Szapáry György és Orbán Gábor a Magyar fiskális politika: Quo vadis? című tanulmányában kifejti, hogy ennek a tanácsnak egy független és szakmailag hiteles személyiségekből álló, politikailag kiegyensúlyozott, kis létszámú, a parlamentnek felelősséggel tartozó testületnek kellene lennie. A \"fiskális politikai tanács\" feladata az lenne, hogy az államadósság hosszú távú fenntarthatóságával és a konjunktúraciklussal összhangban lévő éves államháztartási hiány szintjét megállapítsa.

A szerzők szerint az olyan költségvetési előterjesztések, amelyek nem lennének összhangban a testület által meghatározott költségvetési sarokszámmal, érvénytelennek minősülnének, vagy az is megoldás lehetne, ha a költségvetés egy automatizmuson keresztül alkalmazkodna a tanács elvárásaihoz.

A jegybank munkatársai azt követően jutottak erre a javaslatra, hogy a tanulmányban elemezték az államháztartás elmúlt időszakban kialakult helyzetét. Véleményük szerint az utóbbi években állandósultak az államháztartási problémák Magyarországon, a fiskális transzparencia hiánya az államháztartás számos területén igen nagy gondot jelentett, és ez igaz napjainkra is.

Megítélésük szerint rendszeres volt a magyar államháztartási hiány többszöri jelentős fölfelé történő revíziója. A magyar hatóságok \"irreális előrejelzésekkel és könyvelési technikákkal próbálták a helyzetet legalább átmenetileg kedvezőbb színben feltüntetni\" - állítják a tanulmány szerzői.

Emellett egyre több olyan állami kiadás kerül véleményük szerint tartósan az államháztartáson kívüli körbe (például PPP-konstrukciók, autópályák költségei, a MÁV-ra szánt kiadások), amelyek akkor is terhelik majd az államadósságot, ha egyes könyvelési megoldások még elfogadhatóak az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat számára.

A szerzők szerint a fiskális fegyelem krónikus hiányára megoldás lehetne, ha szigorú fiskális szabályokat állítanának fel az országban. Ezek a szabályok, törvények szűkítenék a gazdaságpolitikai lehetőségeket a költségvetés hiánya, a kiadások, az államadósság vagy az adóztatás hosszú távú fenntarthatóságával összefüggésben.

A szerzők szerint az Európai Unióban ezt a szerepet tölti be a Stabilitási és Növekedési Paktum, emellett azonban számos EU-tagállamban nemzeti szabályrendszert is érvényesítenek. Az ilyen fiskális szabályoknak jól definiáltnak, átláthatóaknak és egyszerűeknek kellene lenniük, továbbá jelentős politikai presztizzsel is rendelkezniük kell ahhoz, hogy elérjék a kívánt célt és hatékonyan fegyelmezzék a fiskális politikát.

Megjegyzik azonban, hogy ez csak akkor működik, ha a Stabilitás és Növekedési Paktumot \"a tagállamok nem külső kényszerként fogják fel, hanem olyan eszközként, amely keretet és szempontokat ad a fiskális politika fegyelmezett vitelére\".

A szerzők ezért ítélik úgy, megoldás lehet a fiskális fegyelem betartására, betartatására \"a fiskális politikai tanács\" létrehozása.


MTI - fideszfrakcio.hu