Első telefonbeszélgetésünk története: Géza megtudja egy közös ismerőstől, Károlytól, hogy a Gézával az önkormányzati választásokon együtt induló István feleségét főnöke, a szocialista színekben szintén jelölt Mária megfenyegette azzal, hogy kirúgja állásából.

- Szia Géza, Károly vagyok!
- Szia Károly! Most mondd már meg nekem pontosan, hogy mi a túró történt?
- Te, az történt pontosan, hogy hát a feleségének a főnöke fölnyomta az Istvánt!
- Ez milyen Mária?
- Nem tudom.
- Én csak annyit tudok, hogy az MSZP-ben indul. Aztán valamilyen pedagógiai intézetnek az igazgatója. Az István felesége ennek a nőnek a helyettese.
- Valami ilyesmi.
- És most mit csinált vele tulajdonképpen?
- Feltette a magas labdát, hogyha indul az István, akkor kinyomja őt. Mármint a feleségét.
- Honnan?
- Hát a munkahelyéről.
- És ezt így megmondta a nőnek?
- Megmondta, igen. Igen. Hát teljesen kivolt.
- És a munkatársai mit szóltak ehhez?
- Te, halványam nincs. Engem is hívott telefonon, épp kocsiban voltam. Te, hát mondom, figyelj, én még ilyet nem tapasztaltam, mert tényleg nem.
- Hát ez gusztustalan. De mi köze van ahhoz, hogy az István indul? Hát egyszerűen nem értem ezt a bátorságot.
- Mármint kinek? A főnökének?
- Igen.
- Nem tudok mit mondani.
- Hát én úgy hallom, ez a nő, ez egyfolytában onnan kampányol az intézetből. Én különben marha ideges voltam, mert rohannom kellett, tudod? És mentem ilyen fórumra, egyeztetésre, és én annyira sajnálom ezt a gyereket, mert én annyira próbálok neki segíteni, és tényleg, a sportos részén végre van nálunk, érted, két fociszakember, és szeretnénk itt tudod a foci körül.
- Nem is akármilyen szinten csinálja, érted, csinálta. Figyelj, nem tudom, hogy most mi legyen, meg hogy legyen, mert hát amit, figyelj, ő azt mondja, hogy elzárkózik, nagyon be van szarva.
- Hát naná, akit a főnöknője így megfenyeget, apám, meg a srácot fölhívják, hát szóval ez nem igaz.
- Ja, ez van.
- Most mi a megoldás? Mit csináljak? Mert már a szórólapokon megvan.
- Nem tudok mit csinálni én sem, mattot kaptam.
- Hát azért láttam, te is meg voltál rogyva rendesen.
- Ja, persze. Én örültem neki, hogy kompetens ember az István.
- Hát, öregem, teljesen ki vagyok kattanva. Na mindegy, én még az István próbálom hívni.
- Jól van, oké.
- Mert látom, ő is meg van rogyva.
- Hát figyelj ide, ő most vált. Érted?
- Aha. Jól van, majd valamit kitalálok. Majd az Istvánnak majd úgy kéne, hogy késő este hívjon engem föl. Beszélsz még vele?
- Hát mondta, hogy fog hívni, persze.
- Úgyhogy engem bármikor, ha lehet, akkor olyan 10 óra, még olyan 10 óra után is bőven nyugodtan a lakásomon hívjon föl. Jó?
- Jó. Jól van, oké Géza.
- Szia Károly.
- Hát ilyen szemét hogy lehet, látod?

A második telefonbeszélgetésben Géza megtudja Károlytól, hogy Lászlónak, egy másik szocialista jelöltnek, valamint a helyi MSZP-s köröknek is köze lehet a fenyegetéshez. Cili, István feleségének munkatársa is megerősíti a gyanút. Teljesen megbizonyosodnak a fenyegetés tényéről.

- Mondjad. Mi köze van ennek a fenyegetési ügyhöz a Lászlónak?
- Hát azért, mert MSZP-s. Mert - ha nem haragszol, jó? Miért ennyire hülye vagy, öregem? Indulsz valahova, aztán nem tudod, hogy kik akarnak téged nyírni, Gézám? A jó Isten áldjon meg.
- Hát figyelj, Károly, ezt én tudom, csak ezt, ki ez a Mária vagy mit tudom én, hát érted, életemben nem láttam, ilyenre gondolni nem mertem, hogy...
- Én egészen biztos, hogy én nyomulok melletted
- Te, és most a László az mit akart az Istvántól?
- A László semmit. Nem erről beszélek. Figyelj ide! Itt arról beszélek, hogy ki volt téve neki plakátja jobbra-balra, ez a gyerek meg beszart, mert MSZP-s körökből meg lett fenyegetve a felesége. Ezt hidd el, ez így van. És amikor itt hárman beszélgettünk a parkolóban, ez erről szólt. A gyerek beszart. Én meg nem tudok mit csinálni.
- De hát figyelj, ettől mindenki beszar, hogyha a főnöknője behívja a feleségét, és azt mondja, van két gyereked, ki vagy rúgva, ha nem lépsz vissza. Hát ki nem szar be ettől?
- Persze. Ez a történet pontosan. De ettől függetlenül én azt mondom, mert ... mattot kapott a gyerek, kész, erre nem számíthatsz.
- Hát nem is. Tudod, ezt nehezen emésztem meg, mert figyelj ide. Ez egy nagyon komoly bűncselekmény. Érted? És egy pont egy ilyen intézményvezető netántán elköveti, hát az meg különösen nem semmi. Na most ha ezt valakivel eljátsszák, nem biztos, hogy itt van vége. Figyelj ide, az Istvánnak van vonalas telefonja?
- Engem még az is érdekel, hogy az a Mária őt is fölhívta telefonon, és engem az érdekelt volna még, hogy mit mondott neki, tehát nem a feleségének, hanem neki. Mert ugye ott elhadarta gyorsan, hogy utánatelefonált ez a nő, és én ezt azért körbe akarom beszélni. Bemegyek, és a Cili mondta, hogy itt volt az indulón, és mivel megfenyegették, visszalépett. Na most azóta mindenki erről beszél. Itt szakemberek már tudják, hogy honnan fúj a szél.
- Már nem vagyunk első bálosok.

Harmadik telefonbeszélgetés: Géza Istvánnal beszél, aki elmondja neki, hogy feleségét valóban megfenyegették, megijedtek, és emiatt tényleg vissza akar lépni. Ha István feleségét kirúgják, "egyik napról a másikra rághatják a küszöböt". Ezen kívül István elmeséli, hogy László is zaklatja, és azzal fenyegeti, hogy a multiknál sem fog tudni elhelyezkedni.

- Szerbusz István! A szórólapokat azokat nem tudtam kibekkelni, mert ugye azok már lent voltak a nyomdában. Hát nagyon sajnálom...
- Ez a nő gátlástalan volt. Nem szabadott volna ezt csinálnia...
- Figyelj, ez intézményvezető ám.
- Igen.
- Hát ide figyelj, intézményvezetői pozícióból ilyet csinálni, hát öregem, én levegőt nem kapok.
- Hát igen, ez mocskos. Ezután átbeszéltük ám a nejemmel az egészet.
- És most a feleséged hogy van?
- Túltette magát rajta, olyan első felindulás volt, tudod, az első két-három nap, amíg úgy stresszben volt, utána le kellett hogy üljünk, és teljesen kibeszéljük.
- Hát öregem, én hallottam, hogy a nő azért érdekes dolgokat csinál. Nekem arról szóltak, hogy onnan kampányol egész nap.
- Onnan. Meg figyelj, csinálja a svindlijeit. Őneki mindent szabad, a többit meg terror alatt tartja.
- És még a választásokon is indul. A cédulákat le kellett neki már adni, vagy nem kérte?
- Kérte, de nem adtuk le.
- Aha, akkor ez már feketepont volt, mi?
- Ja.
- Többiek?
- A Lászlónak gyűjtötték.
- És még utánad is utánadtelefonált?
- Hát képzeld el, a történet a következő. Az XXX visszavonták a régiói megbízatásomat, mert rosszak a referenciáim címmel. Ezt kapd ki!
- Hogyhogy?
- Hát ő utánadtelefonált?
- Igen. Hát még a László is kevert. Képzeld el, hogy a László - nem ismerem, nem beszéltem vele két szót, három szót, még az utcán sem köszönünk egymásnak. Következő volt a történet: még a László is azt mondta, hogy lehet, a külföldi multik nem szeretik azt, ha az ember egy ilyen jellegű párttal szimpatizál.
- Milyen jellegű?
- Mert azt mondta, hogy te olyan vagy, mint mondjuk a Csurka, ilyennek minősített.
- Kicsoda?
- Hát ez a nő.
- Hát nem is ismer!
- Nem hát...
- A Csurka az édesanyja, érted, az Csurka.
- Nem is vitatkoztam, szóval tudod, csak attól féltünk, hogy ha a nejemet is ki...a, akkor az egyik napról a másikra rághatjuk a küszöböt. Most képzeld el, el kell mennem. Tudod, hova megyek dolgozni? Az YYY-hoz. Szerintem ő van benne, az ő keze.
- Figyelj ide, és most a feleségeddel hogy viselkedik ez a nő?
- Most próbálja szakmai dolgokról. Kinyitotta a száját, hogy dilettáns a nő. Végül is, hogyha nem lennének ott a nejemék, az intézmény nem működne.
- Figyelj ide, és most a feleségednek azon kívül, hogy megmondta, hogy le is út, fel is út, hogyha indulsz, megmondta azt is, hogy jó, rendben van, visszavontad?
- Nem mondott semmit azóta neki erről. Nem hozta fel ezt a politikai dolgot. Azóta kötöszködik vele, hogy nem lehet elszámolni például a könyvszámlát, most, hogy kapták a pedagógusok ezt a tizenegynéhány ezer forintot.
- Hát, István, ezt nem fogom hagyni. Én megmondom neked, ezt nem fogom hagyni. Megnézik, hogy ki adta le a cédulát, meg ki nem adja le. A lakótelepen is így csinálják.
- Igen, igen. Azon kötöszködött, hogy nekem ki gyűjtött cédulát. Mondom, ahhoz semmi közöd. És most nem beszél velem...
- Te, és a feleségednek mit mondott különben?
- Hát a feleségemnek akkor, amikor kiborult a bili, hogy meg vagyok én őrülve? Hogy nekünk itt vége a karrierünknek, a feleségemnek is, meg nekem is. Vége a karrierünknek. De tudod, ezt négyszemközt mondta. Arra azért figyelt, hogy ne legyen tanú. De a nejem elmondta a többieknek, akivel úgy jobb viszonyban van, és fölhívta a ZZZ vezetője is, a Cili. "Te! Meg van neked hülyülve a férjed? Mit csinált a te férjed?" Hát most mi az, hogy mit csinált a te férjed? Engedtessék már meg. Akkor állítólag a szocialistáknak összeröffenésük volt és mindenki rólam beszélt. Hirtelen mennyi ismerősöm lett!
- Nekem valaki azt mondta, hogy nem jár dolgozni.
- Nem hát! Figyelj, olyan dolgokat csinál, bemegy, őneki kötetlen a munkaideje, na álljon már meg a menet. Megnézném én azt a szerződést, hogy kötetlen-e a munkaideje. A feleségem, képzeld, bement oda, mert olyan, mivel nevelési tanácsadó, óvodákat, iskolákat kell látogatni, meg a fejlesztéseket elvégezni. És mondja a nejem, hogy vannak ugye régi kollégák, újak is, csak azért kell összvonalas bérletet venniük, merthogy el tudjanak menni egyik helyről a másikra. Ki akarja fizettetni. Ez meg majdnem leharapta a fejét a nejemnek.
- És a feleséged kezdi kipihenni a dolgot ezen kívül?
- Igen. Ő elnézést kért tőlem, hogy így megtámadott, meg utána, mikor kibeszéltük ezt a dolgot...
- István, ha nem harcolod ki magadnak a helyzetet, ezek nem engednek oda.
-Pontosan. Ezt mondtam. Mária meg elbújik az mögött, hogy ő a közért akar tenni. A büdös életbe, nem fog egyik se tenni. Én azt hiszem, hogy nekem össze kell pakolnom, és el kell húznom a ...-ba ebből a városból.
- Én valószínű, ezt nem fogom annyiban hagyni. Megvárom, míg lecsendesedik egy-két dolog, és nekem hivatalból is lépni kell, mert nem te vagy az egyetlen, és egyet vegyél tudomásul, István. Ha csinálsz valamit, ha nem, akkor is ők olyan módszerekkel játszanak, mint amikkel. Ha ennek van törvényes lépése a törvény által megadott lehetőségekkel, akkor annak van eredménye.
- Igen.
- Akkor ilyen, hogy egy intézményvezető netántán fenyegeti a beosztottját, öregem, ez...
- Hát én tényleg azt mondtam én is, hogy nem találok szavakat arra, hogy mit mondjak ehhez.
- A munkatársak mit szóltak?
- - Nem foglalnak állást, ők is féltik a helyüket. Mária, a főnök, hát most ő az ... az intézményben.
- Istikém, szevasz!