Mondta is az MSZP akkori elnöke, hogy nem illik, meg nem méltó egy miniszterelnöknek gumicsizmában bohóckodni, tisztességes (szocialista) politikusnak eszébe sem jutna ily olcsó népszerűségre törekedni, különben is, veszélyes foglalatosság homokot lapátolni, zsákokat cipelni, megcsúszik az ember, oszt' kész a baj, annyit meg nem ér a szavazathajkurászás.

Talán még a populizmus kifejezést is használta a bölcs és jó Kovács, bár annak idején ez a szó még nem volt igazán divatban. Majd hozzátette, hogy természetesen a szocialista párt vezetőiben is buzog a segítőkészség, de ők csak az újjáépítéskor mutatják meg, mire képesek, testületileg fognak maltert keverni, meszet oltani, téglát halmozni, épületfát faragni. Persze, ezt az ígéretüket sem váltották be, hiszen a beregi Tisza-háton felépített csinos házsorok körül senki nem látta Kovács Lászlót pallérként sürgölődni, de még Lamperth Mónikát sem mint tűzről- pattant malteroslányt. Annyi baj legyen, így legalább elkészültek a házak, és az árvíz sújtotta lakóknak nem kellett beérniük boldogabb jövőt vizionáló tervekkel és a megvalósítást akadályozó gazdasági magyarázatokkal.

Sokkal nagyobb gond, hogy a jóléti rendszerváltást végrehajtó szocialisták, vállvetve a szövetséges liberálisokkal, a többi árvízvédelemmel kapcsolatos ígéretüket sem tartották be. Ezennel Medgyessy Pétert szólítjuk, aki öntudatosan kijelentette, sőt írásba adta a 2002-es választási kampány idején, hogy minden ígéretét személyesen tőle számon kérheti a lakosság. Mivel soha nem látott, hatalmas árvíz fenyegeti az országot, most csak egyetlen ígéretet kérünk számon Medgyessyn: hol van a biztonságos árvízvédelmi rendszer a Tiszán és a mellékfolyóin? A többi magyarországi folyót csak azért nem említjük, mert a magabiztos kormányfőt 2004-ben elsüllyesztették. Ám melldöngető állítása szerint 2004-ben már befejeződött volna a Tisza árvízvédelmi rendszerének teljes kiépítése! Csakhogy nem fejeződött be, épp ellenkezőleg: el sem kezdték! Lett volna rá módjuk, hiszen a Vásárhelyi-terv már a polgári kormány alatt készen állt, sőt annak részeként több száz kilométernyi védmű is épült. A szocialistáknak csak folytatni kellett volna az építkezést, de nekik a fideszes gát nem volt elég biztonságos. Nekiláttak megújítani a Vásárhelyi-tervet, számolták, alakítgatták, pofozgatták, újabb pénzeket terveztek bele, míg a meglévőt kivonták, grandiózussá formálták, csak az első kapavágásról mondtak le.

Sajnos az árhullám nincs tekintettel a tervekre, de még a költségvetési kozmetikázásokra sem, az jön kérlelhetetlenül és kegyetlenül. Nem mentség Medgyessy számára, hogy utóda sem szakadt meg a Vásárhelyi-terv végrehajtásától, a védművek építése az utóbbi másfél-két évben is csak csordogált, ellentétben a Dunával vagy a Tiszával. A biztonságot garantáló szoclib kormány 70 kilométernyi gátat épített, egytizedét sem a harsogva beígért mennyiségnek, hozzátéve, hogy a hat víztározó közül egy sem épült meg.
Az árvízi helyzet komolyabb annál, hogy azon élcelődjünk: a szocialisták ezt is megígérték és megcsinálták. Nyilván kampánytémává "nemesedik" Gyurcsány Ferenc azon hőstette, miszerint a köztársaság megvédése és az Amőba bulija között szakított időt arra, hogy a Margitszigeten homokzsákokat pakoljon a gátra. A Népszava tudósított róla, hogy az ottani munkások megjegyezték: politikust még nem láttak annyit dolgozni, mint amennyit a miniszterelnök cipekedett. Olcsó népszerűség? Félünk, Kovács László véleményét ez esetben nem fogja kikérni a baloldali média.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fidesz.hu