A két politikustól többek között azt kérdezte a Hídlap, hogy a segítség, összefogás okán kapcsolatban állnak-e egymással a már világörökségi címmel rendelkezők illetve a státuszt még csak igénylők?

Schmitt Pál elmondta, hogy olyan közösség, melyben a világörökségi címet viselő magyar tájak, települések társasága együttműködne hivatalosan nem létezik, hiszen nagyon más jellegűek a rangot kapott helyszínek. De Hollóházát, Pannonhalmát, Tokajt, a Budai Várat vagy a pesti Andrássy utat nem is lenne érdemes egymás mellé tenni. Az alelnök-képviselő ezzel együtt megjegyezte, hogy a gondolat jó, mivel a magyar idegenforgalmi kínálatban ezeknek egy csomagban kell szerepelniük, illetve bizonyára sokat segítene például ez ügyben egy közös honlap is. Schmitt Pál rámutatott, érdemes figyelembe venni, hogy a világörökség címnek van kontrollja is. A címet kritériumok alapján ítélik oda, s ezt folyamatosan ellenőrzik is. Ilyenkor azt vizsgálják többek között, hogy a címet birtokló fél által ígért fejlesztések tényleg megtörténtek-e. Így mindenképpen tudnunk kell azt is ezzel kapcsolatban, hogy nemcsak lehetőség, hanem felelősség is a világörökség részének lenni.

Meggyes Tamás polgármester válaszában fontosnak tartotta kiemelni, hogy már léteznek közös, igényes kivitelezésű kiadványok a világörökség részeinek magyarországi területeiről. A polgármester elmondta, hogy jó lenne a magyar világörökség címet már birtokló és azt még csak igénylő helyek összefogása, közös gondolkodása, munkája, egymás segítése. Meggyes Tamás hozzátette, maga a cím pedig elsősorban azért fontos, mert méltó helyén kezeli azokat az értékeket, amelyeket Esztergom és Visegrád is képvisel. A világörökség részének lenni elsősorban elismerés és csak ezután pénzügyi vagy infrastrukturális megközelítés kérdése. Ha a világ és az itt élők is tisztában vannak az értékeikkel, akkor azokat sokkal jobban tudják kezelni, kihasználni, fejleszteni, óvni.

Forrás: Hídlap