Van blogja?

Egyszerű csepürágó vagyok, ilyesmire nincs energiám, ezért bámulatosnak tartom, ha valakinek erre is jut ideje a miniszterelnöki teendők mellett. Felmérések szerint az ifjú szavazóknál jelentősen vezet az egyik politikai erő, így most jófejséggel, blogozással meg a buli színével nyomul a másik. A fiatalok közül viszont már sokan értik, hogy manapság éppen az a forradalmi, ha valaki konzervatív. A lazaság pedig nem az, ha egyik spanglit szívod a másik után, és a drogdiszkóban pörögsz péntektől vasárnapig, hanem hogy tudsz minderre nemet mondani.

Ez úgy hangzik, mint valami osztályfőnöki óra. Az ifjú rajongók ilyesmit várnának a rockzenésztől?

Nem az a szempont, hogy mit várnak tőlem, hanem hogy mit tudok adni. Nem akarok mindenkinek megfelelni; azok figyelmére számítok, akik megértenek és elfogadnak. Amikor 2002 tavaszán fölültem a Kossuth téren a tribünre - jó társaságba kerültem, Lázár Ervin és Csukás István közé -, egy hallgatóm arról értesített elektronikus levélben, hogy ki fogja dobni a lemezeimet. Ő nyilván nem tartozott az értők és elfogadók közé.

Hiába, a magyarországi díszemelvények már csak ilyenek.

Ha az ember a konzervatív értékrend mellett tesz hitet, sokszor faggatják: miért jó ez neked? Megéri? A materialisták szempontjából logikus kérdés, hiszen aki anyagelvű életet él, annak elképzelhetetlen, hogy valakit ne a pénz vagy az érdek irányítson. Napi politikai kérdések kapcsán nem nyilatkozom, pártrendezvényen soha nem zenélnék. Viszont felháborítónak tartom, hogy a közügyektől pont a közembert próbálják távol tartani olyan kádárista szövegekkel, hogy az énekesek csak énekeljék a szerelmes számokat, a járókelők járkáljanak, a templomban imádkozzanak, a politikát meg bízzuk a szakemberekre. A művészet szintje magasan a politika fölött van, de politizálni a szó eredeti értelmében személyes felelősség, tehát mindannyiunk kötelessége foglalkozni a társadalom ügyeivel. Latinovits Zoltán írja, hogy országos ügyekben csak a költőkre hallgassunk, mert az ő szavuk az igazság. Ha ma egy Petőfi-verset elszaval az ember, döbbent arcok néznek vissza: százötven éves költemények szólnak a máról! De ha ma születnének ilyen írások, nemigen kapnának helyet a lapokban. Babits vallásos költészetét kiröhögnék a posztmodern szerkesztők, Ady megkapná, hogy kirekesztő, Vörösmartytól meg elhatárolódnának a hivatásos elhatárolódók, mert Liszt Ferencnek írott költeményében arra kéri a halhatatlan lelkeket, hozzanak áldást a magyar hazára, de szórjanak átkot az árulókra. A hazafiságot kiiktatták a mai ember életéből, maradt a hörcsögmentalitás, amely mindent pénzben mér, a sikert, a szerelmet, az eszmét is. Ha egy érték mellett kell kiállni, akkor az ember vállalja a felelősséget.

Hogy kinevezzék pártkatonának.

Vicces, hogy ezt magyarázni kell: nem vagyok azonos azzal, amit rólam sugalmaznak. Nem kárhoztatom a lemezeimet szemétre vető embert, mert csupán kárvallottja az őt ért befolyásnak. A befolyásolók, az áruló írástudók az igazi bűnösök. Visszataszító, hogy magukat felelős gondolkodónak tartó emberek, akiknek megvan a magukhoz való eszük, elfogadhatatlan ügyeket védelmeznek körmük szakadtáig.

Csak nem a Dörner György-féle sunnyogó értelmiségre céloz? Ezzel még megütheti a bokáját.

AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 16-17. OLDALON OLVASHATÓ.

hativalasz.hu - fidesz.hu