünk szép számmal olyanok is, akiknek ez tetszik. Mindenki úgy kampányol, ahogyan tud. Más kérdés, hogy a rátartibb honpolgárt nem tölti el büszkeséggel, ha külföldi ismerőse értetlenül kérdi: ez tényleg a ti miniszterelnökötök?

Mert valóban, ezzel a közepes képességű pozőrrel és bot- (pontosabban: az anyósa) csinálta gazdasági zsenikével az a baj, hogy momentán ő Magyarország miniszterelnöke. És még ez is csupán attól a pillanattól kezdve igazi baj, amíg a valóságos életben nem fenyegeti az országunk kisebb-nagyobb közösségét vagy magát az országot komolyabb veszély. Például természeti katasztrófa, mert akkor tényleg vége mindenféle idétlenkedésnek, felelőtlen humorizálásnak és a hatalom megtartása céljából produkált mutatványnak. Amikor azt kell lássuk a vezető kormánypárti napilap (tegnapi) színes címlapján (meg a tévéképernyőn), hogy Gyurcsány Ferenc az állat-egészségügyi intézet boncasztala mögött nejlon védőkabátba beöltöztetve és szájvédő maszkban álldogál, részvétteli tekintetét három kibelezett hattyúra szegezve, akkor vége a felelőtlen játszadozásnak. Itt kell abbahagyni, még ha megdöccen is ezzel a kormány választási kampánycirkuszának menetrendje. Bizonyos természeti erők ugyanis - amilyen például egy parányi, de veszedelmesen agresszív vírus - egyáltalán nem ismernek tréfát. Már itt vannak nálunk is, a hírek szerint már napok óta - és titokban! -, egyelőre állatról állatra vándorolva, de biológiailag kódolt génjeik bármely pillanatban létrehozhatnak egy hipermutánst, amely ellen egyelőre a világ egyetlen laboratóriumában sincs készen megfelelő ellenszer. És akkor... - annyi.

Ha a magyar kormányfő - ahogy már többször jelét adta - nincs egészen tisztában azzal, miről is van éppen szó, akkor legalább valamiféle gyámság alá kell helyezni arra a másfél hónapra, amíg a választópolgárok többsége a megfelelő helyre utalja. Mert ennek már a fele sem tréfa!

Forrás: Ludwig Emil, Magyar Nemzet, 2006. február 18.