A tanácskozást a Nemzeti Jogvédő Alapítvány rendezte. A szervezet elnöke, Zétényi Zsolt a Hídlapnak elmondta, hogy a lakosságcsere Magyarország és Közép-Európa legsötétebb korszakához kapcsolódik. Az elnök véleménye szerint az, ami a magyar néppel történt, akár a zsidóság sérelmeihez is hasonlítható.
"A kormány a lakosságcsere aláírásával a Szlovákiában élő magyarság sorsán szeretett volna könnyíteni, de a cél nem valósult meg: az akkor Szlovákiában élő 760 ezer magyar közül csak 120 ezer került át Magyarországra, ráadásul a meghurcoltatások során sérült az emberi méltósághoz, tulajdonhoz, élethez való jog." - mondta Zétényi. Elmondása szerint a kitelepítendő személyeket a Csehszlovák állam jelölte ki és mivel "azok többnyire a gazdagabb réteg képviselői voltak, a Magyarországon kapott ingatlanok értéke nem érte el az otthagyottakét: a felvidéken 160 ezer katasztrális hold és 15 700 lakóház maradt szabadon, Magyarországon mindössze 15 ezer katasztrális hold és 4400 ház".
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány véleménye szerint egyébként megkérdőjelezhető a lakosságcseréről szóló szerződés érvényessége, mert azt egy szuverenitását elvesztő, csonka állam írta alá.
Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettesének a véleménye szerint "Ha elítéljük azt, hogy Hitler durva módszereket alkalmazott a lakosság egy részével, vagy amit Sztálin tett egyes országokkal, akkor el kell ítélnünk az 1945 utáni hasonló módszereket is". Csáky elmondása szerint hiba volt aláírni a lakosságcseréről szóló szerződést, de megérti az akkori magyar kormány ezzel kapcsolatos döntését: "erős nyomás alatt voltak, ezen kívül pedig a Szlovákiában élő magyarokon szerettek volna segíteni".
A miniszterelnök helyettes véleménye szerint a történtek még nem zárultak le: "Két lépés még várat magára: először is a szlovák kormánynak és a parlamentnek bocsánatot kellene kérnie a meghurcoltaktól, és szimbolikus, anyagi kártérítésben kellene részesítenie őket" - mondta Csáky.
Az MKP napirenden tartja ezt a témát, és nem szeretne megalkudni a többi párttal ezekben a kérdésekben, ennek ellenére tudatosítanunk kell azt, hogy senkire sem lehet ráerőszakolni a bocsánatkérést, és a kártérítést. A cseh állam pár hónappal ezelőtt már megkövette a világháború utáni időszak "áldozatait", Csáky szerint ez európai polgárhoz méltó megnyilvánulás volt.
A nyár folyamán Frantisek Miklosko (KDH) Szent Adalbert-díjat vett át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől. Az ünnepségen a szlovák politikus saját nevében bocsánatot kért a felvidéki magyaroktól a háború utáni meghurcoltatásukért. Pavol Hrusovsky (KDH), a parlament akkori elnöke kijelentette: a történészeknek alaposan meg kell vizsgálniuk a hontalanság éveit, és fel kell tárniuk a tényleges valóságot, hogy a politikusok is a tényeknek megfelelő álláspontot tudjanak kialakítani. A HZDS viszont azért sem bolygatná a múltat, mert az kölcsönös tragédiák egész sorát rejti. Ján Slota (SNS) szerint a kereszténydemokrata politikus kijelentésével halálos sebet ejtett a szlovák nemzet lelkén. Zsolna polgármestere szerint Miklosko "gyöngyöt szórt a disznók elé".

Tavaly augusztusban a cseh kormány bocsánatot kért a szudétanémet antifasisztáktól az 1945 után őket ért jogsérelmekért. Jirí Paroubek Csehország külügyminisztere utólag a magyarokat és a lengyeleket is megkövette: "A bocsánatkérés nem csak a német nemzetiség tagjaira vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárok megcélzott csoportjába tartoznak a magyar és a lengyel nemzetiségű állampolgárok is" - mondta Paroubek, majd hozzátéve, hogy a kormány nem tervez e téren anyagi kárpótlást.

Forrás: Hírlap