A munkajogi reform visszavonását szombaton 160 városban követelő, a belügyminisztérium szerint félmillió, a szakszervezetek szerint másfél millió tüntetőnek adott válaszul a francia miniszterelnök a 15-20 éveseknek szánt Citato című magazin oldalain adott interjút. Villepin továbbra is esélyt kért a fiataloktól reformja megvalósításához, sajnálja, hogy módszere értetlenséget szült az országban, de továbbra is úgy véli, hogy a törvény bevezetésével teremthetőek csak újabb munkahelyek.
Miközben Jacques Chirac elnök továbbra is támogatásáról biztosította miniszterelnökét és párbeszédre szólította fel a feleket, az LH2 közvélemény-kutatóintézetnek a Libération című napilapban hétfőn megjelent felmérése szerint a franciák 71 százaléka az országban kialakult szociális válságot súlyosnak és tartósnak véli, s alig hat százalékuk szeretné, ha az új törvény mostani állapotában életbe lépne. A megkérdezettek 73 százaléka radikális lépést vár a kormányfőtől: 35 százalékuk az azonnali visszavonást, 38 százalékuk pedig a szakszervezetekkel való tárgyalást sürgeti.
Ez utóbbiak által meghirdetett ultimátum csak megerősítette a miniszterelnök eltökéltségét, mert ha most engedne, az azt jelentené, hogy az utca irányítja az országot. A törvény visszavonását Villepin a legutolsó megoldásnak tekinti, ugyanis 2007-ben esélyes jelöltként kíván indulni az elnökválasztáson, s ez még egyetlen olyan miniszterelnöknek sem sikerült Franciaországban, aki az utca nyomására meghátrált reformjai bevezetésében. Ha a kormány most megfutamodik, az elnökválasztás előtti 13 hónapban a jobboldal többé semmilyen reformot nem tud elindítani.
A politikai válságból való kiútkeresés egész hétvégén folyt Párizsban: Villepin folyamatos megbeszélést folytatott Chiraccal és vasárnap este összehívta minisztereit. A kormányfő láthatóan a tüntetések kifáradására játszik, kitartva a törvény bevezetése mellett. Elemzők szerint a kormány azt reméli, hogy a diákok és a középiskolások április 8-ig tüntetnének, mikor is a tavaszi szünet kezdetével a tiltakozások maguktól alábbhagynának. Ezt a forgatókönyvet nehezíti meg a szakszervezetek vasárnapi ultimátuma, amely szerint ha a törvény hétfő délutánig nem kerül visszavonásra, az általános sztrájk meghirdetését jelentik be, amely megjósolhatatlanná teszi a válság kimenetelét.
A szakszervezetek a szombati tüntetést követően tisztában vannak azzal, hogy a tiltakozás minden korosztályban és szavazótárban teret nyert, s bár a kormánytagok egymás után párbeszédre szólítanak fel a médiában, a kormány részéről hivatalosan senki nem vette fel a kapcsolatot egyetlen szakszervezettel sem. Az általános sztrájkra - amely utoljára az oktatási reform bevezetését követően, 2003-ban volt Franciaországban - (az állami szektorban legalább öt napig tartó) engedélyek megkérése miatt március 28-30-án kerülne sor.
A miniszterelnök a párbeszéd jegyében hétfő délután fogadja a keddre újabb tüntetést hirdető diákok képviselőit, s elképzelhető, hogy az általános sztrájk előtt módosítást javasol a törvény bevezetésére; nevezetesen úgy dönt, hogy a két évi próbaidővel járó első munkaszerződés nem vonatkozik minden 26 évesnél fiatalabb munkavállalóra, csak a diplomával nem rendelkezőkre és a legalább két éve munkanélküliekre. Ez a megoldás a törvény újrafogalmazását jelentené, amely a jelenlegi helyzetben politikailag nehezen lehetne vállalható.
Az egyetemeken folytatódnak a sztrájkok, s a négy hete tartó megmozdulás, valamint az elmaradt órák és vizsgák miatt a tanév érvényessége kérdésessé vált. Eközben közel kétszáz gimnáziumban is teljesen vagy részlegesen szünetel a tanítás.
"Elég volt a blokádból" névvel ellenmozgalom indult a felsőoktatási intézményekben. Hétszáz képviselőjük vasárnap délután a párizsi Városháza előtt tüntetett a "tanulás szabadságáért". Az elsősorban főváros környéki egyetemekről érkező diákok apolitikusnak mondják magukat, és kifogásolják, hogy a tanulni és nem tüntetni vágyó diákokat a többség szélsőjobboldalinak nyilvánította.
Az ellenzéki szocialisták beadványára az alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a fiatal munkavállalókat megkülönböztető munkaszerződés nem jelente-e esélyegyenlőségi diszkriminációt. A gyors döntés megkönnyíthetné a kormány helyzetét, de jogi szakértők nem hisznek a cenzúra lehetőségében a politikai válság megoldásához.
Dominique de Villepin személyes tragédiája, hogy a munkajogi reformmal az elnökjelöltségre esélyesebb vetélytársának, a kormányzó Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnökének, Nicolas Sarkozynak változást sürgető programját kormányfőként egyedül akarta megvalósítani. A rendőrséggel összecsapó rendbontókat huligánoknak nevező belügyminiszter azonban azt hangoztatja, hogy egyetlen törvény nem ér meg ekkora erőbedobást, s a színfalak mögött a békés tüntetőket támogatja.
Dominique de Villepin és Jacques Chirac egyértelműen elszigetelődött az országgal és Sarkozyvel szemben.
MTI - fidesz.hu