A múlt héten szinte egyszerre zúdult ránk a Világbank s két hitelminősítő intézet. Az előbbi egyenesen azt állította, hogy a költségvetési hiányunk gigászi, a folyó fizetési mérlegünkön hatalmas lyuk tátong, a külföldi adósságállomány pedig növekvő, s ezért a visegrádi térség leggyengébb gazdasági teljesítményét nyújtjuk. "Folyó" ügyeink dolgában 7,9 százalékos deficitünk négyszerese a lengyelekének, háromszorosa a csehekének, és még a második leggyengébb szlovénoktól is jócskán lemaradunk. Télvíz idején itt állunk megdermedve a fene nagy hiányunkkal, s ilyeneket írnak nekünk, ahelyett, hogy a szívünket melengetnék. S épp csak borzongunk egyet, amikor érkezik a Moody1s nevű - magát világhírűnek tartó - alakulat, s a romló költségvetési helyzetre hivatkozva stabilról negatívra rontja forint- és devizaadósságunkat, s azzal fenyeget, hogy ha nem javulunk, kegyetlenül leminősít. Aztán máris nyomukban a japánok, mintha versenyt futnának, s felszólítás nélkül durváskodnak, ami annál kellemetlenebb, mert hiteleink nagyobbik felét jenben mérik, nem mindegy tehát, hogy ott, a távoli szigeten mit gondolnak rólunk.
Az EU pénzügyi biztosa, Almunía azt mondja, hiába figyelmeztetgetnek bennünket, a fülünk botját sem mozdítjuk, a londoni székhelyű Dresner Bank pedig nem kevesebbet jósol, mint hogy az év végére egy euróért mindösszesen 270 forintot kell adnunk, ami devizahitelben eladósodott sok ezer honfitársunkat kergetheti kétségbeesésbe. De törődik ezzel bárki is?
Semmi empátia, sehol egy gesztus. És még szót sem szóltunk a Fideszről, amely óriásplakátokon hirdeti, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve.
Csákó Nelli anyukája meg csak csóválná a fejét.
Még szerencse, hogy bízhatunk saját kormányunkban, amely nem a szerencsétlenségünket dörgöli az orrunk alá, nem rémisztget bennünket, nem lehangol. Sőt, jobb kedvre derít, mint a Fásy-mulató Bunyós Pityuval és Sláger Palival együtt.
Országvezetőink - amikor nem táncolnak vagy énekelnek - színes, széles vásznú jövőt vizionálnak elénk nagy jóléttel, rengeteg úttal és kimondható útelágazással, a Széchenyi-tervből már felújított fürdőkkel, futball Eb-vel, temérdek miegymással. A gondos szemlélődő láthatja, hogy az előttünk álló négy évben szinte mindent felújítanak - a régi ígéretek közül. S majd megmutatjuk a külföldi okostojásoknak, milyen a magyar, ha vezérére figyel.
Nem botorkálunk a reménytelenség jelenében, nem hagyjuk magunkat elcsüggeszteni, nem süllyedünk a valóság mocsarába. Hiába minősítgetnek bennünket, mi hinni fogunk magunkban. Ha más nem adja, hát majd mi nyomkodunk magunknak ötösöket, s ha az sem segít, eltöröljük az itthoni osztályzást.
Jó lesz nekünk, ne aggódjunk. A jelen nem tart örökké.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu