A Magyar Nemzet a közelmúltban cikksorozatokat tett közzé Gyurcsány Ferenc cégeinek ügyeiről. Heteken keresztül ismertettük, milyen céllal működött családi cége, a Fittelina Kft., amely elszámolta az elkobzott zsidó vagyonból származó, mára az Apró-Gyurcsány klán tulajdonába került családi villa luxusberuházásának költségeit. Bemutattuk azt is, miként jutott a kormányfő cégeinek zászlóshajójához, az Altus Rt.-hez olyan állami vagyon, amelynek végső soron az árát is az állammal fizettette meg Gyurcsány, s amely egyértelműen felveti a korrupció gyanúját. Lerántottuk a leplet a kormányfő fantomszerepeiről is: a nem létező Nomentana Kft. nem létező ügyvezetőjéről, aki minden következmény nélkül futószalagon gyártotta a hamis okiratokat, amelyekkel megtévesztette a hatóságokat. A szintén fantom Országgyűlési Képviselők Klubja Egyesületének nem létező titkáráról, aki mindennek ellenére szerződést tudott kötni egy állami céggel, s az ügyletből sok száz milliós kára származhatott az államnak.

A cikkek születésekor - amikor is tudomásunkra jutottak az újabb és újabb információk - Gyurcsány Ferencről egyre inkább lemállott a máz. Addig sokan sokféle arcát látták. Valakik valamiért megszerették, mások ugyanezért gyűlölték. Voltak, akikben vidám, életerős fiatalember képzetét keltette, mások viszont nehezen kezelhető pszichopataként jellemezték. Az írások azonban egyre inkább megformálták alakját. A tények megvilágításában egyre tisztábban kezdett látszani, valójában ki is ez az ember. Gyurcsány nem egy kisstílű, pitiáner ügyeskedő, aki a rendszerváltás hordalékaként felszínre bukkant, s aki törvényi kiskapuk kijátszásával foglalkozott volna. Cselekedeteit a megfontolt szándék és a hideg racionalitás vezeti. A puha, érdekeit érvényesíteni képtelen MDF-kormányzás idején az előző rendszerből átmentett hatalmi kapcsolatait a végsőkig ki tudta használni. Ambícióinak megvalósulását a dúsgazdag Apró családba történt benősülés teljesítette ki, amelynek szerteágazó hálózata óriási segítséget nyújtott számára a politikai hatalom megszerzéséhez is. Gyurcsányt a hatalom és a pénz utáni mohó sóvárgása gátlástalan emberré formálta. Ha jogi falakba ütközik, még a parlamentet is felhasználja, hogy keresztülverjen egy olyan jogszabályt, amely a számára leginkább veszélyes, Fidesz-korú legfőbb ügyésznek élete végéig biztos megélhetést nyújt.

A túlsúlyos balliberális média régóta ismeri őt, s nem emel előtte akadályokat. Még csupán Medgyessy szakértője, de a házasságának 8. évfordulójára rendezett ünnepségen úgy járultak elé a legnagyobb médiumok főszerkesztői, vezető munkatársai, mintha a mindenekfeletti hűséget kifejező, kötelező kézcsókra kaptak volna meghívót a keresztapához. Hatalma gyakorlásának minden egyes elemét összehangolt médiakampány kíséri. A kampányguruk által kitalált akciók mindegyikét előkészítik, és semmi sem maradhat visszhang nélkül. Legyen szó akár a Szemlőhegy utcai fák közé tévedt ceglédi kislányról, akár arról, hogy ismeretlenek felesége és gyermekei életére törnek. Ő az első miniszterelnök a rendszerváltás óta, aki a média segítségével maradhat hivatalban annak ellenére, hogy vele szemben bűncselekmény elkövetésének gyanúja merült föl, s csupán a büntethetőség elévülése miatt nem kerül bíróság elé.

Deutsch-Für Tamás eleddig példátlan módon az interneten tette mindenki által közvetlenül hozzáférhetővé a Gyurcsány cégügyeiben keletkezett feljelentéseit és az ügyészségnek az arra adott válaszait, aminek következtében megmozdult az egész magyar vállalkozói és jogásztársadalom. Ömleni kezdtek lapunkhoz a Gyurcsányéhoz hasonló jogi esetek, amelyek rámutattak, hogy Magyarországon nem létezik a törvény előtti egyenlőség. Ezek közül néhányat ismertetve olyan esetekről írtunk, amelyekben a szereplők szintén letértek a jog ösvényéről, ám akiknek jogsértő magatartásával szemben a bűnüldöző szervek a legkisebb elnézést sem tanúsították. Ezekre az egyszerű emberekre - ha a miniszterelnök példáját követik - a hatóságok a jog teljes szigorával csapnak le. Ha kell, akkor házkutatásokat tartanak, lefoglalnak, és végül bíróságok döntenek sorsukról.

A kormányfő cégeinek gyakorlata rávilágított arra, hogy Magyarországon nem történt meg a rendszerváltás, a magyar demokrácia intézményrendszere nem működik. A demokratizálódásban ma ott tartunk, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök kapcsolatainak mozgósításával meg tudja akadályozni felelősségre vonását, ami még abban az olasz közigazgatásban is elképzelhetetlen, amelyet keresztül-kasul átsző a maffia hálója. Szégyelljék magukat a magyar igazságszolgáltatás képviselői!

Az MSZP mindezek tudatában a múlt héten óriásit hibázott, amikor miniszterelnök-jelöltjének választotta meg Gyurcsányt, akinek árnyéka most már egész Magyarországra rávetül. Nem engedhető meg, hogy a választások után az egykori fantomügyvezető-fantomtitkár továbbra is ezt a Szent István óta folyamatosan létező szervezetet képviselhesse, annak nevében járhasson el, köthessen szerződéseket. Ha Magyarország beletörődik ebbe az állapotba, akkor ez a demokráciára rendkívül káros állapot beágyazódik, természetessé válik. Ez az óriási tétje az áprilisi választásoknak.

D. Horváth Gábor - Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu