Amikor leereszkedik a nép egyszerű gyermekei közé, úgy gügyög és affektál, mintha a másik szellemileg visszamaradott lenne, aki képtelen felfogni a körülötte lévő világot. Ebből az érzelmi sivárságból és kórosan túlnövekedett öntudatból áll össze Gyurcsány politikai látásmódja: ez az ő programja.

A politikai programokhoz mindig sajátos viszonya volt. 2004 augusztusában, miniszterelnökké való kinevezése előtt így nyilatkozott: "Van határozott elképzelésem, de ezt akkor mondom el, ha tudom, hogy van hozzá kellő támogatottságom. Ezt hívják kormányprogramnak." Gyurcsány féltett titkai mint kormányprogram! Ám akkori szánakozó mosolyunk hamar elkeseredettségre váltott, mert Gyurcsány ismeretlen elképzelései megkapták a kellő támogatottságot. Miféle ország miféle kormánypártja az, amely miniszterelnöknek választ egy izgága pozőrt, aki még azt sem árulja el, hogy a kormányrúddal mit akar kezdeni? Első nekifutásra bejött neki, később már rutinosan adta el a koncepció hiányát program gyanánt. 2005 áprilisában a száz lépés meghirdetésének beharangozójaként ezt mondta: "Bizony, több ez, mint reform, mert a nemzeti közösség és a személyes felelősség határainak, feladatainak újraértékeléséről van benne szó." Néhány nap múlva kiderült: ez a megfejthetetlen hablaty, a "reformnál is több újraértékelés", nem jelent többet, mint az alkalmi munka és a borravaló adóhatósági megsarcolását. Ez is bejött, mert akadtak szép számmal, akik elhitték, hogy a legnyomorultabbak szorongatása több mint reform, igazi jövőkép, a megvalósulás határán álló utópia. A választások előtt már magabiztosan gúnyolódhatott a miniszterelnök a nemzeti konzultáción, azon, hogy a Fidesz 3,2 millió ember megkérdezése alapján állította össze választási programját. "A demokrata programot ad, és a programjához keres többséget, nem pedig a többséghez keres mondanivalót" - jelentette ki Gyurcsány, aki ezek szerint teljesen természetesnek tartja, hogy a farok csóválja a kutyát. Tételéből egyenesen következik, hogy a demokrata nincs tekintettel a többség igényeire, vágyaira, érdekeire: kizárólag a saját agyrémeit erőltetné rá egy országra. Egy országban elegendő, ha csak egyetlen árva demokrata van - ő majd egymaga elrendezi az egész demokráciát.

Gyurcsány kétségkívül ügyesen meglovagolta az ország kettéosztottságát. Tudta: ha a tábor élére kerül, bármit mondhat, csinálhat - rajongók milliói veszik körül. Az elszánt hívek serege, a lakájmédia nyomasztó túlsúlya, a suttogó propaganda professzionális irányítottsága a ballépéseit is a javára fordítják. Kétes tisztaságú gazdasági üzelmeit, a törvényes kereteket feszegető meggazdagodását zseniális gazdasági képességeinek tudják be, szemérmetlen hazugságaiból erős jellemre valló egyéni véleményt formálnak, ordenáré viselkedését a személyisége sokszínűségét bizonyító sármos bájnak állítják be. A tábort nem érdekli a program; azt sem veszik észre, hogy nincs: nekik bőven elég volt a folyamatos sikerpropaganda és az ellenfél démonizálása. Ők ezt is programnak tartják. Gyurcsány a legminimálisabb kormányzati teljesítmény nélkül, pusztán önfényezéssel és Orbán Viktor nemtelen lejáratásával a választási győzelem küszöbén áll. Gyurcsány a saját táborát is lenézi; a jelek alapján nem minden ok nélkül.

Választási kampányfilmjében azt mondja: a politika nem a politikusoké. Kifejtette ő ezt az ideáját részletesebben és érthetőbben is. 1996-ban így okoskodott egy interjúban: "Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak." Az a bizonyos tíz év eltelt, s a gyurcsányi világban eljött az ideje annak, hogy a milliárdosok érdekei érvényesüljenek. A százezer forintos alkalmazottak mehetnek a lecsóba. A különböző érdekcsoportok között egyensúlyt teremteni kívánó politikusok ideje lejárt. Aki mögött nem áll milliárdos tőke, az ne ugráljon: az örüljön annak, hogy ma még nem hajtották be rajta az államadósságból rá eső másfél milliós részt. A vágyait, a reményeit, a terveit felejtse el; vagy gründoljon hozzá egy-két milliárdot! A demokráciát is sürgősen felejtsék el - az csak addig volt érvényben, amíg hatalomhoz juttatta az egyetlen demokratát; a továbbiakban semmi szükség nincs rá. S persze Magyarországot se emlegessük: a továbbiakban az sem lesz politikai tényező, hanem csak egyszerű gazdasági terület. Józan (baloldali) milliárdosok nincsenek megfertőzve olyan retrográd ideákkal, mint közösség, szolidaritás, összetartozás, hazaszeretet. Őket olyan realitások mozgatják, mint haszon, kitermelés, versenyképesség, kipréselhető nyereség. Ha e "magasztos" elveknek megfelel, akkor tökmindegy, minek hívják ezt a 93 ezer négyzetkilométernyi területet. Az egetverő államadósság egyetlen fedezete a magyar föld. Az "érdekérvényesítő" majd eladja a talpunk alól. Amúgy is azt akarta, hogy a világ olyan legyen, mint ő.

Ennyi, semmi több a politikus létet "meghaladó", a minden megnyilvánulásában az ország népét megvető "egy ember" önmegvalósító programja. Ma még a százezer forintot kereső alkalmazottaknak is volna lehetőségük ellentmondani. Ha Gyurcsány újra miniszterelnök lesz, akkor demokratikusan megfosztják őket ettől a joguktól is.

Ugró Miklós - Magyar Nemzet

fidesz.hu