A kormányfő tegnapi kampánykörútjának egyik állomásán épp kilépett a sashalmi szakrendelőből, ahol az új műszerparkot "mérte fel", amikor elé pattant egy keverék tacskót sétáltató idős asszony, hogy kezet fogjon vele.

- Nekünk is van kutyánk, ugye tudják - gugolt le az ebhez a miniszterelnök, majd percekig mesélt családja kedvencéről, Totóról.

A kőbányai Liget téren csaknem negyedóráig tartott, míg elérte a színpadot, mert lépésenként meg kellett állnia, mert valaki újabb kormányfői relikviára akart szert tenni. A legnépszerűbb "emlék" a helyszínen aláírt szórólap, a miniszterelnök Útközben című könyvébe adott személyre szóló dedikáció és a közös fotó a kormányfővel volt. Ez utóbbira egyébként főleg a fiatalabb generációnak volt esélye, Gyurcsány megált, pózolt egy-egy kamasszal, majd megkérezte, sikerült-e a mobillal készített kép, s ha nem, akkor újrázott. Volt aki nem emléket kért, hanem ajándékot adott. A Liget téren egy helyi zenész saját cd-jét, a XVIII. kerületben egy hölgy a maga festette tájképet adta át a kormányfőnek, míg egy férfi a gyöngyökből és drótokból készített kézműves munkáit mutatta meg. Eközben a közönség soraiban várakozók a kormányfő arcszínével foglalkoztak. - Nem látszik, hogy fáradt, sápadt lenne ettől a rohanástól - súgta oda egy idősebb hölgy társnőjének, míg egy másik megjegyezte, még sose látott "élő milliárdost". Szomszédjától gyorsan érkezett a válasz, nem a milliárdost jöttek meghallgatni, hanem egy igazán jó embert.

Népszava; 2006. március 31.