A baloldal vezére - kinek lelkében, mint azt egy napokban megjelent hirdetés óta tudjuk, egy kis Goebbels is lakik - azonnal, az érvek megfontolása nélkül elutasította, hogy a két választási forduló között üljön le vitázni a demokratikus ellenzék vezetőjével. A nagy menekülés ezzel nem ért véget: estére elfogadta az ellenzék, hogy a nagy összecsapásra már az első forduló előtt, a kampánycsendet közvetlenül megelőzve, április 7-én, pénteken kerüljön sor. A bátor válasz most is visszakézből érkezett: április 5. a kormányoldal számára elképzelhető legkésőbbi időpont. Szombaton egyenesen Orbán Viktor szűkölő félelme szólhatott Deutsch-Für Tamásból, amikor tovább bujkálva elfogadta április 5-ét.

Az elmúlt hetek történései is azt bizonyították, hogy az ellenzék számára kifejezetten előnyös, ha a közeljövőt, az emberek mindennapjait érintő témák - 14. havi nyugdíj, járulékcsökkentés, munkaerő-piaci helyzet - uralják a politikai napirendet. A (le)minősítőintézetek által könnyűnek találtatott kormányzati teljesítménnyel kampányolni lehet, nyerni nem, ezért a botránypolitizálás a baloldal egyetlen hatásos fegyvere. Jól teszi hát a Fidesz, ha megpróbálja elkerülni, hogy a kampány a vita vitájáról szóljon, s ezért kompromisszumra kész a diktátumokban gondolkodó ellenféllel. Nem lennék meglepve, ha Gyurcsány Ferenc később újabb akadályokat gördítene a részletekről szóló megegyezés elé.

A választást két személy összecsapására egyszerűsítő médiaeseményeknek már nálunk is komoly hagyománya van, melyek története a kétpólusú pártstruktúra kialakulásának tükre. 1990-ben emlékezetes volt Antall József és Kis János kulturált televíziós vitája, mely megkönnyítette a végső döntést: egy miniszterelnök beszélgetett egy okos értelmiségivel. 1994-ben Horn Gyula és Kuncze Gábor mint leendő koalíciós partnerek párbajának már csak abból a szempontból volt tétje, hogy a második fordulóban abszolút többséget szereznek-e a szocialisták. Négy évvel később Horn Gyula és Orbán Viktor szintén a két forduló között vívott csatája vitán felül hozzájárult a Fidesz győzelméhez, míg 2002-ben már az első fordulós kampánycsend előtt mérkőzött meg Orbán Viktor és Medgyessy Péter. Erről csak a legelvakultabb MSZP-hívek állítják, hogy a jelöltjük nyerte meg, ám figyelemre méltó volt Medgyessy korábbi szerepléseihez képest nyújtott kifejezetten erős teljesítménye. Rögzítsük a tényt: Gyurcsány számára sem a Horn, sem a Medgyessy által elfogadott megoldás nem megfelelő. Újabb ecsetvonás egy autoriter politikus portréján: az időközi kormányfő a köztársasági eszme főpapjaként a hét végén ismét kiátkozta az ellenzéket (profán fatva) a demokratikus erők közösségéből.

A miniszterelnök-jelölti vita időpontjáról folytatott polémia leleplezte a meztelen igazságot: a gyurcsányi bátorság alapja a cselédsajtóba, nem pedig az emberek befolyásmentes ítéletébe vetett bizalom. Ha április 5-én lesz az összecsapás, drágabolgárúrnak és társainak két napjuk lesz a feketéről bebizonyítaniuk, hogy fehér. Tavaly júliusban, az első Gyurcsány-Orbán-vita után már láthattuk a főpróbát. Az újabb párbaj a kampány legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye lesz. Végül persze nem a vitát, hanem a választást kell megnyerni.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu