"Annak alapján amit eddig tudunk, s nem utolsó sorban abból, amit eddig az MDF tisztázott, nyugodtan mondhatjuk, hogy Orbán Viktor minden bizonnyal sokkal nagyobb eséllyel remélhetett volna megállapodást Dávid Ibolyáékkal, ha nem Bod Péter Ákost, hanem Leisztinger Tamást javasolja közös kormányfőjelöltnek.

(...) nehezen képzelhető el, hogy egy pártban, amely legfeljebb néhány mandátumra számíthat, elegendő, ha partnere szakmai életrajzot ad néhány jelöltről, és azok máris ott lehetnek az országos listán.

Amatőrizmus ez vagy sunnyogás - vetődik fel a kérdés, ám több segítség nincs. Herényi Károly például tegnap sajtótájékoztatót tartott, de csak addig, amíg a kérdésekben fel nem vetődtek a tisztelet, a társaság és a Leisztinger kifejezések.

De mehetünk tovább is. Lapunk vezető munkatársai kedden már úton voltak Dávid Ibolyához a jó előre egyeztetett interjú elkészítésére, amikor az MDF-ből hívás érkezett: stornó, most nem, majd. Azóta próbálkozunk, eredmény azonban semmi, ez pedig legalábbis elgondolkodtató.

Tévedés ne essék, látott már a világ olyat, hogy üzletemberek pártokat támogatnak. Nincs is ezzel semmi gondunk, ám a választók megérdemlik, hogy tisztán lássanak. Az MDF viszont nem segít.

Amúgy nem mellékesen: arról a pártról beszélünk, amelyik jó eséllyel azért kúszott át a parlamentbe jutási küszöbön, mert akadtak pár ezren, akiknek megtetszettek a tisztaságot hirdető, a nemtelen alkudozásokat, színfalak mögötti összejátszásokat, "balfogásokat" elítélő szlogenek. Kínos - és akkor finomak voltunk."

(Magyar Hírlap, Álláspont, 2006. április 20.)