A szerb kormány által előterjesztett jogszabályra csak az úgynevezett "demokrata tömb" kormánypárti és ellenzéki képviselői adták voksukat. A törvény rehabilitálja azokat a személyeket, akiket bírósági döntéssel vagy enélkül, politikai vagy ideológiai indíttatásból kivégeztek, megfosztottak szabadságától vagy más jogaitól 1941. április 6., a náci megszállás után. A törvény semmisnek nyilvánítja az érintett személyek ellen hozott döntéseket, illetve annak minden következményeit - beleértve a vagyonelkobzást is -, a kérelmezőt pedig felmenti a bűnösség vádja alól. A jogszabály értelmében külön törvény rendezi majd az anyagi jóvátételt, és külön a nem anyagi jellegű kárpótlást, továbbá a vagyon-visszaszármaztatást (e jogszabályokat a tervek szerint az idei év második felében fogadja el a képviselőház). A rehabilitálás iránti kérelmet magán- vagy jogi személy nyújthat be, kizárólag a belgrádi bíróságon. A rehabilitációhoz való jog nem évül el. A kérelmezőnek birtokolnia kell azokat a dokumentumokat, amelyekkel bíróságon kétséget kizáróan bizonyítani lehet az üldöztetés tényét.

A vajdasági magyarság szempontjából rendkívül fontos jogszabályról van szó. A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel háromezer polgári lakos - jobbára szerb és zsidó - vesztette életét. Két és fél évre rá, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó titói katonai közigazgatás idején következett a megtorlás, amelyben becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A Temerin melletti Csurog (Curug), Zsablya (Zabalj) és Mozsor (Mosorin) megmaradt teljes magyar lakosságát - azokat, akik túlélték a vérengzést - kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, kilakoltatták, és gyalogmenetben koncentrációs táborba hajtották. A gyűjtőtáborban 6500-an életüket vesztették, közöttük több száz gyerek. A kivégzett magyarok mindmáig "háborús bűnösök", de ezt Budapest hatvan éven át nem tette szóvá nemzetközi fórumok előtt. Az Országgyűlés csak tavaly fogadott el határozatot arról, hogy elítéli a délvidéki magyar áldozatokkal szembeni eljárást. Becsey Zsolt, a Fidesz-MPSZ európai parlamenti képviselője a hozzátartozók kérésére tavaly novemberben az EP elnökéhez és frakcióvezetőihez intézett levelében kérte a délvidéki magyarok felmentését a kollektív bűnösség vádja alól.

Matuska Márton, a délvidéki vérengzéseket kutató publicista hétfőn az MTI-nek nyilatkozva azt kifogásolta, hogy a kárvallottak csak a belgrádi bíróságon nyújthatják be rehabilitációs kérelmüket, miközben "a gyilkosok és fosztogatók helyben cselekedtek". Szerinte a tettesek bizonyítottan összeállították a kivégzettek névsorát, de a listát az állam a mai napig nem tette közzé. Teleki Júlia, a csurogi túlélőket és a hozzátartozókat képviselő "háborús bűnös" -akinek édesapját ugyancsak kivégezték - korábban az MTI-nek nyilatkozva azt mondta: jobb lett volna, ha az egyéni rehabilitáción túl a hatóságok nyíltan beismerik, hogy a három település teljes magyar lakosságát kollektív bűnössé nyilvánították. Szerinte az elkobozott vagyont nem lesz könnyű visszaszerezni, mert nincsenek olyan dokumentumok, amelyek tanúsítanák a rekvirálást. Ráadásul az illetékes önkormányzatnál nincsenek adatok a kivégzettekről sem: 1944 végétől gyakorlatilag nem léteznek adatok a kivégzett magyar férfiakról.

MTI - fidesz.hu