A jobboldal nehezen szánja el magát ilyesmire, előbb értetlenkedik egy sort, bocsánatkérést vár, Gyurcsány meg Nyakó viszonválaszainak megfejtésére fecsérli energiáit, s eközben elsiklik a kormánypártiak újabb és újabb, elképesztő megszólalása fölött. Mire a maga tüntetését meghirdeti és összehozza, már régen más lesz az éppen aktuális botránytéma. Mert így egyszerűen képtelenség mindegyikre reagálni: mire az egyikre megszületik az érdemi válasz, addigra a közvélemény már rég másra figyel, másról beszél.
A miniszterelnök-jelöltek televíziós vitája például hamar lekerült a napirendről, pedig Gyurcsány már a dialógus előkészítésekor is kitett magáért. Ragaszkodott a kampánycsendet napokkal megelőző időponthoz, hogy a sajtó kommentálhassa a vitatkozó felek kijelentéseit. Gyurcsány szerint: "Orbán úr időnként nem mond igazat, szemrebbenés nélkül a maga javára számolta el azt a nyugdíjemelést, amelyet 2002 májusa után már a Medgyessy-kormány tett meg." Orbán úr valóban, szemrebbenés nélkül a maga javára számolta el a 2002. májusi nyugdíjemelést, mentségére szóljon, hogy arról az Orbán-kormány döntött, s 2002 májusában, a Medgyessy-kormány megalakulása előtt minden nyugdíjasnak kézbesítették is azt.
Gyurcsány biztosra ment. Tudta, kockázat nélkül hazugnak minősítheti vetélytársát, hiszen kijelentéséből nem kavarnak sajtóbotrányt. Többek közt erre való a nyomasztó médiatúlsúly.
Gyurcsány a tévévitában is erre számít. Operálhat majd légből kapott adatokkal, minden alap nélkül vádaskodhat, a "független" média két napig ügyködhet azon, hogy mindent igazoljon, bebizonyítson, elsimítson, és helyre tegyen. Nem kétséges, az a két nap lesz az amúgy is durvuló kampány legvadabb, legindulatosabb, legvisszataszítóbb időszaka, s az sem kétséges, hogy a jobboldal - már csak korlátozott lehetőségeinél fogva is - ott csak eszköz lesz, céltábla és áldozat. Gyurcsány érvelése, miszerint "nem lehet a kampánycsend előtti utolsó pillanatban vitatkozni, mert szavainkat ki kell tenni próbának...", pontosan jelzi, hogy esze ágában sincs azonos feltételek mellett, a hallgatóság józan belátásában bízva vitázni. Hiszen a kampánycsend előtti utolsó pillanatban lefolytatott vita után is legalább harminc órája maradna a szavazónak, hogy megeméssze, feldolgozza, kiértékelje a hallottakat - ennyi idő alatt talán még Horn Gyula tudata is feltisztul olykor. Egyébként akinek Aczél Endre, Avar János, Németh Péter stb. kommentárjai alakítják ki az álláspontját, arról eleve vélelmezni lehet, hová szavaz, így ez az igyekezet talán hiábavaló is a szocialisták részéről.
Ám az is igaz, hogy ha nálunk tényleg normális demokrácia lenne, ha a választásokon valódi programok, az ország érdekében véghezvitt teljesítmények méretnének meg, ha tájékozott, öntudatos polgárok döntenének, akkor ez az MSZP legfeljebb csak látogatójeggyel léphetné át a parlamenti küszöböt.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu