Aprólékos munkával átfésülik a terepet, megtalálják a szemeteskonténerbe vagy téglarakás alá bújt feketemunkásokat is, hogy aztán a kamerák kereszttüzében - jobbára meglehetősen megalázó módon - a többnyire magyar anyanyelvű külföldieket birkák módjára betuszkolják a hatóságok kisbuszaiba, és kitoloncolják őket az országból. Nemrég még az egyik futballcsapat edzésén is megjelentek az ellenőrök, és begyűjtötték a külföldi játékosok egy részét - hiába mondták a klub jogászai, hogy egy sportoló nem edz útlevéllel a szíve fölött, és a próbajáték sem minősül munkavállalásnak. A razzia esetén ugyanis nincs apelláta, a rend zord őrei begyűjtik azokat is, aki véletlenül éppen arra jártak, és nem hisznek a barátságból vagy rokoni kötelességből végzett ingyenmunkában sem.

A Szabad Demokraták Szövetségének ajánlócédula-gyűjtőinél nem tartottak razziát a hatóságok. Az SZDSZ kampányfőnöke maga dönthette el, hogy az ajánlószelvények gyűjtése nem is munka, de ha netán mégis az lenne, azt sem pénzért végezték, sőt. Régi erdélyi kapcsolataik olyan mély barátságokká fejlődtek, amelyek miatt nem kellett egy fillérrel sem honorálniuk a gyűjtőket.

Az SZDSZ mély barátságokká fejlődött régi erdélyi kapcsolatait most nem jellemezném, erről a Kolozsváron rendkívül nagy vendégszeretettel visszafordított Eörsi Mátyás vagy a Nagyváradon lehurrogott Kuncze Gábor is órákat tudna mesélni. Azt azonban megjegyezném: ha az édesapám és a testvérem eljön Erdélyből, hogy segítsen kifesteni a lakásomat, és egy éber szomszéd feljelent, akkor őket a hatóságok kitoloncolják feketemunka miatt - pedig nem valószínű, hogy esténként sorban állnak nálam a bérükért. Ebben az esetben ugyanis azt mondaná a hatóság, hogy az ingyenes munkavégzés nem életszerű. Az viszont végtelenül életszerű és természetes, hogy székelyek tucatjai utaznak hatszáz kilométert, hogy aztán éjt nappallá téve gyűjtsék az ajánlószelvényeket grátisz annak a pártnak, amelynek egyik politikusa a kínai textilkereskedőkkel hasonlította össze őket, amikor azzal érvelt, hogy utóbbiaknak sem adunk kettős állampolgárságot.

Érdekes volt a párt reakciója, amikor lapunk cikkezni kezdett e témában. Kuncze Gábor először határozottan tagadta, hogy erdélyieket is bevontak volna a kampányba ("Az SZDSZ sem teljes egészében, sem részlegesen nem gyűjtet erdélyiekkel kopogtatócédulákat, azokat a párt százhetven országgyűlési képviselőjelöltje gyűjti"), aztán előjöttek a különböző nyakatekert magyarázatokkal. A dolgok jelenlegi állása szerint ott tartunk, hogy minden általunk leírt tényt elismertek, kivéve azt, hogy fizettek volna a munkáért cserébe. Jó tudni, hogy a választási eljárásról szóló törvény és a vonatkozó OVB-állásfoglalás szerint az ajánlószelvények gyűjtéséért tilos ellenértéket adni.

Egyik udvarhelyi ismerősöm barátja mosógépet vett abból a pénzből, ami a liberálisok szerint nem is létezik. Nemrég született egy gyereke, és döntenie kellett: az elvei vagy a gyarapodó család terheinek csökkentése a fontosabb. Hasonló döntéshelyzetbe került két éve az a székelyudvarhelyi nyomdász is, akinek a szocialisták szórólapját kellett kinyomtatni. "Úgy éreztem magam, mint azok a halálraítéltek, akikkel megásatták a saját sírjukat" - nyilatkozta nekem akkor az egyik munkás, akit azóta (többedmagával együtt) kirúgtak a cégtől, mert a nyomda tulajdonosa rájuk gyanakodott a kiszivárgott információ kapcsán. Emlékeznek: a szocialisták akkor először tagadták, hogy határon túli magyarokkal készíttetik az ellenük hergelő brosúrát a kettős állampolgárságról kiírt népszavazás kampányában; később aztán azt mondták, lehet, hogy az alvállalkozó továbbadta a munkát. És ugye, emlékeznek arra is, hogy annak a nyomdának Gyurcsány egyik romániai cége szállítja a gumihengereket - a miniszterelnök is sokszorosan jól járt ez ügyben. És emlékezzünk csak: az MSZP a korábbi választási ciklusban huszonhárommillió román munkavállalóval riogatott - csak akkor még nem tudtuk, hogy ők valójában magukra és a drága magyar munkabérek miatt Erdélyben elvégeztetett nyomdai szolgáltatásra és liberális alapú budapesti feketemunkára gondoltak.

Ki merem jelenteni: a liberális és szocialista politikusok gátlástalanul kihasználják a határon túli magyarokat, amikor ehhez anyagi vagy politikai érdekük fűződik, de levegőnek nézik őket, amikor az érdekükben vagy a javukra kellene tenni valamit. Ezzel szemben, ha a Fidesz foglalkozik a határon túli magyarokkal, akkor azonnal hatalmas sivalkodásba kezdenek. Kétféle dolgot tudnak mondani: a jobboldal éppen "túlszereti" a határokon kívülre rekedt magyarokat, vagy "felhasználja alantas politikai érdekek" mentén.

Kíváncsi vagyok, mi történne azzal az izraeli politikai erővel, aki szegény oroszországi zsidókkal plakátoltatná tele az országot, a zsidók bevándorlásának leállítását hirdetve. Vagy meddig alhatna nyugodtan az a horvát vagy szerb politikus, aki tudatosan megalázná egy határon túlra szorult nemzettársát.

Magyarországon sok mindent meg lehet tenni a magyarokkal. Hogy hol a határ, április kilencedikén kiderül.

Lukács Csaba Magyar Nemzet


fideszfrakcio.hu