Persze ahhoz, hogy az elnök asszony egyáltalán fontolóra vegye a többlépcsős tárgyalások megindítását, Orbán Viktornak és a Fidesznek teljesítenie kell néhány szórakoztató apróságot. Nem kell itt felkavaró, nagy tettekre gondolnunk, Dávid Ibolya megelégedne annyival, hogy Orbán Viktor kergesse szét azt a több mint kétmillió embert, aki rá és a Fideszre szavazott. A forma kedvéért a Magyar Demokrata Fórum vezetője ezt a vágyát gondosan nyolc pontba válogatta szét. A nyolc feltétel között vannak érthetetlenek, értelmetlenek és értelmezhetetlenek.

Érthetetlen a második pont: "2. A konzervatív, jobboldali politika célja a magyar kis- és középvállalkozások megerősítése. A tb-járulék azonnali, 10 százalékpontos csökkentése és a minimálbér 100 ezer forintra emelése csődbe juttatná a magyar vállalkozásokat, százezer embert tenne munkanélkülivé, és válságba sodorná a költségvetést. Kérem, hogy ezeket az ígéreteit vonja viszsza." Rejtély, hogy a tb-járulék csökkentése hogyan tehet tönkre egy vállalkozót. A minimálbér emelése 2010-re szólt, ráadásul ugyanilyen formában szerepel az MSZP programjában is: akkorra ez senkit és semmit nem fog semmilyen válságba sodorni.
Értelmetlen a harmadik és a negyedik pont: "3. A magántulajdon szentsége, és a szerződések tisztelete az európai konzervatív politika alapja. Ezért elvárjuk, hogy a kampányban használt viszszaállamosításra vonatkozó kijelentéseit vonja vissza. 4. Az Európai Unió iránt elkötelezett konzervatív, jobboldali párt nem alkalmaz tőke- és idegenellenes kijelentéseket, nem riaszthatja el a külföldi befektetőket, akik magyar munkavállalók százezreinek adnak munkát, megélhetést." Orbán Viktor és a Fidesz soha nem emlegetett visszaállamosítást. A jelek szerint Dávid Ibolya az MSZP kampányanyagaiból és a baloldali sajtó hasábjairól (bár a kettő lényegében ugyanaz) tájékozódik a Fidesz programjáról. Kifejezetten a szabálytalan, korrupciógyanús, netán törvényellenes privatizációs ügyletek felülvizsgálatáról esett szó. Aligha van olyan konzervatív politikus a világon, aki ezzel ne értene egyet. A metódusra van precedens is: Csillebérc. Ami a negyedik pontot illeti, talán-talán nem riasztja el a külföldi tőkét az a (mellesleg velejéig konzervatív és jobboldali) felfogás, amely szerint a magyar vállalkozók élvezzenek előnyöket saját hazájukban. Így van ez mindenhol a világon. Továbbá: a külföldi tőkét ennek a kormánynak a gazdaságpolitikája riasztotta és riasztja el. Ebben az érában állt tovább sok nagy cég, és ebben az érában nem jött hozzánk még több nagy cég.

Értelmezhetetlen az első és a hetedik pont. "1. Rendet kell tenni a költségvetésben, mert a költségvetés hiánya, az államadósság mérete veszélyezteti a gazdaság, az ország stabilitását.
7. Jobboldali, konzervatív politikus elvből elutasít minden együttműködést a szélsőséges politikai erőkkel, jöjjenek azok balról vagy jobbról. Ezért vállalja, hogy megszakít minden együttműködést a Munkáspárttal, illetve a MIÉP-Jobbikkal." Orbán Viktor (és Dávid Ibolya) kormányzása alatt rend volt a költségvetésben. Most nincs. Az elnök asszony hajthatatlanságával mégis a bankrablókra bízná a bankot, a jelenlegi koalícióra hagyná a költségvetés rendbetételét. Azokra, akik a válsághelyzetet előidézték. A hetedik pont sem sokkal logikusabb. Nincs tudomásunk a Fidesz és a szélsőségek együttműködéséről. Talán arra gondol Dávid Ibolya, hogy az egészségügy privatizálásáról szóló népszavazási kérdés kapcsán a Fidesz véleménye megegyezett a Munkáspártéval. Ez együttműködésnek számít? Nos, vélhetőleg Thürmer Gyula szerint a nap keleten kel fel. Dávid Ibolya szerint hol? Vagy egyetért (következésképpen együttműködik) a Munkáspárttal?

Az MDF vezetőjének két feltételét lehet komolyan fontolóra venni. "6. Magyarországon a korrupció évente legalább 100 milliárd forint kárt okoz. Emiatt szükséges a Tiszta Kezek Hivatalának felállítása." Ez lehet tárgyalási alap, bár érdekes meglátás egy volt igazságügy-minisztertől, hogy ezek szerint a magyar igazságszolgáltatás hálózata nem alkalmas a feladata ellátásra. Még egy Keller-hivatal pedig nem kell, sem bal-, sem jobboldali. És a nyolcadik. "8. A kampányban az Ön pártjának országgyűlési képviselője megfenyegetett, színvallásra kényszerített egy egyházi személyt is. Ez keresztény emberhez nem méltó cselekedet, amely joggal háborított fel minden hívő embert. Kérem, hogy pártja nevében kérjen elnézést az érintett plébánostól." Ha ez az eset valóban megtörtént és így történt, ez a feltétel méltányolható.

Körülbelül így állnánk, ha Dávid Ibolya nyolc pontját komolyan vennénk. De felesleges. Nem azzal a szándékkal írták, hogy bárki is komolyan vegye. Ha tárgyalni akar, egy politikus nem szab ilyen feltételeket. Nem képzelhető el ugyanis, hogy esélytelen jelöltjei visszaléptetéséért cserébe tökéletesen felül kívánja írni azt a programot, amire 2 272 979 ember szavazott, azzal a programmal, amire 272 831 ember szavazott. Ez a nyolc pont nem tárgyalási alap, hanem arculcsapás. És pontosan jelzi, amit eddig csak gyanítottunk, de ma már tudunk, napról napra növekvő bizonyossággal: Dávid Ibolya áruló. Dávid Ibolya nem tartozik a polgári oldalhoz. Mint ahogy az sem, aki ezeket a pontokat lediktálta neki.

Magyar Nemzet, április 13.

fidesz.hu