Multikulti: a kifejezés, mely a kultúrák, szokások, vallások sokaságának békés együttélésére vonatkozik, állandó jelzőként került a nyitott német főváros neve elé. A város vezetői mintha erőltették volna is, hogy mind több "másféle" telepedjen le Berlinben. Segítették a törökök mellett az arabok, a zsidók, az oroszok és a lengyelek honosítását. Ám a szó - a multikulti -, amely alternatívája a New Yorkra, Londonra alkalmazott kozmopolita jelzőnek, kezd megkopni, sok németnek visszataszító, és félelmet kelt.

A három és fél milliós Berlinben nem hivatalos adatok szerint háromszázezer török, kétszázezer orosz, hetvenezer lengyel, százezernyi arab, vietnami, kínai, afrikai él. A muzulmán népességen belül jóval nagyobb a fiatalok aránya, mint az őshonos németeké. Rádió- és tv-csatornáik, újságjaik vannak, az általuk lakott negyedek élete sokkal inkább emlékezteti a látogatót a lakosok óhazájára, mint egy német nagyvárosra. A berlini diákok között igen nagy a nem német tanulók aránya: az élenjáró középiskolákban tizenöt-húsz, az átlagos berlini iskolákban negyvenszázalékos a nem európai fiatalok aránya.

Ezúttal olyan oktatási intézmények kerültek az érdeklődés középpontjába, ahol a diákok többsége, hetven-nyolcvan százaléka török, arab, muzulmán. A "jéghegy csúcsa" - állítja közleményében a berlini rendőrszakszervezet arról a korábban jó hírű, Rütli nevű óriási szakközépiskoláról, ahol megvalósult a totális diákuralom, helyesebben diákdiktatúra. A rendőrszakszervezet közleménye szerint legalább harminc másik berlini középiskolában vannak a Rütlihez hasonló állapotok.

A Rütliből kikerülő fényképek tanúsága szerint török és libanoni bandák zsarolják a diáktársakat, a nem tetszőket agyba-főbe verik, a pedagógusokat leköpdösik. A bemerészkedő újságírókat kővel dobálják, a tévéseknek sem sikerült bejutniuk a Neuköllnben található patinás iskolakomplexumba, amely ma olyan, mint a bennlakók által elfoglalt börtön. Az iskola igazgatónője belebetegedett a küzdelembe, amit a hatóságokkal folytatott annak érdekében, hogy tegyenek már valamit az ellenőrizhetetlen helyzet megoldására. Klaus Bölger, a város oktatási ügyekért felelős szociáldemokrata szenátora heteken át nem is volt hajlandó foglalkozni a Rütli pedagógusainak kétségbeesett kéréseivel. A hét közepén visszautasította azt a precedens nélküli igazgatói kérést, hogy "tessék feloszlatni a Rütli középiskolát". Pénteken végül is megjelentek az első rendőrök az iskola kapujában, de ők sem mertek továbbmenni, jóllehet a város szenátusában az ellenzéki kereszténypártiak követelik a rendőri, sőt akár a terrorelhárító különítmények bevatakozását a diákbandák diktatúrájának megdöntésére.

A Kereszténydemokrata Unió politikai, bevándorlási kérdésként kezeli a Rütliben kialakult és a sejthetően más berlini iskolák életét, oktatását megbénító helyzetet. A fővárost irányító szociáldemokraták és a PDS (az egykori NDK állampárt utódpártjaként is emlegetik) viszont pedagógiai és szociális problémát látnak a dolgok mögött. A baloldal szerint a szegénység a diákerőszak fő oka, a jobboldal viszont bizonyítottnak látja, hogy a főként muzulmán fiatalok nem akarnak integrálódni a német társadalomba. Országosan egységes vizsgát kellene letenniük a letelepedni akaróknak, felül kellene vizsgálni minden korábbi letelepedési kérelmet. Az engedélyek kiadásának feltételévé kellene tenni a nemek, vallások egyenjogúságán, a parlamenti demokrácián, a kölcsönös tolerancián alapuló német alkotmány elfogadását.

A berlini középiskolák helyzete késztette a hét végén az ország belbiztonsági apparátusában tekintélynek örvendő Jörg Schönbohm brandenburgi belügyminisztert a kijelentésre: "Hagyják el az országot, akik nem tartják összeegyeztethetőnek a koránnal a német alkotmányt." A Rütli szakközép több diákja már odakiabálta az épület kerítésén kívül ácsorgó újságíróknak: "Köpünk Németország alkotmányára."

Magyar Hírlap