Ezen a napon a program VIII. pontja a csehek és a szlovákok egyenjogúságát hirdette meg, miközben deklarálta a németek és magyarok kollektív háborús bűnösségét. Kimondta, hogy azokba a járásokban, községekben, ahol a lakosság megbízhatatlan (vagyis nem szláv), a választott vezetők helyett államhű biztosokat neveznek ki. A kassai kormányprogram alapján csak azok a német és magyar személyek kaphattak állampolgárságot, akik aktív ellenállói múltat tudtak igazolni. A többi német és magyar személytől megvonták a polgárjogokat. A X. és XI. pont alapján magyar és német tulajdonban lévő földeket államosították, a XV. fejezetben pedig elrendelték az összes csehszlovákiai német és magyar iskola azonnali bezárását. A program megvalósítása a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények és az elnök által kiadott rendeletek, az ún. Beneš-dekrétumok révén történt meg, amelyek máig is hatályosak.

A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában 2005. április 5-én Nyilatkozatot fogadtak el, amely ezentúl április 5-ét a Nemzeti Emlékezet Napjává nyilvánítja a szlovákiai magyarság számára. "Kifejezzük igényünket arra az erkölcsi kárpótlásra, melyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németek és a zsidó emberek irányában már kinyilvánított. Mivel az eltelt 60 év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné teszi, ezért minimumként ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség szimbolikus, egyszeri anyagi kárpótlásához" - áll többek között az aláírt Nyilatkozatban.

A Nemzeti Emlékezet Napján a komáromi múzeumban Sárközi János, Nyitra megyei képviselő köszöntötte a politikai, kulturális és civil élet megjelent résztvevőit. Az ünnepségen jelen volt Bárdos Gyula, a MKP frakcióvezetője, Bastrnák Tibor, Komárom város polgármestere, Bíró Ágnes, a Kulturális Minisztérium államtitkára, Száraz József, a CSEMADOK elnöke, Gyurgyík László szociológus, Sátor Zoltán, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének alelnöke és Krivánszky Miklós, a DÁLESZ elnöke.

Fehér Csaba, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum igazgatója üdvözlő beszédében szomorúan állapította meg, hogy iskolai látogatásaik alkalmával tapasztalhatták, miszerint a diákok alig hallottak valamit a hontalanság éveiről, a felvidéki magyarság jogfosztottságáról. Sajnálatát fejezte ki, hogy a városban székelő Selye János Egyetem több ezres hallgatóságából alig néhányan voltak jelen a megemlékezésen. Egyben értesítette a hallgatóságot, hogy szeptember 11-én Brüsszelben mutatják be az Európa Parlamentben a Magyar Kálvária c. kiállítást.

Miután Sárközi János, a Szüllő Géza Polgári Társulás alelnöke felolvasta a tavalyi Nyilatkozat szövegét, Gyurgyík László szociológus alapos elemzést adott a hontalanság éveinek hatásáról, a szlovákiai magyar társadalom szerkezetének változásairól. Előadásában szólt a felvidéki magyarság számbeli fogyatkozásának okairól, összehasonlította a szlovák és magyar lakosság iskolai végzettségének, vegyes házasságkötéseinek, városi arányának, életkorának adatait.

Bárdos Gyula, a MKP frakcióvezetője beszédében kiemelte, hogy minden körülmények között fel kell szólalni minden olyan ügyben, amikor igazságtalanságot tapasztalnak és a polgárok jogai sérülnek. A kitelepítések és a jogfosztottság kérdésében az MKP sem maradhat tétlen és lehetőségeikhez mérten cselekedni fog, hogy a Beneš-dekrétumok, amelyek Európa szégyeneként ma is hatályosak, érvénytelenné váljanak és megfelelő erkölcsi és anyagi kárpótlásban részesüljön a felvidéki magyarság. Mint mondta, nem lehet azért valakit kollektív bűnösnek nyilvánítani, hogy magyarnak született és úgy is szeretett volna meghalni. Az igazságért minden időben ki kell állni - egyénenként és közösségként is.

A megemlékezés a volt Vármegyeháza melletti Deportáltak emlékművénél folytatódott. A Magyar Kálvária vándorkeresztet ThDr. Karaffa János katolikus plébános és Novák Róbert szentpéteri református lelkész áldotta meg. Majd az emlékműnél a különböző szervezetek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az április 5-ei Emlékezet Napja a Himnusz eléneklésével zárult.

Karaffa Attila

fidesz.hu