Vajon sikerül-e olyan jogállamot létrehoznunk, amelyben nem fordulhat elő, hogy a választási kampány véghajrájában a pénzügyminiszter és államtitkára kijelenti, hogy a költségvetés első negyedévi alapadatait nem hozzák nyilvánosságra, csak a választások után, mert ezek az adatok a kampányt és a választási eredményeket befolyásolnák?

Ha valami, akkor éppen a költségvetés adatai azok, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, s a választópolgárok alapvető joga, hogy ezeket megismerhessék. A Gyurcsány-kormány információ-visszatartása a demokratikus alapnormák semmibe vételét jelenti.

A tét emellett az, hogy sikerül-e végre ebben az országban kiegyensúlyozott, tisztességes és demokratikus média- és sajtóviszonyokat teremteni. Sikerül-e végre odáig eljutnunk, hogy az emberek ne csak a baloldali és balliberális média által sulykolt híreket ismerhessék meg, hanem hozzájuthassanak az ország élete szempontjából valóban legfontosabb információkhoz.

Ebből a szempontból a legfrissebb és legdöbbenetesebb a következő:
múlt hétfőn a Legfőbb Ügyészség bejelentést tett arról, hogy a Gyurcsány Ferenc cége által megszerzett Szalay utcai ingatlan ügyében megállapítható a hűtlen kezelés alapos gyanúja, de az ügy már elévült, viszont a tények alapján az ügyészség polgári peres eljárást kezdeményez az Altus Rt.- vel szemben az állami vagyon egy részének visszaszerzése ügyében. Kedden Gyurcsány a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy szlovák titkosszolgálati jelentések alapján nagy a veszély a hét végi demonstrációkon, mert valakik robbantásokra készülnek. Mit gondolnak, melyik hírnek adott nagyobb szerepet a média többsége? Eltalálták. Döbbenetes módon szinte alig, csak nagyon szőrmentén vagy egyáltalán nem számoltak be a Legfőbb Ügyészség bejelentéséről; ezzel szemben a miniszterelnök "riasztása" óriási médiafelületet kapott, minden híradás erről szólt. S mi mindennek a következménye? Erről a Gallup közvélemény-kutató intézet készített felmérést. Míg a gyurcsányi bejelentésről a megkérdezettek mintegy 85 százaléka értesült, addig az ügyészség állásfoglalását és polgári peres kezdeményezését csak az emberek mintegy fele ismerte. A két adat mindent elmond az elviselhetetlenségig eltorzult médiaviszonyokról. Egy valamire való demokráciában - vagy Fábry után: a szerencsésebb fejlődésű Gabonban és az ébredő Maliban - minden, a kormányfővel kapcsolatos hír elsőrangú és mindent megelőz. Főként, ha arról számol be, hogy a miniszterelnök kapcsán egy hűtlen kezelés alapos gyanúját felmutató ügylet merül fel; de még inkább, hogy a vegzáló miniszterelnökkel szemben a Legfőbb Ügyészség indít polgári peres eljárást, visszaszerzendő cégétől az állami vagyon egy részét, amely a vádhatóság szerint jó erkölcsbe ütköző módon került a Gyurcsány-cég birtokába...

A választások előtti utolsó napokban Magyarország újabb Guinness-rekordot dönt meg - ismét negatív értelemben. Az egyik esélyes néppárt miniszterelnök-jelöltjével, Gyurcsánnyal szemben hétfőtől polgári peres eljárás van folyamatban, s Deutsch-Für Tamás újabb fellebbezése alapján még az is lehet, hogy az elévülés sem állja meg a helyét a Szalay utcai ügyben. Először is: normális európai demokráciában egy ilyen helyzetben lévő politikus nem is lehetne miniszterelnök-jelölt. Másodszor: képzeljék el azt a helyzetet, hogy a szocialisták győznek, Gyurcsány újra miniszterelnök lesz, s mondjuk a polgári peres eljárásban Gyurcsánynak vissza kell szolgáltatni a jogtalanul megszerzett százmilliós állami vagyont. Sőt, még az elévülés sem áll meg, ezért a hűtlen kezelés ügye is tovább zajlik, melyben a büntető tétel kettő és nyolc év közötti börtön. Képzeljük el, hogy a választások után ezek a perek hátrányosan végződnének Gyurcsány és társai számára is. Nos, akkor vajon mi lenne? Mondjuk nem Gabon vagy Mali, hanem Ruanda és Elefántcsontpart? Ezt akarjuk?

Egy olyan kormányzatot kellene felállítani, amelyet nem terhelnek a múlt sajátos függőségei, személyi kapcsolatai és az ebből adódó hátrányok, hanem szabadon és függetlenül képes cselekedni, mindenkor az ország, a nemzet érdekeit szem előtt tartva és azt kőkeményen képviselve. Ezt teszik nemcsak a nyugati országok kormányai, de a szomszédos országok vezetései is. Ezt kell végre nekünk is tennünk.

2005 őszén megtört a jég Lengyelországban: színtiszta jobboldali kormány alakult, s a posztkommunista párt megsemmisítő vereséget szenvedett. Ma Lengyelországban a felszabadultság és a bizakodás a jellemző, a kormány népszerűsége töretlen. Nem reménytelen tehát. A varsói expressz talán most is ideér hozzánk.

Fricz Tamás; Magyar Nemzet