Az orosz elnök e szándékot aláhúzandó, nemcsak megkoszorúzta az Országház előtti téren 1956 áldozatainak emlékművét, de az erre vonatkozó kérdéseket megelőzve többször is megismételte, a mai Oroszország elhatárolódik a beavatkozástól és átérzi annak morális vonatkozásait, sőt ezen továbblépve együttérzéséről biztosította a magyar népet. A múlt lezárásához, a viharos XX. század ejtette lelki sebek gyógyításához hozzájárult a sárospataki könyvek hazatérése is, amely jelképes jelentőségre tett szert a kapcsolatokban. Még ha a kötetszám és a kompenzáció, az őrzési költségek körüli vita mérsékli is az aktus bizalomerősítő hatását.

További hozzájárulás lett volna a (közel)múlt sérelmi politizálásának kalodájából történő kiszabaduláshoz, ha az orosz fél nem változtatja meg eredeti szándékát, és az utolsó pillanatban nem mondja le a különtalálkozót az ellenzék vezetőjével. Ami történt, már csak azért is nagyon furcsa, mert az ilyen, egy már meghaladott kort idéző lépés egyáltalán nem illik a Putyin-korszak nemzeti érdekeket védő, pragmatikus külpolitikájába. Nem kizárt, Moszkva a régi sérelmekért törlesztett a magyar konzervatív oldalnak, mint ahogy nem elképzelhetetlen az sem, hogy az orosz elnök nagyon is jól felfogott érdekből - meghálálva a gesztusokat, a szép szavakat - engedett Gyurcsány Ferenc kérésének. Így aztán nehéz elhinni, hogy minden hátsó szándék nélkül került sor épp e kényes időpontban, a választások előtt egy hónappal a látogatására, s ami a legszomorúbb, kimaradt egy lehetőség a viszony teljesen új, ideológiáktól és érzelmi viharoktól mentes alapokra helyezésére.

Nem érdemes azonban a kelleténél hosszabban rágódni a múlton, mert ez a találkozó nagyrészt már annak lezárásáról szólt, s a kapcsolatok normalizálódása kétségkívül kedvező perspektívákat ígér a jövőre nézve.

A hazai politikai elitben senki sem vitatja, hogy Oroszország fontos partner nemcsak Magyarország, de egész Európa biztonsága és energiaellátása szempontjából; olyan bővülő piac, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ideje lenne tehát tenni is valamit azért, hogy globális értelemben szerény, ám a mi szempontunkból komoly lehetőségeinket minél inkább kiteljesíthessük. Ezt kétségtelenül megalapozza a politikai kapcsolatok jelenleg kedvező légköre, amelynek egyértelmű jele, hogy tizennégy év után végre Budapestre látogatott az orosz elnök. Túl hosszú volt ez a kiesés ahhoz, hogy e - mint látjuk, az ország politikai súlya miatt is - ritka alkalmat ne töltsük ki megfelelő tartalommal. Az aláírt tíz egyezmény ugyanis csupán azt jelzi, hogy a két ország viszonya alapszinten működik, ez azonban még kevés egy csúcstalálkozóhoz. Érezte ezt a magyar diplomácia is, és ismét csak az orosz fülnek kedves szlogenekkel, szépen hangzó, ám a gyakorlatban a kelleténél is több kérdést felvető projektek felvetésével igyekezett leplezni a hiányosságokat. A PR elvitathatatlanul látványosra sikerült, a látogatás végeztével azonban illene e jó hangulatot kihasználva immár munkához látni. Négy évig ugyanis csak alapozás történt, s nem több.

Kíváncsian várjuk hát a konkrét terveket, köztük a most felvetett, egyelőre inkább csak politikai elterelő hadműveletnek tűnő, ám ugyancsak megfontolandó projektek (déli irányú gázvezeték, záhonyi vasúti elosztóközpont) részletes kidolgozását. Így aztán csak támogatni lehet Gyurcsány Ferencet abban, hogy "kevesebb beszéd, több cselekvés, kevesebb ideológia, több üzlet".

Stier Gábor Magyar Nemzet


fideszfrakcio.hu