Csapdába került a magyar gazdaság - állítják a Central European Management Intelligence (CEMI) elemzői. A növekedés üteme lassul, az adósság egyre jelentősebb, a foglalkoztatottság alacsony, magasak az adók. A kitörési lehetőséget az államháztartás konszolidációja, a foglalkoztatás növekedése jelentheti a szekértők szerint. Európai példák azt igazolják, hogy az államháztartás reformja különösebb növekedési áldozat nélkül is végrehajtható, mely egy sokkal versenyképesebb struktúrát hozhat - írja a portfolio.hu-t.


Elavult struktúra, magas adóterhek

Míg a 90-es évek végén Magyarország a közép-európai régió éllovasának számított, addig mára a sereghajtók közé tartozunk. A magyar adók jellemzően magasak, az adózás szerkezete nem korszerű. A foglalkoztatottság alacsony, a növekedés egyre jobban a fokozott eladósodásra épül. Egyre sürgetőbb, hogy megoldást találjunk a problémákra.

Egy "hagyományos megoldásnak" mutatkozna az árfolyam leértékelése, melyet számos országban (részben hazánkban is) próbáltak már, ugyanakkor az árfolyam gyengülése önmagában semmit sem old meg. Az árfolyamkorrekció csak akkor járhat érdemi előnyökkel, ha azt egyéb reformlépések, strukturális átalakítás kíséri. Barabás Gyula, A CEMI szakértője szerint jól példázza a spanyol, a portugál eset, valamint számos ázsiai ország is, hogy a leértékelés önmagában inkább csak recesszióhoz, az infláció megugrásához vezet, a siker kulcsa a kiegészítő intézkedésekben van. Ezen kiegészítő intézkedések között azonban döntő a fiskális konszolidáció.

A magyar gazdaság több problémával is kénytelen szembenézni, melyek egymással is összefüggnek. A foglalkoztatási szint alacsony, a közterhek rendszere olyan, mely nem segíti a foglalkoztatás bővülését. A felső SZJA kulcs túlzottan magas, az adóalap túl szűk, az adózás túl koncentrált, az adófizetők 10%-a adja az adóbevételek 60%-át. A CEMI szakértői szerint az ÁFA felső kulcsának korábban 25%-ról 20%-ra csökkentése helyett lényegesen ésszerűbb lépés lett volna olyan adómódosító lépést tenni, mely a kínálati tényezőkre -így a foglalkoztatásra- van inkább ösztönző hatással (SZJA kulcsok és járulékok csökkentése).

Növelni kell a foglalkoztatást

Jelenleg a foglalkoztatási szint hazánkban kb. 7%ponttal van az OECD átlag alatt. Csak az átlag elérése kb. 500-600 ezer új munkahelyet jelenthetne hazánk esetében. A CEMI megvizsgálta, hogy melyek azok a területek, ahol érdemi "fejlődésre" van lehetőség, hol alacsonyak nagyon a foglalkoztatási arányok. Elsősorban a fiatal korosztály sorolható ide (15-24 év), ezen túl a fiatal nők, kismamák (25-34 év) valamint az idősek (55 év felett). Ha ezekben a csoportokban a foglalkoztatási szinte sikerülne az EU átlag szintjére emelni, már az is kb. 400 ezer fős növekedést jelentene a foglalkoztatottságban.

Amellett azonban, hogy kevesebben dolgozunk egy másik probléma is van, mégpedig, hogy kevesebbet. Az átlagos szolgálati idő mintegy 6 évvel kevesebb, mint az OECD átlagában. Összességében tehát olyan aktív foglalkoztatáspolitikára, olyan intézményi változásokra van szükség, mely az említett csoportokra koncentrálva növeli a foglalkoztatottságot, emellett emeli a szolgálati időt.

Becslések szerint 100 ezer új foglalkoztatott kb. 150-200 mrd Ft-nyi egyenlegjavulást okoz a büdzsében (a plusz bevételeken és az elmaradt támogatások pozitív hatásán keresztül), 80 ezer új foglalkoztatott a GDP növekedési ütemét 1%ponttal fokozza.

A foglalkoztatási problémák hatékony kezeléséhez természetesen a gyökerekig kell visszamenni. Az oktatás szerkezete jelenleg igen torzult hazánkban. Ez nem jelent mást, minthogy a felsőoktatásban a fiatal korosztály túlzottan nagy hányada vesz részt, a szakképzés aránya pedig alacsony. Jelenleg a fiatal korosztály 44%-a vesz részt a felsőoktatás rendszerében, és ez az arány fokozatosan emelkedik.

A CEMI szerint az oktatás olyan típusú átalakítása szükséges, mely a munkaerőpiaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodik.

Szélesebb adóalap, egyenlőbb közterhek

Az előbbi gondolatokból látható, hogy a gyorsabb növekedés, a költségvetési bevételek növelésének legfontosabb forrása a foglalkoztatás növelése lehet. Ennek egyik legfőbb ösztönzője egyrészt a terhek csökkentése és arányosabb elosztása, másrészt az aktív foglalkoztatáspolitika, az oktatási rendszer rugalmasabbá tétele. Az adóalapok szélesítése, az egyenlőbb közteherviselés ebbe az irányba mutatna. Jelenleg az adózók közel 44%-a minimálbérre vagy annál kisebb összegre bejelentve, és ők a jövedelemadó mindössze 2%-át fizetik. A legfelső 10% ezzel szemben a befizetések közel 60%-át adja.

A foglalkoztatás növelése a költségvetés helyzetét az említettnek megfelelően ceteris paribus javítaná, ugyanakkor az egyenleg javítására más oldalról is szükség van. Látható, hogy folyó kiadások az elmúlt időszakban nagyon elszaladtak. Az egyenleget elsősorban ezek csökkentésén keresztül érdemes javítani, nem a beruházások visszafogásánál.

A folyó kiadásokon belül elsősorban a transzfereknél, a működési költségeknél van mit lefaragni, ugyanakkor nem kell automatikusan pl. a nyugdíjak csökkentésre gondolni. Ehelyett inkább célszerű emelni a nyugdíjkorhatárt, illetve a nyugdíjazás feltételeit szigorúbbá tenni (jelenleg a nyugellátásban részesülők 1/3-a kedvezményes, rokkantnyugdíjas vagy előnyugdíjas).

A társadalombiztosítás rendszere nemcsak a nyugellátás, de az egészségügy oldaláról is átgondolásra szorul. A rendszere erősen túlterhelt. A megoldást nem feltétlenül több pénz pumpálása jelenti a rendszerbe, inkább a teljesítménymutatók bevezetése, a finanszírozás rendszerének átláthatóbbá tétele. Vadas László, a CEMI elemzője úgy véli, hogy nem feltétlenül a kevés pénz jelenti az alacsony szolgáltatási színvonal okát, inkább annak ésszerűtlen elosztása. A GDP arányos költés alapjában a magyar egészségügy nem marad el egy fejlett ország szintjétől.

Összességében a magyar gazdaság versenyképessé tétele a közterhek arányosabb és a kínálati oldalt jobban ösztönző strukturálása jelentené, ugyanakkor emellett a befolyó pénz felhasználását is hatékonyabbá kellene tenni. Az államháztartás reformja nem késleltethető tovább. A reform azonban nem kell, hogy kifejezetten fájdalmas legyen, ésszerű lépésekkel a növekedési áldozatok minimalizálhatók. Amennyire lehet, el kell kerülni azt a mechanizmust, ahol az egyensúlyi mutatók az árfolyam leértékelés miatt átmenetileg javulnak, de szerkezeti reformok hiányában tartós egyensúlyjavulás nem következik be.

portfoilo.hu - fidesz.hu